A szerk.

Medvetalp

A szerk.

„Főnök, neked van igazad. Igazad van, ezt határozottan kijelentem. S nem azért jelentem ki, amit a többiek mondanak rólam, hogy én egy szervilis kis szemétláda lennék, nem, ez nekem rosszul is esik. Hanem azért van igazad, mert racionálisan igazad van, átgondoltam én. Soha nem fogok beleegyezni, hogy bántsanak téged, főnök, de nem vagyok talpnyaló. Most ugyan nem sikerült elérni, amit kértél, de nem adom fel. Legközelebb biztosan sikerülni fog, mert én szeretlek, főnök. Így szeretlek, ahogy vagy” – nyilatkozta Magyarország külügyminisztere hevenyészett fordításban egy orosz hírügynökségnek (RIA, RIA Novosztyi) – nem, nem az ötvenes években, de még csak nem is Kádár is alatt, hanem pár nappal ezelőtt, alig harmincpár évvel az országunk demokratizálása, a rendszerváltás után.

Ha valakinek kétségei lennének Szijjártó Péter fent idézett vallomásának hitelessége, a fordítás pontossága felől, annak idemásoljuk a hivatalos verziót is, mely szerint a külügyminiszter a következőket mondotta a nevezett hírügynökségnek arról, hogy Magyarország miért akar teljes erejéből leszedetni az Európai Unió szankciós listájáról Putyin szűkebb környezetéhez bizonyítottan tartozó kilenc oligarchát. Nos, azért, mert „csak üzletemberekről van szó”, akikről „egyes (meg nem nevezett – a szerk.) közép-ázsiai országok (ugyancsak meg nem nevezett akárkijei) arról tájékoztatták Budapestet, hogy (nevezettek) nagyon fontos beruházásokat hajtanak végre ezekben (a meg nem nevezett) országokban, nagyon felelősségteljes polgárai az üzleti szférának”. Akinek már ettől a dumától kimegy a gálája, annak egyfelől igaza van, másfelől viszont nem látott még semmit. Mert Magyarország külügyminisztere ezután még – mielőtt a lényegre térne – siránkozik egy sort afelett is, hogy egy Forma–1-be bevásárolt orosz arany­ifjút is a listára tettek, ő pedig aztán a légynek sem ártott, de tényleg. S az milyen már, hogy a papáját is, akiről ezek szerint mindenki tudja, csak épp a magyar külügy nem, hogy Putyin jobbkezi embere, s a területszerző háború egyik fő finanszírozója.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.