A szerk.

Velem vagy ellenem

A szerk.

Néhány napja kiszivárogtatták a lehetőségét, hétfőn bejelentették, kedden az Országgyűlésben a mamelukokkal (s némi szélsőjobbos rásegítéssel) elfogadtatták, és mire lapunk megjelenik, valószínűleg már hatályba is léptetik a kötelező orvosi kamarai tagság eltörlését.

Az elfogadott jogszabály lehetővé teszi, hogy a kamarai tagsággal nem rendelkezők is praktizáljanak orvosként, s az etikai eljárások átkerülnek az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz. A kormányzati indoklás szerint, amelyet Takács Péter, a rendőrminisztérium egészségügyért felelős államtitkára vezetett elő, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) akadályozza az új ügyeleti rendszer működését, „és ezzel a magyar emberek egészségügyi ellátását veszélyezteti, megszegi a demokratikus köztestület jellegének alapvető szabályait, semmibe veszi saját céljait”. Takács nem sokkal korábban az őszinte kiborulás jegyében megjegyezte: az, hogy a Kamara fenyegeti az új ügyeleti rendszert támogató tagjait, a „legsötétebb kommunista időket” idézi.

A kötelező orvosi kamarai tagság megszüntetése nem feltétlenül elborzasztó politikai tett, és a rendszerváltozás óta nem is a Fidesz él vele először. A kamara a még létezgető szocializmus alkonyán, 1988 végén alakult önkéntes alapon. Az 1994 tavaszán, az MDF-kormány utolsó napjaiban elfogadott törvény az orvosoknak kötelező tagságot írt elő a szervezetben, 1997-ben pedig kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a kötelező tagság az orvostársadalom speciális szakmája miatt nem sérti a szabad egyesülés alapjogát.

A helyzet a 2006-os választás után ismét változott: a második Gyurcsány-kormány Molnár Lajos szakminiszter irányításával belevágott az egészségügyi reformba, amelynek részeként eltörölte az egészségügyi szférában a kötelező kamarai tagságot. „2006. szeptember 1. a magyar egészségügy szeptember 11-jeként vonul be a történelembe” – kommentálta a számára szörnyű lépést a MOK akkori, Fidesz-kompatibilis elnöke, Éger István. Az egészségügyi bizottság fideszes alelnöke, Mikola István pedig az alábbi harcias kijelentést tette „Remélem, hogy [az orvosok] megszervezik magukat, remélem, hogy megindulnak, remélem, demonstrációk demonstrációkat fognak követni.” Erre aztán nem volt szükség, mert az Őszöd miatt defenzívába szorult kormány kármentésként éppen az egészségügyi reformot engedte el a leghamarabb; jóllehet a meghirdetett intézkedéscsomag több eleme, így a kötelező tagság eltörlése 2007-ben életbe lépett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.