A legutóbbi, február végi gyulai képviselő-testületi ülésen Galbács Mihály (Mindenki Magyarországa Mozgalom) képviselője azt sérelmezte az interpellációjában, hogy nem kapott meghívót a február 4-i újévi polgármesteri fogadásra. Hozzátette, a felvételek alapján nem volt akkora tömeg, mint az utóbbi években. A képviselő arra volt kíváncsi, hogy milyen szempontok alapján választották ki a meghívottakat.
Görgényi Ernő (Fidesz-KDNP) polgármester – a hozzá több mint lojális Gyulai Hírlap szerint – válaszában kifejtette: a pandémia óta figyelni kell arra, hogy elkerüljék a zsúfoltságot, ráadásul influenzajárvány is van, ezért idén csak meghívott vendégek vettek részt a fogadáson. A polgármester Gyula városának ötven legnagyobb adófizetőjét, közéleti szereplőket, civil szervezetek vezetőit, önkormányzati intézmények és cégek vezetőit, állami hatóságok és szervezetek vezetőit hívta meg a rendezvényre. Mint mondta,
Galbács Mihályt azért nem hívta meg, mert nem akarta, a jövőben sem fogja, erre nem is köteles.
Az eset kapcsán nehéz elvonatkoztatni attól, hogy Galbács Mihály a polgármester egyik helyetteseként, gazdasági alpolgármesterként fideszes színekben politizált, de megromlott a viszonya a polgármesterrel. Ahogy annak idején elsőként beszámoltunk a 2019-es őszi önkormányzati választás előtt Galbács Görgényi helyi ügyeiről, vélelmei szerint helyi üzleti körökkel való összejátszásáról tett közzé egy írást. Ezért Görgényi rágalmazás miatt büntetőpert kezdeményezett ellene. Nem sokkal később pedig Galbács tette ugyanezt, mert szerinte egy újságcikkben valótlanságot állított Görgényi arról, hogy őt miért zárták ki a gyulai Fidesz-frakcióból. Első fokon mindketten nyertek.
Másodfokon elfogultság miatt, nem a Gyulai Törvényszék, hanem a kecskeméti másodfokú bíróság ítélkezett. S ugyanúgy döntött a Görgényi kezdeményezte per esetében, ahogy az elsőfokú Békéscsabai Járásbíróság. Amikor viszont Galbács Görgényi elleni magánindítványa került a Kecskeméti Törvényszék elé, akkor minden kecskeméti büntetőszakos bíró rájött arra, hogy elfogult. Utóbb kiderült, azért, mert Görgényi húga bírósági fogalmazóként ott dolgozik. Ám ez csak akkor jutott a bírák eszébe, amikor Görgényi volt a vádlott. Érdekes, amikor vádló volt, ez fel sem tűnt nekik. Így egyelőre a Galbács Mihály kezdeményezte rágalmazási perben még nincs másodfokú, jogerős ítélet.
Így jutunk el ez év február 4-hez, amikor a szokások szerint a polgármester újévi fogadást adott. Kiderült, hogy a korábbi évekkel ellentétben ez most nem nyitott kapus rendezvény volt azon a városházán, amely valóságosan is és szimbolikusan is a város polgáraié. A kiválasztottaknak meghívókat küldtek, a meghívottakról pedig a város vezetője döntött. Ebbe nem fért bele a képviselő-testület tagja, Galbács Mihály. A valódi okokra voltunk kíváncsiak, és arra, hogy mindez rendben lévő-e. Ez ugyanis Görgényi Galbács interpellációjára adott válaszából nem derült ki.
Megkerestük kérdéseinkkel Csige Gábort, Gyula város jegyzőjét. (Csige nem is olyan régen még Kötegyán Fidesz-szervezetének elnöke és fideszes polgármester-jelölt volt.) Egyebek mellett azt kérdeztük, milyen jogszabályokból lehet levezetni, hogy a polgármester interpellációra adott válasza aggálytalan, de azt is, ha a városvezető meghívási szempontjai között közszereplők voltak, akkor ebbe hogyan nem fért bele Galbács Mihály. Arról is érdeklődtünk, ha Görgényi a pandémiára és influenzajárványra hivatkozott, akkor ezzel összefüggésben február 4-én milyen korlátozó intézkedések voltak érvényben. Azt is firtattuk, hogy a városvezető emlegette „zsúfoltság” egyedül Galbácsra vonatkozott-e. Végül azt tudakoltuk, hogy a közösségi helyszínen és adófizetői pénzből megtartott közéleti esemény tekinthető-e a polgármester magánrendezvényének, ahova azt és úgy hív meg, akit és ahogyan akar.
A jegyző válaszaitól azonban sokkal okosabbak nem lettünk. Mint írta, ha konkrét jogszabályt nevezünk meg, csak akkor tudja megmondani, normasértés történt vagy sem. Leírta, tudomása szerint a városban élő vagy itt munkát végző közszereplők nem mindegyikét hívták meg, amihez hozzátette,
a közszereplő sem egzakt fogalom, nem határozható meg pontosan, kik tartoznak ebbe a kategóriába.
Azt elismerte, hogy a pandémia és az influenzajárvány miatt nem voltak február 4-én korlátozó intézkedések, ám úgy interpretálta a polgármester szavait, hogy a zsúfoltság elkerülése érdekében volt az előző évekkel szemben nem nyílt a rendezvény. Végül elismerte, hogy egy ilyen fogadás nem tekinthető magánrendezvénynek, ám álláspontja szerint egy közpénzből finanszírozott rendezvényen is dönthet a szervező, jelen esetben Görgényi, hogy „a rendezvény tematikájától, a terem befogadóképességétől vagy más indokoktól függően kiket hív meg, és kiket nem”.
Azt Csige Gábor nem tisztázta, hogy mely közszerepelőket nem hívtak meg, ahogy azt sem, hogy megítélése szerint Galbács a közszereplők közé tartozik-e. Holott egy önkormányzati képviselő a város legfontosabb döntéshozó testületének tagja. De felmerül a kérdés, miért lettek kétségei a jegyzőnek a közszereplő fogalmáról. S ebbe miért nem fért bele a testület egyik tagja. A zsúfoltságot a szervezők végül olyannyira elkerülték – derült ki az eseményről készült fotókból –, hogy több üres szék volt a teremben. (A „zsúfoltság”-ot a szervezők szemében egyes egyedül Galbács jelentette.) Ha pedig nem voltak és ma sincsenek korlátozó intézkedések, akkor mire fel a túlzott óvatosság?
A tizennégy fős képviselő-testület másik ellenzéki tagját, a DK-s Leel-Őssy Gábort meghívták. Így ő, ellentétben Galbáccsal, noha státuszuk ugyanaz, a városvezetés szerint közszereplő. Más kérdés, hogy végül nem ment el. (A Fidesz csatolt részeiként helyben számon tartott „civil” szervezet, a Gyulai Városbarátok képviselőit meghívták és ott is voltak.) Azt valóban nehéz lenne állítani, hogy egy közösségi helyen, egy közpénzből megtartott közéleti rendezvény magánjellegű lenne, ezt a jegyző is elismerte. De utána az egyetlen ember, Galbács – több mint nehezen magyarázható – meghívásának elmaradásával kapcsolatban a „rendezvény tematikájáról, a terem befogadóképességéről és más lehetséges más indokokról” ír. Az első kettő, a legenyhébb megfogalmazás szerint is nettó mellébeszélés. Az egyéb indokok lehetséges mibenlétéről viszont nem írt semmit. Pedig talán itt van a kutya elásva.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Görgényi évek óta nem köszön és nem fog kezet Galbáccsal. Aligha kell külön bizonygatni, hogy Galbács képviselősége és mandátuma mögött választók és szavazataik állnak. Ezeket az embereket kellett volna minimálisan megtisztelni az ellenzéki képviselő meghívásával a polgármester újévi fogadására. Mindez azt is jelenti: ha Galbács megjelenik a február 4-i eseményen, mert más forrásból tudott róla, akkor nagy valószínűséggel nem engedik be.
Az interpelláló képviselő nem fogadta el a polgármester válaszát, ezért arról a testület szavazott, amely 12 igennel elfogadt. A két ellenzéki képviselő maradt ki a nagy egyetértésből.
