Kőszeg Ferenc K. történetei

Építész

  • Kőszeg Ferenc
  • 2008. március 13.

Egotrip

1990-ben az SZDSZ-nek nem volt miniszterelnök-jelöltje. Antall József képmása ezer és ezer plakátról hirdette (Kölcsey nyomán) a szabadság és tulajdon programját: senkinek nem lehetett kétsége, hogy az MDF győzelme esetén ez az ember lesz Magyarország kormányfője. Az SZDSZ plakátjairól Magyar Bálint, Pető Iván és Rajk László nézett a választópolgárra. A párt elnöke, legtekintélyesebb politikusa, Kis János nem indult a választáson, az 1989-es tárgyalások és a négyigenes népszavazás sztárja, Tölgyessy Péter képmását pedig csak a saját választókerületében, a Ferencvárosban lehetett látni.

1990-ben az SZDSZ-nek nem volt miniszterelnök-jelöltje. Antall József képmása ezer és ezer plakátról hirdette (Kölcsey nyomán) a szabadság és tulajdon programját: senkinek nem lehetett kétsége, hogy az MDF győzelme esetén ez az ember lesz Magyarország kormányfője. Az SZDSZ plakátjairól Magyar Bálint, Pető Iván és Rajk László nézett a választópolgárra. A párt elnöke, legtekintélyesebb politikusa, Kis János nem indult a választáson, az 1989-es tárgyalások és a négyigenes népszavazás sztárja, Tölgyessy Péter képmását pedig csak a saját választókerületében, a Ferencvárosban lehetett látni. A demokratikus ellenzék tagjai soha olyan népszerűek nem voltak, mint 1989-1990 fordulóján. Ezrek és ezrek jelezték, azért szavaznak az SZDSZ-re, mert ott van Kis János, Demszky Gábor, Solt Ottilia, akik nem akkor fordultak szembe a kommunista rendszerrel, amikor már kockázat nélkül megtehették. Az utcán sétáltatott óvodások arról vitatkoztak, milyen Tamás Gáspár Miklós szakálla, hiába intették őket az óvó nénik: "Ne beszélgess, a lábad elé nézz!" Mégis, az SZDSZ vezetőit, sőt magukat az egykori ellenzékieket is bizonytalanság fogta el a saját közhatalmi szerepvállalásukkal kapcsolatban. A társadalmi közhangulattal ellentétben az SZDSZ csúcsain kezdett leértékelődni az ellenzéki múlt. Az a hírnév, amit csupán szamizdatban publikált írások vagy házkutatások alapoztak meg, mégsem fogható a szakmai, tudományos munkával megalapozott hírnévhez. Ez a fanyalgás nem vonatkozott Kis Jánosra vagy Solt Ottiliára, mert az ő szakmai teljesítményüket senki sem vonta kétségbe. De akadtak sokan, akikről nem lehetett tudni, azért nem vitték semmire a szakmájukban, mert ellenzékiek voltak, vagy azért lettek ellenzékiek, mert a szakmájukban nem vitték semmire. Volt a húzódozásnak egy másik, bensőbb oka is: a szorongás az elszigetelődéstől, a szektává sorvadástól. Ellenzékiként vállalni, ha súlyosabb következménye esetleg nem is volt, a kiszorulást az értelmiségi pályáról, az értelmiség szokásos létformájából, a pályatársak szemében afféle tiszteletre méltó csudabogárrá tette az ellenzékieket. Márpedig hogy fest egy csudabogár miniszteri székben? Hátha még éreztetni találja volt kollégájával: az nem viselkedett valami fényesen, amikor a nehezebb időkben pikk-pakk feladta a szolidaritást a lefeketedett szakmabélivel. S mindehhez még hozzájárult a titkolt rettegés, hogy is kell majd viselkedni, ha a most körülrajongott ellenállót történetesen akkor zsidózzák le, amikor éppen egy hidat ad át a forgalomnak.

Ez a félelem 1990-ben nem látszott indokoltnak, hiszen az SZDSZ-nek a jobboldal antiszemita próbálkozásai ellenére több mint egymillió szavazója volt. De hogy alaptalan azért nem volt, azt jól mutatja mindaz, ami azóta történt. K. a saját bőrén tapasztalhatta, hogy majdani kormányzati pozíciókkal még viccelni sem illik. Ez idő tájt többször szerepelt a tévében rendőrök, állambiztonsági vezetők vitapartnereként, és rendőrkörökben elterjedt a rémhír, hogy az SZDSZ győzelme esetén netán ő lesz a belügyminiszter. Az SZDSZ-en belül ez sosem vetődött fel, a győzelemről legfeljebb a nyilvánosság előtt esett szó, bizalmasan nemigen. Három héttel az első szabad választás első fordulója előtt a párt vendégül látta a kelet-európai ellenzéki mozgalmak néhány hírességét: itt volt Michnik, Jan Litynski, Sasa Vondra, Bärbel Bohley, Dan Petrescu. A nagygyűlést követő ebéden tószt tósztot követett. "Az elmúlt hónapokban, mondta K., gyakran kerestek meg az őszi amnesztia után szabadult elítéltek; nálunk a börtönben, mesélték, mindenki azt szeretné, ha maga lenne a belügyminiszter. Én meg azt szeretném, emelte fel K. a negyedik pohár vörösbort, ha a rabok akkor is ezt mondanák, ha netán tényleg én lennék a belügyminiszter." Kis Jánosnak még a pohárköszöntők előtt el kellett mennie egy másik kampányrendezvényre. Következő találkozásukkor félrehívta K.-t és elnöki szigorral rótta meg. Nem azért, mert a börtönbéli népszerűség kétes dicsőségét emlegette. Hanem mert egyáltalán szóba hozott kormányzati tisztséget. "Nem kelthetjük azt a benyomást, mondta, hogy azért csináltuk, amit csináltunk, mert hatalmi pozíciókat akartunk." K. leforrázva adott igazat a pártelnöknek. Mindazonáltal Václav Havel nem hárította el, hogy a prágai nép a Havel na Hrad (Havelt a Várba) jelszóval tüntessen mellette, pedig Hrabal jobb író volt. Ahogy Waleþsát sem tántorította el az államelnökségtől, hogy a gdanski hajógyárban talán akadt nála ügyesebb villanyszerelő.

A miniszterelnök-jelölt hiánya, több egyéb ok mellett, minden bizonnyal hozzájárult, hogy az SZDSZ 3,3 százalékkal, 160 ezer szavazattal lemaradt Antall József pártja mögött. Az önkormányzati választások előtt a közvélemény-kutatások liberális előretörést ígértek, a párt nem tehette meg, hogy ne legyen olyan fővárosi listavezetője, aki az egész ország szemében reprezentálja az SZDSZ-t. A dilemma azonban, hogy előtérbe kerüljön-e az egykori ellenzékiek szűk baráti körének egy tagja, nem oldódott meg. Nyomós érvek szóltak amellett, hogy a listavezető ne politikus, hanem várostervező szakember legyen. Így talán el lehet kerülni, hogy a két nagy párt között dúló, egyre ádázabb politikai harc átterjedjen az önkormányzatokra is. Viszont a fővárosi főpolgármesterség egész Európában politikai tisztség. A szakembert pártfogoló óhaj mögül kikandikáltak a múlthoz (és az egymáshoz) való viszony nyitott kérdései.

Az ügyvivői testület Rév Istvánt bízta meg a lehetséges jelöltek számbavételével. Rév két listát ismertetett az ügyvivőkkel. A szakemberek listája élén Polónyi Károly várostervező építész állt, a politikusoké élén Demszky Gábor. Az ügyvivők Polónyit akarták megismerni.

Az akkor hatvankét éves mérnök, aki Afrikában egész városokat tervezett, Budapest szerkezetéről beszélt. A várost egy mosdótálhoz hasonlította, amelyet hegyek vesznek körül, így az egyetlen szellőző csatornája a Duna vonala. A világkiállítást is a Dunára kellene telepíteni, mondta. Ez nem volt szerencsés fordulat, hiszen az SZDSZ egészében ellenezte a világkiállítást. De öngyilkos tőrdöfésnek a beszéd zárómondata bizonyult. Mindent el fog követni, ígérte Polónyi, hogy sikeres legyen a választáson. De ha nem így lenne, az se nagy baj, hiszen az MDF jelöltje is nagyon jó építész.

"Ezt az embert akarjátok főpolgármesternek? - fordult K. a leforrázott ügyvivőkhöz. - Hát ez az egészből nem ért semmit." Másnap Kis János telefonon megkérdezte K.-t, mit gondol, kit kellene jelölni. "Demszkyt, felelte K. Csakis Demszkyt!" Valójában már a szakértő meghallgatása előtt is így gondolta. "Beszélnél vele?" - kérdezte Kis János. Demszky, mint várható volt, húzódozott. "Te sportember vagy, mondta K., minden versenyt megnyersz. Most is nyerni fogsz."

Manapság nem divat Demszkyt dicsérni. De használjuk egy kicsit a memóriánkat. Nyomban hivatalba lépése után kezdődött a taxisblokád. A Fidesz nem kötött koalíciót az SZDSZ-szel, a főpolgármesternek négy éven át kisebbségi helyzetből kellett irányítania a várost. A fővárosi törvény, amelynek az elfogadása nem igényelt minősített többséget, huszonkét önálló településsé törte szét Budapestet - kizárólag abból a hazafias célból, hogy keresztbe tegyen Demszkynek. Ebben a helyzetben talpon maradni ízig-vérig politikust követelt.

"Úgy érzem magam, mondta Demszky az első napokban, mint akinek a kezébe nyomtak egymillió forintot, és odaállították a rulettasztalhoz, hogy hozzon vissza kettőt." A következő önkormányzati választásokon a főpolgármester minden alkalommal több szavazatot kapott, mint az SZDSZ, bőven behozta hát a rábízott milliót. Mára a demokratikus ellenzék egykori pártjának fillérei sem maradtak belőle. De ez már egy másik történet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.