Vélemény

Svájci magyar bankszámlák és unortodox gazdaságpolitika.

Miért mond ellent magának az Európa Tanács?

Ha viszont az ellenzék túl hamar áll be a szocpárt mellé, akkor mi az értelme a létüknek? Mekkora a pont jó távolság az MSZP-től, és mikor annyi? Mit gondol erről Bajnai, mit a Milla és mit a Szolidaritás? Vajon ugyanazt? Mi a racionális magatartás e dilemmával szembesülve? A múlt heti A szerk.

"Arra a következtetésre jutottam, hogy Magyarország minden mutató szerint éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit az európai sztenderdek szerint tenni kellene"- mondta nekem egy közismert szakember, miután hazaérkezett egy nemzetközi drogpolitikai konferenciáról. Igaza van.

Csak vidi a pénzt

Asszimilációs idill 1862-ből. Forrásom Ágai Adolf (1836-1916) Zsidó menyegző falun - Rajzolat a zsidó magyar népéletből című írása, mely a Magyar Izraelita 1862. március 21-i számában jelent meg. Komlós Aladár kivonatolásában (vö. A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században) idézem:

Bukta Imre performanszára több százan voltak kíváncsiak a Műcsarnokban, nyilván azért, mert a nagyszerű festő - egyébként szép és összetett - akciója politikai kiállás is volt. Hiszen a művészet szabadsága, amely előtt Bukta fejet hajtott, ma politikai viták tárgya.

A hétvégén Orbán mintha meghátrált volna a tandíj és a keretszámok ügyében - valójában mégsem, mert továbbra is a kormány fogja megmondani (a felvételi ponthatárok manipulálásával), hogy melyik egyetem hány hallgatót vehet fel.

A fülkeforradalom, a Nemzeti Együttműködés Rendszere és az elszámoltatás narratívái 2012-re kifulladtak, a kormánypárti értelmezési keretben a gazdasági szabadságharc és egy homályos országátalakítás, "újjászervezés" missziója került a helyükre. A valóságban pedig a második Orbán-kormány harmadik évét a sodródás és a folyamatossá vált megszorítási spirál határozta meg.

Karácsonyeste, három nappal a világvége után egy vezető nélküli tehervonat gördült be a Déli pályaudvarra. Ha van vakvágány, akkor van vakvonat is. A vonaton semmi, senki - de, mégis, egy férfi mászott ki az egyik vagonból. Tisztogatta szénporos télikabátját, és elindult az Alkotás utcán, míg az Araráth utcához nem ért.

Van az úgy, hogy az embert elfogja a szédület. Széchenyit például elég gyakran elfogta, 1846-tól fogva nagyjából hetente. 1847 novemberének egy napján például ezt jegyzi föl: "Öszszeszólalkozom B[atthyány] Lajossal. - Csaknem pisztolyra menően. Úgy sejtem: agyon fogom lőni. Szakálla alsó csúcsát célzom meg...; a homlokán találom el... s összeesik, mint egy uszkár. - ", Istenem - kedvem volna hozzá, rettentő kedvem!"

Ez a sorozat, a Csak semmi politika! a szerző szándéka szerint a magyar szakpolitikák kórbonctani előadás-sorozataként fungál. Mint Rembrandt kalapos Tulp doktora, igyekszem fel- és bemutatni a hatalom gyakorlásának tanulságos rémségeit.