Egotrip

Sajó László: Öt és feles

A 118-as

Egotrip

Három év után K.(ékesi) Dezső újra a szanatóriumban.

Persze nem hozott tajkártyát, lakcímkártyát, de a fiatal, csinos (jól megnézi, nem sok ilyet lát majd) recepciós hölgy mondja a nevét, ám mielőtt nevezett elbízná magát, hogy lám, törzsbeteget, megismerték, kizárásos alapon, már csak az ön lapja van itt.

Csókolom, jó étvágyat!, a főnővér almát eszik, most menjen ebédelni, aztán a másodikon várja a főorvos úr. K. Dezső leakasztja szobája kulcsát, 118-as – új ablakok! Kinyitja, bukóra, levegő! Egyébként minden a régi – nem, a vécében mindkét piszoár működik, van fejlődés! (Pelikán et.) Viszont csak az egyik fülke… (Aztán megjavítják a másikat is.) Kipakol, indul, de majdnem éhen marad, 1-ig van ebéd, ez új. Megkapja az utolsó rakott káposztát (tejföl nélkül, az drága), a másodikon a főorvos kérdez. – Oltása van? – Négy. – Nagyon jó. Volt covidos? – Voltam. – Nagyon jó. Műtétje volt? – Volt. – Nagyon jó. Dr. Nagyon Jó jó pihenést kíván. EKG (ez is új, már az érkezés napján), vérvétel viszont másnap hajnali háromnegyed 7-kor.

Nem megy le reggelizni, hozott filteres teát, vajat (a Lehel piacról), a lekvár is házi, sárgabarack+őszib. 2015. szept. 26., az örökkévalóságnak eltett lekvárok… Kávé, -főző (és egyéb) a túlélőcsomagban, indulhat, de még nem csúcstámadás, akklimatizálódik, esik a hó!, megkerüli az épületet, a szűz hóban csak bakancsa nyomai. Kitölti a kérdőívet, skála, Rengeteg az energiám – Teljesen erőtlen vagyok, középút; Vízszintes talajon a vele egykorúaknál lassabban megy nehézlégzés miatt, saját ütemű séta során is meg kell állnia légszomj miatt, bekarikázza. Mikor először volt itt, útban a tetőre meg se állt, most háromszor, a nap felé fordul, öreg bátyánk, a Nap: / az égből néz ő le, és tőle világos a nappal, beszívja, nem tartja benn, kifújja. Van olyan betegtárs, aki maszkban sétál! Vedd már le ezt a szart, legalább ilyenkor! (betegtársak tegeződnek) Ha még ez is rajta lenne! (Bent kötelező, lenne, nem veszi fel, lásd dr. Nagyon Jó diagnózisát.) Tele a hegy (szombat), bár nagy, északi szembeszél hordja a havat, a Tetőbe (önkiszolgáló étterem) menekül, forralt bor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.