Egyetlen (rész)mondatában a mondandója jó része benne van: "Hiszen milyen megnyugtató, hogy a szabályozói késlekedés és befektetői restség miatt a mi bankjaink nem tudnak akkora kockázatot vállalni, mint a fejlettebb pénzügyi piacokon működő társaikÉ" Arra utal, hogy nálunk - értékpapírosítási törvény híján - a bankok és egyebek nem tudnak olyan káros üzelmeket folytatni, mint Amerikában (a "befektetői restség"-ről most ne beszéljünk, erről is lehetne vitatkozni). És ez nekünk milyen jó. Ezzel két bökkenő van. Az egyik, hogy annak,hogy egy magyar befektető vesz-e amerikai jelzálogpapírt, semmi köze sincs a magyar értékpapírosítási törvényhez. A másik, hogy az értékpapírosítás önmagában nem lehet rossz - a bajok Amerikában sem abból származtak, hogy értékpapírosítottak, hanem ahogy értékpapírosítottak. Szép gondolat, hogy valami, amihez általában negatív asszociációkat társítunk, bizonyos körülmények között lehet egyenesen kívánatos is ("megkésettség") -itt azonban nem találó. (Persze a szerző talán kiábrándultabb, mint gondolom, s más az olvasat: eszerint ha lehetővé tennénk e tranzakciók hazai kezdeményezését, azzal kiszabadítanánk a szellemet a palackból, mert úgysem tudnánk kordában tartani a piac gátlástalan szereplőit.)
Varsányi Zoltán
