Elveszi a gazdagoktól

  • Szlankó Bálint (Brüsszel)
  • 2008. november 13.

Publicisztika

A következőkben a fentiekhez - hat-hét-nyolcszázezer ember napi megélhetéséhez - képest apróságról lesz szó. És ha már az előbb a megváltoztathatatlan elfogadását tartottuk kívánatos magatartásnak, most hülyén veszi majd ki magát, hogy jól kereső és nagy szolgálati autókkal járó államkapitalisták szakszervezeti megbízottjaként szólalunk fel.

A következőkben a fentiekhez - hat-hét-nyolcszázezer ember napi megélhetéséhez - képest apróságról lesz szó. És ha már az előbb a megváltoztathatatlan elfogadását tartottuk kívánatos magatartásnak, most hülyén veszi majd ki magát, hogy jól kereső és nagy szolgálati autókkal járó államkapitalisták szakszervezeti megbízottjaként szólalunk fel.

De talán tartozunk ennyivel a józan észnek.

Azt mondja a minap a kormányfő: a válságra való tekintettel megkéri az állami vállalatok vezetőit, hogy az ez évre esedékes és a jövő évre tervezett jutalmukat ne fizessék ki maguknak. Vállaljanak részt a córeszből, mutassanak szolidaritást a legatyásodottakkal.

Ez a mondás inkább tűnik szépnek, mint hasznosnak. (Gyurcsány még a felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok juttatásait is visszacsípné - ezzel nincs bajunk.) Először is keveset lehet vele nyerni, hisz nem ugyanarról a nagyságrendről beszélünk. Míg a közalkalmazottak bércsökkenése úgy 250 milliárd forintnyi könnyebbséget jelent majd a jövő évi költségvetésnek, addig a prémiumok visszacsípéséből vélhetően csak valami apró maradna. Mekkorát spórolnának e cégek (amelyek egyébként és elvben és jobbára ugyanolyan piaci alapon működő vállalatok lennének, mint bármelyik másik, csak épp a tulajdonosuk valamely kormányszerv)? Mivel megbízható adatok erről nincsenek, csak megérzéseinkre hagyatkozhatunk. Egymilliárdot? Netán kettőt? Nem túl sokat, s még ez a kevés sem a költségvetésre száll, hanem a vállalatoknál marad (amelyek mondjuk kincstárjegyet vesznek belőle), s így haszna a köz szempontjából elenyésző lesz. (A közösbe legfeljebb a járulékok folynának be, de nem folyhatnak, ha a jutalmak nincsenek kifizetve.)

Továbbá. A kormányfő nem véletlenül kérte a górékat: mást ugyanis nemigen tehet. A jutalmak összegét és - tesszük fel - elnyerésük feltételeit ugyanis munkaszerződések rögzítik, melyek egyoldalú módosítására aligha van lehetősége a munkaadónak, pláne a tulajdonosnak. A kormányfői kérést a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter ugyancsak kérés formájában továbbíthatja az érintetteknek. A vezérrel kezdi - egy ilyet szívesen megnéznénk. Jánoskám, be kéne tolnod ötven gurigát a közösbe. Tudod, a szegények is... És a vezér még hagyján. De ha a többi vezető a középső ujja felmutatásával válaszol, a tulajdonos (a vezér) legfeljebb kirúghatja őket valami mondvacsinált indokkal - ám annak tuti bukó munkajogi per a vége. Hülye szituáció lenne.

És van itt még egy szempont. Végtelen naivitásunkban szeretnénk azt gondolni, hogy a jutalmak, prémiumok összegét rögzítő menedzserszerződések nem üptre köttettek, hogy nem az összes ilyen állás politikai szinekúra. Õszintén reméljük, hogy vannak olyan állami tulajdonú vállalatok, amelyek vezetői a szerződésük szerint akkor keresnek jól (mondjuk annyit, amit a magánszférában is megkeresnének ugyanilyen munkával), ha a cégnek is megy a szekér. Szeretnénk azt hinni, hogy az állami vállalatoknál is működik a vezetői teljesítmény mérése és értékelése, és hogy ezeknél is használják az ösztönzőket - a feltételekhez kötött prémiumot például. (Már csak azért is, mert a következő időkben, úgy néz ki, nagy divatja lesz az állami szerepvállalásnak a gazdaságban, és nem lenne rossz, ha ez nem kontraszelektált kontárok közreműködésével valósulna meg.) Persze biztos akad az állami tulajdonú vállalatok vezetői közt szép számmal tolvaj, balfasz vagy e kettő kombinációja - de akkor nem inkább ezeket kéne kirúgni, mint fűnyíróval menni az aknamezőre?

Nem teszünk úgy, mintha nem értenénk - e kormányfői kérés még akkor is népszerű lehet, ha kivihetetlen vagy több kárt okoz, mint hasznot. De a giccs ettől még giccs marad.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.