A múlt héten beharangozott kormányfői adóátcsoportosítási javaslatokkal érdemben addig foglalkoznunk aligha lehet, míg valaminő költségvetési szaldót nem prezentál valaki. Hogy legalább tudjuk, mi jönne ki és mi menne be, hogy tényleg megmoccan-e ezermilliárd, és hogy nő-e így vagy csökken a tervezett 2,6 százalékos hiány. Azt mindenesetre nem hisszük, hogy a tb-járulék 5 százalékos csökkentése leheli majd az élet csókját versenyképességünk hűlő homlokára, ez még békeidőben sem szokott bejönni, hát még most, amikor a tőkést nem az aggasztja, hogyan osztozna az így megmaradó aprón a munkással, hanem hogy eltűnik-e egyik pillanatról a másikra vállalatának a piaca.
De voltak az elővezetettek közt jobb ötletek is. Ilyen lehet a vagyonadó; ilyen a fix összegű egészségügyi járulék emelése (ennél már csak a vizitdíj volna jobb); és az sem rossz, hogy a családi pótlékot hozzácsapják az adóalaphoz. Az ördög persze a részletekben lakik, az áfa- és az szja-sávok buherálásával el is lehet szúrni az egészet, és különben is, a feketemunkán ez az egész édeskeveset segítene. De a kormány próbálkozik, mint vidéki munkavállaló a közfürdőben, és ez még mindig jobb próbálkozás volt.
Mit lépett erre az ellenzék?
Az adójavaslat persze nem tetszett nekik - talán épp az áfaemelés fájt a legjobban, de ez mindegy is, ha a kormány csökkenteni akarná, az lenne a baj. Hisz nem is ez volt a fő csapás, hanem a Szent Korona.
Ott kezdődött, hogy valaki a szélsőjobbon kitalálta, hogy a) ha hitelt kaptunk, akkor annak kell hogy legyen fedezete; b) ha az állam vett fel ekkora hitelt, akkor azért az állam teljes vagyona a fedezet; c) az állam vagyonába beleértendő a Szent Korona is; d) a hitel fedezete a Szent Korona; e) azért kértek Gyurcsányék hitelt, és f) azért verték adósságba az országot, hogy hitelt kérhessenek, hogy a koronát átjátszhassák. Na, kinek? Strauss-Kahn (vagy valamelyik rokona, tán a Strauss-Grün) éjszaka idesunnyog, a tárgyat a dipójába gyömöszöli, gyorsan hazarepül, és felteszi az e-bayre.
Hogy vannak honfitársaink, akiknek erre jár az agyuk, nem meglepő, sőt lássuk be, hogy a fenti szillogizmus eredeti, már-már költői formája a zsidózásnak. Az sem meglepő, hogy erre a Jobbik rágerjed, bár ezt ők sem gondolták teljesen komolyan, a tárgyban szervezett pénteki tüntetés alullátogatottsága legalábbis erről tanúskodik. Ami viszont meghökkentő, hogy maga Balsai István, a Fidesz alkotmányjogi szakértője, volt igazságügyi miniszter igyekezett jogászias nyelvezetbe öltöztetni a lunatic fringe sztoriját egy sajtótájékoztatón, majd a fősodrú jobboldali sajtóban. Hát, így küzd a Fidesz a szélsőségek ellen - elnyilatkozza előlük a legjobb ötleteiket; és addig sem kell legalább olyan dolgokról beszélni, amelyeknek bárminő relevanciájuk van szorult helyzetünkre nézve.
Ezt viszont maga Orbán tette meg a Financial Timesban, ahol kifejtette, hogy nagy reformokra lenne szükség, de a kormány nem reformál, a 25 milliárdos hitelt sem reformokra költi, hanem az adósság törlesztésére. Értékes időt veszítünk - mondotta az az ember, aki az elmúlt három évben egyetlen alkalmat sem mulasztott el arra, hogy a rendelkezésére álló nem csekély eszközökkel minden olyan kezdeményezést megakadályozzon, amely az egészség-, a szociál-, a nyugdíj-, az oktatáspolitika, a pártfinanszírozás, az önkormányzati rendszer átalakítását célozza. És aki ugyanennyi ideje azt is lehetetlenné teszi, hogy minderről bármilyen politikai párbeszéd folyjon ebben az országban. Talán észre sem véve azt, hogy ezzel már rég nem Gyurcsány, hanem mindenfajta jövőbeni változtatás alól rántja ki a társadalmi támogatás szőnyegét.
