A szerk.

Velem vagy ellenem

A szerk.

Néhány napja kiszivárogtatták a lehetőségét, hétfőn bejelentették, kedden az Országgyűlésben a mamelukokkal (s némi szélsőjobbos rásegítéssel) elfogadtatták, és mire lapunk megjelenik, valószínűleg már hatályba is léptetik a kötelező orvosi kamarai tagság eltörlését.

Az elfogadott jogszabály lehetővé teszi, hogy a kamarai tagsággal nem rendelkezők is praktizáljanak orvosként, s az etikai eljárások átkerülnek az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz. A kormányzati indoklás szerint, amelyet Takács Péter, a rendőrminisztérium egészségügyért felelős államtitkára vezetett elő, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) akadályozza az új ügyeleti rendszer működését, „és ezzel a magyar emberek egészségügyi ellátását veszélyezteti, megszegi a demokratikus köztestület jellegének alapvető szabályait, semmibe veszi saját céljait”. Takács nem sokkal korábban az őszinte kiborulás jegyében megjegyezte: az, hogy a Kamara fenyegeti az új ügyeleti rendszert támogató tagjait, a „legsötétebb kommunista időket” idézi.

A kötelező orvosi kamarai tagság megszüntetése nem feltétlenül elborzasztó politikai tett, és a rendszerváltozás óta nem is a Fidesz él vele először. A kamara a még létezgető szocializmus alkonyán, 1988 végén alakult önkéntes alapon. Az 1994 tavaszán, az MDF-kormány utolsó napjaiban elfogadott törvény az orvosoknak kötelező tagságot írt elő a szervezetben, 1997-ben pedig kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a kötelező tagság az orvostársadalom speciális szakmája miatt nem sérti a szabad egyesülés alapjogát.

A helyzet a 2006-os választás után ismét változott: a második Gyurcsány-kormány Molnár Lajos szakminiszter irányításával belevágott az egészségügyi reformba, amelynek részeként eltörölte az egészségügyi szférában a kötelező kamarai tagságot. „2006. szeptember 1. a magyar egészségügy szeptember 11-jeként vonul be a történelembe” – kommentálta a számára szörnyű lépést a MOK akkori, Fidesz-kompatibilis elnöke, Éger István. Az egészségügyi bizottság fideszes alelnöke, Mikola István pedig az alábbi harcias kijelentést tette „Remélem, hogy [az orvosok] megszervezik magukat, remélem, hogy megindulnak, remélem, demonstrációk demonstrációkat fognak követni.” Erre aztán nem volt szükség, mert az Őszöd miatt defenzívába szorult kormány kármentésként éppen az egészségügyi reformot engedte el a leghamarabb; jóllehet a meghirdetett intézkedéscsomag több eleme, így a kötelező tagság eltörlése 2007-ben életbe lépett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.