A szerk.

Medvetalp

A szerk.

„Főnök, neked van igazad. Igazad van, ezt határozottan kijelentem. S nem azért jelentem ki, amit a többiek mondanak rólam, hogy én egy szervilis kis szemétláda lennék, nem, ez nekem rosszul is esik. Hanem azért van igazad, mert racionálisan igazad van, átgondoltam én. Soha nem fogok beleegyezni, hogy bántsanak téged, főnök, de nem vagyok talpnyaló. Most ugyan nem sikerült elérni, amit kértél, de nem adom fel. Legközelebb biztosan sikerülni fog, mert én szeretlek, főnök. Így szeretlek, ahogy vagy” – nyilatkozta Magyarország külügyminisztere hevenyészett fordításban egy orosz hírügynökségnek (RIA, RIA Novosztyi) – nem, nem az ötvenes években, de még csak nem is Kádár is alatt, hanem pár nappal ezelőtt, alig harmincpár évvel az országunk demokratizálása, a rendszerváltás után.

Ha valakinek kétségei lennének Szijjártó Péter fent idézett vallomásának hitelessége, a fordítás pontossága felől, annak idemásoljuk a hivatalos verziót is, mely szerint a külügyminiszter a következőket mondotta a nevezett hírügynökségnek arról, hogy Magyarország miért akar teljes erejéből leszedetni az Európai Unió szankciós listájáról Putyin szűkebb környezetéhez bizonyítottan tartozó kilenc oligarchát. Nos, azért, mert „csak üzletemberekről van szó”, akikről „egyes (meg nem nevezett – a szerk.) közép-ázsiai országok (ugyancsak meg nem nevezett akárkijei) arról tájékoztatták Budapestet, hogy (nevezettek) nagyon fontos beruházásokat hajtanak végre ezekben (a meg nem nevezett) országokban, nagyon felelősségteljes polgárai az üzleti szférának”. Akinek már ettől a dumától kimegy a gálája, annak egyfelől igaza van, másfelől viszont nem látott még semmit. Mert Magyarország külügyminisztere ezután még – mielőtt a lényegre térne – siránkozik egy sort afelett is, hogy egy Forma–1-be bevásárolt orosz arany­ifjút is a listára tettek, ő pedig aztán a légynek sem ártott, de tényleg. S az milyen már, hogy a papáját is, akiről ezek szerint mindenki tudja, csak épp a magyar külügy nem, hogy Putyin jobbkezi embere, s a területszerző háború egyik fő finanszírozója.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.