Modern Talking (Aztat is kelletett)

  • Nádasdy Ádám
  • 2008. március 6.

Egotrip

A rendelőintézetben egy bácsi hajolt le az ablakhoz, ahol be kellett nyújtani a dolgokat. "Vizelet?" - mondták az ablak mögül. A bácsi kicsit fölegyenesedett, és félig nekünk, a többi várakozónak mondta: "Aztat is kelletett hozni?" Egyszerű, szegényes ruhájú, öreg bácsi volt, talán őstermelő, és mindez nagyon régen történt, az ötvenes években, a rendelőintézetet még OTI-nak hívták. Mindenesetre akkoriban az iskolázatlan beszélők még sűrűn használták az aztat meg a kelletett alakokat. Ragkettőzés?

A rendelőintézetben egy bácsi hajolt le az ablakhoz, ahol be kellett nyújtani a dolgokat. "Vizelet?" - mondták az ablak mögül. A bácsi kicsit fölegyenesedett, és félig nekünk, a többi várakozónak mondta: "Aztat is kelletett hozni?" Egyszerű, szegényes ruhájú, öreg bácsi volt, talán őstermelő, és mindez nagyon régen történt, az ötvenes években, a rendelőintézetet még OTI-nak hívták. Mindenesetre akkoriban az iskolázatlan beszélők még sűrűn használták az aztat meg a kelletett alakokat. Ragkettőzés?

A jelenség, hogy egy ragozott szóhoz még egyszer hozzátesznek egy ugyanolyan értelmű ragot, vagyis kétszer jelölik ugyanazt a dolgot, nem ritka a világ nyelveiben. Itt van például az angol children 'gyerekek', amely kétszer van ellátva a többesszám ragjával: egyszer az -er raggal, child+er (ez volt az eredeti, lásd német Kinder), majd az -en raggal, child+er+en, mely kicsit egyszerűsödve adta a mai children alakot. Híres még az olasz 'lenni' ige: essere, ez a latin esse 'lenni' szóból származik, ám az olaszok nem érezték eléggé infinitivuszosnak, s hozzátették a -re ragot (es+se+re) - most már boldogok, mert minden igéjük infinitivusza -re végű (ama+re, fini+re stb.). Van számos szó, ahol az első rag már nem ismerhető föl, mert elavult vagy más nyelvben keletkezett, ilyen a magyar kekszek (cake+s+ek) és médiák (medi+a+k); ezekben nem lehet duplán ragozásról beszélni (még ha sok laikus ezt is hiszi), mert az első rag rég a tő részévé vált.

Persze jegyezzük meg, hogy az iménti példákban, bár a jelzés kétszer van ott, a rag mégiscsak más: az angol 'gyerekek' nem *childerer, az olasz 'lenni' nem *essese. A magyar aztat és kelletett azért feltűnő, mert mintha ugyanaz a rag volna bennük duplán: az aztat-ban a tárgyrag (az+t+at), a kelletett-ben pedig - úgy tűnik - a múlt idő (kell+et+ett).

Mindez úgy került most elő, hogy Judit barátnőm ógörögöt tanít, s a görögben lépten-nyomon van ez. Például - mondja - Homérosznál előfordul az etheléisi igealak, azt jelenti, 'hogy ő akarjon'. Csakhogy az etheléi magában is ugyanezt jelenti (az -éi az ige kötőmód egyesszám 3. személyét fejezi ki), a -si hozzátétele teljesen fölösleges. Ám ez a -si számos más igealakban előfordul, az egyesszám 3. személyt (tehát az "ő" alakot) fejezi ki, ezért a görögök úgy érezték: tegyük hozzá ezt a -si-t, hadd legyen biztos, hogy "ő". Így keletkezett a kétszeres jelölés: ethel+éi+si.

Judit diákjai rosszallóan csóválják a fejüket: micsoda szamárság ez az etheléisi, Homérosz is jobban odafigyelhetne, hogy mit ír, ugyanazt a dolgot kétszer jelölni, na hiszen! A tanárnő fölhívja a figyelmüket, hogy a magyarban is van aztat és kelletett. Az aztat (eztet, őtet) alakot mindenki ismeri, ám az utóbbi években a kelletett hallatán a fiatalok hitetlenkedve néznek rá: ezt nem ismerik. Judit hozzám fordult megerősítésért: ugye létezik ilyen szó, és ugye valóban példa a ragkettőzésre? Ó, igen, vágtam rá, remek példa, bár nagyon megritkult a használata, már csak idős, főleg vidéki beszélőtől tartanám elképzelhetőnek.

De valami nem hagyott nyugodni, és a barátaimnak is elővezettem a dolgot. Először rábólintottak, igen, a kelletett-ben a múlt idő ragja kétszer van kitéve. De aztán ők is elbizonytalanodtak: ha a második (a "fölösleges") ragot lehagynánk, akkor csak kellet maradna; no de miféle múltidő ez, miért nem kellett? Ha kétszer volna múltidőbe téve, akkor logikusan *kellettett alakot várnánk, de ezt nem mondja senki. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy ugyanezek a szubsztandard beszélők azt is mondják: Ne kellessen várni. Hogyhogy szubsztandard?! - mondta megbántva egy idősebb kolléga, és behozott egy Ady-kötetet: "ne kellessen idő előtt az Úr elé állni" (Álmodik a nyomor); "Kereste vagy nem kereste, De harcolni kelletett" (A harcok kényszerültje). Szóval nem is szubsztandard, csak régies. Megjegyzem, Ady is vidéki fiú volt. (Bár ezzel nem mondtunk sokat, hiszen a magyar költők kb. 1930-ig mind vidéki fiúk voltak.)

A dolog egyre gyanúsabb lett. Megnéztük az Értelmező Szótárt (1960), s ott - schwarz auf weiss - azt írják, hogy létezik kelletik ige, melynek jelentése "elkerülhetetlen, szükségszerű (hogy valaki tegyen valamit)", vagyis a kell egyik jelentésével azonos. A szótár szerint népies, például: "A fiamnak ma el kelletett utaznia." És ha mindez nem lenne elég, idéz Arany János öregkori verséből: "A tölgyek alatt vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat meg kelletik adni" (A tölgyek alatt). Ilyen értelemben a kelletik csak egy másik igével együtt használatos, és csak egyesszám 3. személyben, tehát nincs *én kelletem nekik vagy *ők kelletnek nekem (míg olyan van, hogy én kellek nekik, ők kellenek nekem).

De miért különbözik a kell és a kelletik? Hiszen a jelentésük ugyanaz: El kell utazni = El kelletik utazni. Mire szolgálhatott az -et- elem meg az ikesség (kell+et+ik)? Nos, az -et képzőt régen "szenvedő" igéknél használták, annak kifejezésére, hogy nem valamely cselekvő csinálja, hanem úgy általában történik, fennáll. Ilyen volt a tud+at+ik (= 'köztudomású, tudni lehet', például Tudatik róla, hogy kormánypárti), a kér+ et+ik (= 'az a kérés'), és barátunk, a kell+et+ik ('arra van szükség'). Ezeket ma már így nem használjuk, csak iktelen igeként, műveltető szerkesztésben: tudatja velünk, kéreti magát ('eléri, hogy kérjék'), kelleti magát ('odahat, hogy kelljen, hogy igényeljék').

Azonnal fölhívtam Juditot és elnézést kértem: a kelletett egyáltalán nem ragkettőzés, csak nekünk, mai városi beszélőknek hangzik úgy, különösen, mert csak olyanok szájából halljuk (vagy hallottuk régebben), akik az aztat-féléket is mondják, ami tényleg ragkettőzés. A kelletik ige ragozása (persze csak a számára nyitva álló egyesszám 3. személyben) megfelel bármely -et végű ikes igéének, pl. születik/szülessen/született = kelletik/kellessen/kelletett. Vagyis teljesen szabályos.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.