Vélemény

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyûlés szeptember 13-i, a kettõs állampolgárságról szóló ügydöntõ népszavazást elrendelõ határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetõség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem errõl a kérdésrõl is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfõ kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetõknek.)

Novák Dezsõ vallomása, miszerint tizenhat éven át szolgálta a III/III-as ügyosztályt, nem ért minket meglepetésként. Augusztusban Tischler János történész a Rubiconban publikált egy jókora csokrot "Nemere" besúgói jelentéseibõl. Ezek alapján minden futballõrült beazonosíthatta õt (az egykori csapattárs Varga Zoltán korábbi interjúja csak célozgatott, többeket is alaptalan gyanúba keverve).

A kiváló Lõrincze Lajost, a magyar nyelv jó ismerõjét és mûvelõjét már emlegettem. Mindig érdemes volt odafigyelni arra, amit mond (pláne azt a jó zamatos beszédét volt élvezet hallgatni). De bármilyen sokat tudott a nyelvrõl, azon alighanem sose gondolkozott el komolyan: mire való a nyelv, és mire nem való. Ezt nem rovom föl neki (nem tetszelgett õ valami tudósi szerepben), meg aztán sokan vannak ezzel így.

Egy Duna-parti csónakházban csak a jó Duna-víz (mely simogat) az igaz: a csónak kielboot, kajak vagy kenu, de leginkább egyik sincs; K. Dezsõ kajakja évek óta porosodik a - lám, mégiscsak - csónakházban, vízre már soha. K. Dezsõ inkább a partról nézi a fiatal versenyzõ(nõ)ket, mint eveznek a Gubacsi híd s egy új világ felé. A ház pedig szerény szárazföldi kabin, hivatalosan üdülõszoba, öt négyzetméter az egész, asztal, szék, hûtõ nyárra a söröknek, teáskanna õszre, kávéfõzõ, emeletes ágy, ha jönne valaki.

Az SZDSZ Új Generáció (ÚG) - a Népszavával és az MSZP-vel közösen - október 15-én tüntetést szervezett a Terror Háza elé. A nyilas rémuralom elleni fellépésre nagy szükség volt; kár, hogy törvényen kívüli eszközök igénybevételével, a szólásszabadság alkotmányos jogának megcsúfolásával történt.

Mint úgynevezett egyetemi ember (az is volnék, ha már meg kell határoznom magam, miért is ne, mibe kerül), most fel kellene háborodnom, és tüzes, kegyetlenül gunyoros cikkekben ostoroznom a kormányzati rövidlátást, a fukar és szûk látókörû oktatásirányítást, a méltánytalan és értelmetlen elbánást.

Miközben a két kormánypárt a Terror Háza elõtt vonult fel a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján, a Fidesz Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emléktábláját koszorúzta meg a Várban. Sztehlo Gábor a nyilas uralom alatt árvaházaiban zsidó gyerekeket bújtatott; lenyûgözõ bátorságát emlékfával köszönte meg a jeruzsálemi holokauszt-emlékhely, a Jad Vasem.

Ácsmunkát ugyan nem vállalok, de szaladok elõre mindjárt leszögezni, hogy azért nevezem a címben a húslevest jó húslevesnek, mert nagyon sokféle húsleves létezik: rossz, közepes, ehetetlen, de itt a jó húsleves receptjét adjuk közre.

Petri György, a mélyen liberális gondolkodású költõ nem volt valami nagy véleménnyel arról, amit az elõzõ rendszerben liberalizmusnak neveztek: "Ha a seggünkbe nem csizmával rúgtak: / azt tiszteltük volt liberalizmusnak. / Ha virágnyelven küldtek el a francba: / a Repression átment Toleranz-ba."

A most talán sorsdöntõ kongresszusra készülõ MSZP: utódpárt, az MSZMP utódpártja. Az MSZMP úgyszintén utódpárt volt: az MDP utódpártja. Az MDP azon-ban ugyancsak utódpárt volt: a KMP/MKP és (legalábbis formálisan) az MSZDP/SZDP utódpártja. Mindezen pártok célja a szocializmus megvalósítása volt, még ha ennek mivoltáról és a megvalósítás mikéntjérõl eltérõ volt is a véleményük, s még ha - ezt azonban érdemes jól az elménkbe vésni - a "szociáldemokrata" szóban a "szociál" elõtag nem a "szocialista", hanem a "szociális" jelzõt képviseli.

Holnap, a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján élénk mozgolódás várható az Andrássy út 60. elõtt. Napjaink hungaristái hirdettek e napra elõször valami megemlékezésfélét, minek hatására kibontakozott egy nagyobb szabású ellenszervezés, az Új Generáció, a Népszava és a szocialista párt közremûködésével.

A lelkizéses rossz-vicc itt ez lenne pl., alcímnek: "És más kontárkodások". Vagy "köz és magán". Stb. A régiek is fejlõdtek, nem vitás. Nem hideg vízzel slágozták már a pácienseket fakócsempés alagsorokban, kezet mostak mûtét elõtt, eleve érzéstelenítettek (hol épp hogyan), egyéb ipalm-napalm. De a felfogásuk, s ezt még az én mestereim emlékén is érzem (ne mesterkedjünk! ne családozzunk! én ezt nem gyõzöm mondani, tárjuk fel önmagunkat! erre az ellenérve salingeri: de meddig tárod fel, öcsi? hát ez az, mindenhogy rossz, még a gyönyör elvében és gyakorlatában úszva is, fõleg partokat érve), az a régies felfogás, hogy: "Fiacskám, na menjen már aztán, önmagában mindenki normális!", szóval szólóban, ott nem lenne baj, ott a legnagyobb dili is elfogadható, mert na és.

Az olimpia táján - mint az utóbbi idõben mindig - felmerültek a sportfinanszírozás kérdései, habár érdemi vita nem alakult ki - mint az utóbbi idõben soha.