Ugyanakkor talán hitelesebb lett volna, ha olyan ember ír a kérdésről, akinek konkrét tapasztalatai is vannak. Sajnos Magyarországon már évek óta nem beszerezhető a 100 százalékig lebomló, kukoricából készült (egyébként magyar)pelenka, holott kereslet is volt rá. A 100 százalék ökopelenkának nevezett pelus is csak első ránézésre tűnik annak, az apró betűs részt elolvasva kiderül, hogy a nedvszívó mag csak 20 százalékban tud lebomlani - persze ez is több, mint a semmi. Más baj van a mosható pelenkákkal: hiába spórol vele az ember hosszú távon, a kezdőcsomag megvétele egyszerre jelent nagy kiadást, emellett az eldobható pelenkáknál jóval nagyobb a mérete, így a gyerek nem fér bele a számára megfelelő hosszúságú ruhákba. Ezzel nem csupán az esztétikumról kell lemondanunk, hanem a babának is kényelmetlenebb a hosszú ujjú, nagy nyakkivágású, lötyögő öltözék, és a melegen tartás funkcióját is kevésbé tudja betartani a ruha. Ezen túl a rugalmatlan anyag természetéből fakadóan egy-egy folyósabb végtermék könnyen kicsorog a combok közül. A másik problémás kérdés a cikkben dicsért, általam csak "Ürítsünk bárhol" mozgalomnak nevezett amerikai irányzat, mely szerint nem kell pelus, a gyerek jelzéseit figyelve "elkaphatjuk" a megfelelő pillanatot, és ha elég gyorsak vagyunk, a gyermek WC-be tud üríteni az első naptól kezdve. Ez elsőre nagyon jól hangzik, de mivel egy csecsemő vagy egy újszülött nem ura még a bélmozgásának (ezt a pszichológusok szerint 1,5-2 éves korában éri el), kérdés, mennyire oldhatjuk meg a dolgot öko módra, vagycsupán kulturáltan, ha a gyermek a tömött buszon adja tudtunkra szükségletét, esetleg -5 fokban, száz réteg ruhában, a híd közepén sétálva a babakocsival.
Ennek ellenére szívből üdvözlöm a cikket, tényleg minden fontos kérdésre kitért és lehetőséget számba vett, remélem, olvashatunk még hasonló, "zöld" írásokat a lapjukban máskor is.
Üdvözlettel,
Balázs Eszter Anna
