Szerzőnk 2015 augusztusa és 2022 áprilisa között az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Az alábbiakban amerikai benyomásait és tapasztalatait közöljük a magyarok szemében különösnek tűnő szokásokról és a helyi etikett mibenlétéről. Második rész.
Tisztelt Gazdasági Versenyhivatal! Halaszthatatlan állampolgári kötelességemnek eleget téve, a magyar életmód védelméről szóló törvény értelmében azzal a bejelentéssel fordulok a hivatalhoz, hogy Kovács (II. emelet, 4-es ajtó) folyamatos kihágásokat követ el a magyar életmód terhére.
A pedagógusok rövidesen megérkeznek a Kánaánba, s milliós fizetések sora jelzi majd a hatalom jóindulatát – hangzott el mostanában kormányzati szájakból. A Kánaán ugyan még sehol, de biztos, ami biztos, az Orbán-rezsim már előre benyújtotta a számlát érte. A pedagógusok minősítésének változásairól beloldalainkon írunk, most lássuk az ún. státusztörvény tervezetét.
Most, hogy megpróbálom egy könyvben összerakni a magyar bankszektor „elrablásának” szövevényes történetét, látom, milyen nehéz a dolga a krónikásnak, ha egyszer pontot szeretne tenni a sztorija végére. Amikor már lezárnám a számvetést, a banda valamely tagja richtig újabb bankocskával (Sberbank), alapkezelővel (Diófa), brókercéggel (Equilor) bővíti trófeagyűjteményét. Mintha beteges függőségben szenvednének: a szerzés mámora akkor sem hagyja leállni őket, amikor az újabb szajré már inkább csak a gondjaikat szaporítja.
Hol lennének a birkózás, az ökölvívás, a vívás, vagy a torna és a kosárlabda küzdelmei? Mi lenne a sportlétesítmények sorsa a versenyek után?
A hetek óta tartó tüntetéssorozat figyelmeztetés a világ összes diktatúra felé araszoló országának, köztük Magyarországnak, hogy sok embert megmozgat az igazságszolgáltatás leépítése elleni tiltakozás.
Szerzőnk 2015 augusztusa és 2022 áprilisa között az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Az alábbiakban amerikai benyomásait és tapasztalatait közöljük a magyarok szemében különösnek tűnő szokásokról és a helyi etikett mibenlétéről. Első rész.
„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig” – Orbán Viktor 2015-ös mondása azóta szállóigévé lett. Akkoriban a legkézenfekvőbb magyarázatnak a miniszterelnök aránytévesztése látszott; mintha a kertvégi stadionnal, a kisvasúttal, a szülőfalujára öntött milliárdokkal Orbán a gyermekkori nehézségeit próbálná feledtetni.
„Főnök, neked van igazad. Igazad van, ezt határozottan kijelentem. S nem azért jelentem ki, amit a többiek mondanak rólam, hogy én egy szervilis kis szemétláda lennék, nem, ez nekem rosszul is esik. Hanem azért van igazad, mert racionálisan igazad van, átgondoltam én. Soha nem fogok beleegyezni, hogy bántsanak téged, főnök, de nem vagyok talpnyaló. Most ugyan nem sikerült elérni, amit kértél, de nem adom fel. Legközelebb biztosan sikerülni fog, mert én szeretlek, főnök. Így szeretlek, ahogy vagy” – nyilatkozta Magyarország külügyminisztere hevenyészett fordításban egy orosz hírügynökségnek (RIA, RIA Novosztyi) – nem, nem az ötvenes években, de még csak nem is Kádár is alatt, hanem pár nappal ezelőtt, alig harmincpár évvel az országunk demokratizálása, a rendszerváltás után.
