Vélemény

A purizmus csendje A Nyugat irodalmi és kulturális folyóirat 1933. évi 17-18. számában Illyés Gyula Pusztulás című írásában számol be arról, hogy Fülep Lajosnál vendégeskedett. Illyés ekkor 31 éves, már ismert költő, világot látott ember (19 és 24 éves kora között Párizsban élt!). Fülep 48 éves, rangos művészettörténész és filozófus, emellett református lelkész egy Pécs melletti faluban. Később, a háború után mindketten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, Illyésből vezető költő lesz, Fülepből professzor az ELTE-n.

OMV Molnak farkasa A kapitalizmus farkastörvényeit a piacgazdaságokban is csak módjával fogadja el a társadalom, azonban a gazdaságpolitikát alakító politikusok ritkán lépnek fel ellenük nyíltan. Most egy ilyen ritka pillanatnak lehettünk tanúi: az OMV Molra irányuló felvásárlási szándéka pártállásra tekintet nélkül forrasztotta egységbe a honi politikusokat.

Horn Gyula nem könnyíti meg azon honfitársaink dolgát, akik amellett kívánnának érvelni, hogy az agg miniszterelnököt méltánytalanság érte, midőn az államfő megtagadta tőle a magas szintű plecsni adományozását. Ugyanakkor a kitüntetés nem odaítélésének hívei is csodálattal adóznak Horn Gyula hétvégi teljesítményének. A szenior előadóművész önszületésnapi produkciója már-már a régi időket idézte!

Hol élünk mi? Bár kétségkívül megvertek a hétvégén rendezett melegparádé alkalmából néhány homoszexuális vagy homoszexuálisnak látszó embert, vagy a felvonulókkal szimpatizáló polgárt, gyorsan szólunk. Ne bízzátok el magatokat, melegek! Nem (csak) nektek szóltak azok a fülesek - átvitt értelemben sem, és alkalmasint a kivitelezés szintjén sem. Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta - ha még csak a szkinhedeitől.

A negyvenedik évforduló közeledtével mind több értelmezési kísérlet jelenik meg 1968-ról - az évről, a korszakról, a jelenségről. Egyik sem vitatja, hogy 68 orientálta a későbbi, 1989-es események alakítóinak mentalitását, és modellértékű megoldásokat kínált a háborút követő európai társadalomfejlődés számára is.

Az ingatlanadó bevezetése ellen nem a C-lakások romái tiltakoznak, és nem is a kis parasztházakban élő öregek, hanem azok, akiknek jócskán fizetniük kellene. Meg akiknek az üzletét rontaná - az ingatlanközvetítők. A szakértők pedig fanyalognak. Fogós ügy. Borzasztó népszerűtlen, ha adót kell mondani. Fáznak is tőle a koalíciós pártok.

Magánbajok közművekkel Minden fa szent fa! Mit félre akkor? Tisztelt Kafkai Akadémia, nem akadtam el, bár, ha látott már jobb lóversenyt az úr, tudhatja, vannak lovak, hogy elébb megmutatják a mezőnynek, 4-5 hossz előny a túlsó egyenes elején, de aztán a kanyart már az utolsó helyen érik, szép nagy, széles kanyar van a spec pályán (adott, ld. Duchamp, Adva van, csak vízesés és kéjgáz nincs, de közművekről majd én gondoskodom, tisztelt Akadémia, meglesz három is, plusz a globál időjárás), nyugi van, s aztán... a ló elkezd jönni a célegyenes első harmada után, és jön és jön, nem lesz meg! És orrlikkal meglesz!!!

Hybris Húsz éve, hogy törvényt fogadtak el arról, hogyan kell jogszabályokat alkotni. Ez előírja, hogy a jogszabály megalkotása előtt elemezni kell - természetesen a tudomány eredményeire támaszkodva - a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, a jogok és kötelességek érvényesülését, továbbá meg kell vizsgálni, mi a szabályozás várható hatása, s hogy egyáltalán végrehajtható-e. A már meglévő jogszabályoknál pedig azt írja elő, hogy "a jogalkotó és a jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell".

A Fővárosi Főügyészség a hírek szerint a napokban dönt arról, hogy vádat emel-e az E. Zsanettet megerőszakoló vagy nem megerőszakoló rendőrök ügyében. Nem kívánunk úgy tenni, mintha nem tudnánk: az ügyészség kezét a törvények kötik. Vádemelés akkor lesz, ha akad olyan szakértői vélemény, ami kellően megalapozza azt.

Hogy a hét végi koalíciós megállapodás ne oszlatta volna a homályt az egy vs. több egészségbiztosító ügyében, azt nem mondhatjuk. Viszont azt sem, hogy a két fél kidolgozott részletekkel, apróságokra is kiterjedő megoldással állt elő.

A demokrácia ismét diadalmaskodott, a nép akarata ismét megnyilvánulhat: elhárultak az akadályok immár nemcsak a három érdektelen, de a három (plusz egy) érdekes népszavazási kérdés elől is. Hogy a "demokrácia" eme diadalmaskodása ténylegesen magának a demokratikus köztársasági berendezkedésnek a rombolását jelenti, nyilvánvalóan nem érdekli sem azokat, akik a népszavazást kezdeményezték, sem azokat, akik "alkotmányosan" szabad utat engedélyeztek neki. Kezdjük az utóbbiakkal.

Közel másfél évtizeden át ő volt Nagy-Britannia legjelentősebb politikusa: négy évig nyerő helyzetben lévő ellenzékiként, tíz évig kormányfőként. Ezalatt nem csak saját pártjában, majd hazájában indított el nagy változásokat, de politikája megmozgatta az egész európai baloldalt. Nehéz elhinni, hogy ötvennégy évesen nyugdíjba készülne.

A bumfordiság dicsérete Szinte elképzelni sem tudom már, hogyan találtuk meg egymást azokban a történelem előtti ősidőkben, amikor nem volt mobiltelefon. Emlékszem olyan randira, amikor az Oktogon átellenes oldalain vártuk egymást repesve, majd egyre elkeseredettebben, mígnem mindketten elindultunk, hogy körbejárjuk a teret, és így sikerült egymást végleg elkerülnünk.

Hidegvérrel "Volt ott egy kisasztal, és azon voltak ilyen törött asztallábak. Fölkapott egy asztallábat, és elkezdett kegyetlenül ütni-verni engem. A fejemet vagy három helyen be is szakította. Engem a feleségem sem mert megütni, nemhogy egy idegen nő. Ököllel meg akartam ütni, de nem találtam el az arcát.