Vélemény

A hétfőn elfogadott plafontörvény jó lesz valamire. Vagy nem lesz jó semmire. Fater, ne játszd el a kosztpénzt! Ne csapd a stokerájba édesanyánk borostyánkő nyakláncát, hogy a pénzzel nyomban a galoppra siess, hisz tikettjeid estére értéktelen papírfecnik lesznek csak, miket fáradtan sodor az őszi szél. Hármas befutóid még sose jöttek be, s nem fognak eztán sem. Ne tedd ezt, síró gyermekeid kérik tőled!

Készülj a hosszú télre, kedvesem, mert. Dúdolta K. Dezső E. Kornélnak. Még tart a nyár, mutatott a napos égre E. Kornél, és köldökéig kigombolta ingét. Ide jöjjetek, mondta a szembejövő, levetkőzött nőknek, hónaljukban avarszag, szemükben méla undor. Odalenn már tél van, mondta E. Kornél, és letuszkolta E. Kornélt az első pinceborozóba. Rég voltunk, menjünk oda, hol vagyunk.

Az origo.hu és a Társaság a Szabadságjogokért addig perelte a Gazdasági Minisztériumot, amíg az nagy nehezen nyilvánosságra hozta a Gripen-beszerzés ellentételezésével kapcsolatos adatokat. Az ellentételezés lényege az volt, hogy a svéd fél vállalta: a szerződéskötés utáni 9 évben svéd vállalatok a repülőgépek árának 110 százalékáért fektetnek be Magyarországon, illetve importálnak magyar termékeket.

Magyar Narancs, 2008. október.

Félix Péter Nagy Imre "titokzatos" életét bemutatni szándékozó, tabudöntögetésnek szánt háromrészes cikksorozatot közölt (lásd: Nagy Imre ismeretlen élete, 1-3., Magyar Narancs, 2008. október 9., 16. és 23.) az 1956-os forradalom miniszterelnökének pályájáról. Az írás alapfeltevése, hogy míg Nagy Imre 1956-szerepéről és későbbi sorsáról már szinte mindent tudunk, a kommunista mozgalomban töltött négy évtizedes előélete, amely tele van kínos részletekkel és megválaszolatlan kérdésekkel, alig kapott figyelmet. A cikksorozat ezt a hiányt kívánja pótolni. Mink András

Négy héttel ezelőtt, amikor az OTP tőzsdei megtámadtatása után írtam piacvezető bankunkról, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar újból terítékre kerül (lásd: A mi bankunk, Magyar Narancs, 2008. október 16.). Akkor annak a reményemnek adtam hangot, hogy hamar lecseng a pénzintézet elleni spekuláció, és a bankok közötti bizalmi válság is enyhül. Reményem, sajnos, nem vált valóra.

A következőkben a fentiekhez - hat-hét-nyolcszázezer ember napi megélhetéséhez - képest apróságról lesz szó. És ha már az előbb a megváltoztathatatlan elfogadását tartottuk kívánatos magatartásnak, most hülyén veszi majd ki magát, hogy jól kereső és nagy szolgálati autókkal járó államkapitalisták szakszervezeti megbízottjaként szólalunk fel.

November 29-re nagy tüntetést helyezett kilátásba a közszolgálati szféra szakszervezeteiből (újra) felállt Egységes Közszolgálati Szakszervezet. A Kossuth térre vonulnak a rendőrök, tűzoltók, pedagógusok és támogatóik, pestiek és vidékiek. Bérharc szólítja az utcára őket, tárgyalásaik a kormánnyal érdemben meg sem kezdődtek, nincs is miről, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, illetve kormánya hivatalosan is közölte, nem lesz semmilyen béremelés és nem lesz 13. havi fizetés, legfeljebb a kis keresetű közszolgák esetleges kompenzióján lehet alkudozni. Õ 1 db Túró jellegű Rudit lát kivitelezhetőnek, minden év 13. hónapjában.

Csanádi Árpád híres szakkönyve (Labdarúgás I-III., 1978) szerint játékrendszernek nevezzük a pályán "az erők és játékosok elhelyezését". A játékrendszer a labdarúgó-stratégia egyik alapja, amikor futballmérkőzést nézünk, gyakorlatilag azt látjuk, hogy a játékosok valamilyen alakzatot alkotnak (pl. 4-4-2, azaz négy hátvéd, négy középpályás és két csatár), amely a mérkőzés alatt folyamatosan változik. A stratégia másik alapja a taktika (pl. kontrajáték, lestaktika), Csanádi szerint a kifejezés alatt "olyan tervszerű, ésszerű játékot értünk, amely a legjobb eredmény elérése céljából a körülményekhez alkalmazkodik".

"Szeretett Ferkó unokámnak borús óráinak felderítésére - nagyapa". E dedikációval adta K.-nak a Nevető dekameron új kiadását 1948. június 6-án apai nagyapja. Felderítésre a megajándékozottnak ugyancsak szüksége volt: az előző nap vették ki a manduláját, sem enni, sem beszélnie nem volt szabad. K. édesanyja halkan felolvasott az új könyvből. Így kezdődött K. szerelme Karinthy iránt.

Magyar Narancs, 2008. szeptember 11. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2008.

Néhány lapszámmal ezelőtt e hasábokon Ballay Szilvia református teológus cikket írt "Orbán nyelve és a vallásos formák" (Befut az üresbe, Magyar Narancs, 2008. október 2.) alcímmel. A szerző leszögezi, hogy a hazai jobboldaliság napjainkban sokkal inkább vallásfenomenológiai kategóriákkal írható le, mint politikaiakkal. Kifejti továbbá, hogy a jobboldali politika "vallásos mázat" kapott, ami az adott vallást "sokkal kínosabban érinti", mint a politikát. Felveti továbbá, hogy egyház és állam szétválasztása stiláris kérdés is, ily módon különösen visszatetsző jelenség, ha egy politikus - mondjuk így az egyszerűség kedvéért - papol. Prőhle Gergely

Kedves Magyar Narancs! Kende Péterrel ellentétben magam jótettnek tartom a Nagy Imre múltját kiválóan bemutató sorozatot. Ha Kende kétségbe vonja szerzőjük tisztánlátását és hozzáértését, akkor, mondjuk, tanárképző főiskolai tanáraim tisztánlátását és hozzáértését is kétségbe vonja, ti.

"Nem mindegy-e, hogy mivel foglalkozott húsz-, harminc- vagy negyvenéves korában, hogy milyen diplomákkal rendelkezett vagy nem rendelkezett, hogy milyen jó vagy rossz szolgálatokat tett ekkor és akkor, ha pályaívét abból a szempontból nézzük, hogy a magyar nép 1956. októberi felkelése csak azért válhatott nemzeti felszabadító forradalommá, egyszersmind világrengető eseménnyé, mert volt az országnak és kommunista pártjának egy Nagy Imréje, aki ott állt, ahol állt" - teszi fel olvasói levelében a történészi szájból különösen pikáns szónoki kérdést Kende Péter. Nem mindegy. Tisztelettel Bán Zoltán András .