A szerk.

Jön a mentő

  • A szerk.
  • 2013.08.25 11:07

A szerk.

A Kúria július 4-i jogerős ítélete nem oldott meg semmit. Abban a perben, amit az OTP Bank egyik devizaadósa indított a hitelnyújtója ellen, úgy nyilvánította semmissé a hitelszerződést, hogy egyből módosította is, amivel a kontraktus nyomban újra érvényessé vált.

A szerződés életben tartása a banknak kedvez, a módosítás az adósnak; ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a bíróság csak a vételi és eladási árfolyam közti árfolyamréssel való manipuláció miatt marasztalta el a bankot, és nem azért, mert a hitelfelvételkor más árfolyamot számolt, mint később, a hitel törlesztésekor. Érthetőbben és a végletekig leegyszerűsítve: tegyük fel, hogy Ön 2006-ban felvett 10 évre 10 eurónyi forinthitelt 10 százalékos kamatra; az éves kamat tehát 100 eurócent, azaz 1 euró. (Egy szép nyugszéket akart vásárolni munka utáni jól megérdemelt pihenéséhez.) A hitelfelvételkor 2500 forint ütötte a markát, és úgy vélte, 10 éven át törleszt majd: az első évben 1+1 eurót, azaz a 250 forintos árfolyam mellett 250+250=500 forintot; a másodikban 0,9+0,9 eurót, és így tovább. Nyugszékében terpeszkedve ekkor úgy érezte: öné a világ, és mindenki boldog. Csakhogy a bank és Ön elmulasztották egyértelműen tisztázni, hogy az 1+1 eurós, valamint a többi törlesztést milyen árfolyamon számolják el. A ravaszdi bank a neki kedvezőbb magasabb árfolyamon számolta ki azt, hogy a 2 (1,8 stb.) euró fejében mennyi forintot kell Önnek törleszteni; és most azt is állítja, hogy ez a számítás megjelent a teljes hiteldíjmutatóban (THM), amiről Ön - aláírásával igazolhatóan - igenis értesülve volt. Ön szerint Ön nem tudott erről, a bank átverte Önt, és ezért a teljes hitelszerződés semmissé nyilvánítását kéri a bíróságtól. A bíróság ezek után - még egyszer - az Ön javára döntött annyiban, hogy kimondta: egy következő eljárásban tisztázni kell azt, hogy visszamenőleg milyen árfolyamon számolják el a törlesztést (vételin vagy eladásin); a bank javára meg annyiban, hogy a szerződést végül is nem semmisítette meg.

Mint fenti elbeszélésünkből jól látszik, ez a per a probléma velejét - a forint-euró (illetve forint-frank) 2006-os és 2009 utáni árfolyamának különbségéből adódó megnövekedett törlesztést - közvetlenül nem érintette. Azaz nem az volt a kérdés, hogy a bank kérhet-e 2013-ban a 2006-os 250 forint helyett cirka 290 forintot egy euróért. (Más kérdés, hogy a felperes a szerződés megsemmisítésével épp azt akarta volna elérni, hogy a hitelt a 250-es árfolyamon fizethesse vissza.) Erről a legégetőbb kérdésről, hogy tudniillik a devizaalapú forinthitel jogszerűtlen tranzakciónak nyilvánítható-e, jogerősen magyar bíróság még nem határozott a hitelfelvevő javára. (Az egyik fontosabb ilyen per például az Európai Bizottság állásfoglalását várja.) Azaz úgy fest, a devizahitelesek mindeddig sikertelenül próbálkoztak: hiába a számos pertársaság, a több száz polgári peres eljárás, az ügy érdekében munkálkodó jogászok serege - a devizahitel-szerződések érvényben maradnak.

Hacsak a kormány, megelégelve a magyar igazságszolgáltatás packázását, közbe nem lép, és át nem írja a jogot. Hogy ezt hogyan fogja megtenni, ha megteszi, a lapzártánk utáni napon tartott kormányülésen derül ki, ha kiderül. Hogy miért, az viszont már most jól látszik. A fent ismertetett per utolsó előtti tárgyalási napját követően, június végén, ha nem is túl népes, de annál ijesztőbb tüntetés vonult végig Budapest belvárosán: azt, hogy a csőcselék akasztani akart volna, eddig nagyjából megúsztuk, és még arra sem volt példa, hogy rendőröknek kellett volna a lincseléstől megvédeni a bankfiókok alkalmazottait. Az artikulálatlan indulatoknak nyelvet a Jobbik ad: a párt állandó utcai akciókat helyezett kilátásba, meg azt, hogy a képviselői a bankokhoz láncolják magukat, ha nem "oldódik meg" a devizahitelesek baja. Értsd: ha a bankok nem engedik el az adósok tartozását. És minthogy a Fidesz számára a Jobbik megerősödése, az a lehetőség, hogy a szélsőséges párt nagy szeleteket csíp le a fő kormányerő jobbszéléből, legalább annyi veszélyt tartogat, mint a baloldal feljövetele, nem hagyhatja, hogy a Jobbik elorozza tőle ezt a témát. A politikai motiváció világos: ezért veri Orbán, Lázár és Rogán a bíróságokat, és ezért igyekszik a kétharmad kormánya a bíróságok szerepét átvenni, ezért villantott Navracsics a HírTV-ben új "mentőcsomagot", ezért pörögnek ellenőrizhetetlen hírek már az autó-, az áru- és a vállalati hitelek kiváltásáról is. Megint az van, ami már sokszor volt: a Jobbik parlamenti számarányát messze meghaladó erővel húzza jobbra az egész magyar politikát.

Senki nem állítja, hogy a devizahitelek ügyében a kormánynak, ennek, bármelyiknek, semmi dolga ne lenne. Ahogy azt sem, hogy e játszma három szereplője - a hitelfelvevők, a bankok és az állami szabályozó - közül bármelyik ártatlan és ennélfogva a felelősség alól felmenthető lenne. A bankok ész nélkül hiteleztek, a hitelfelvevők ugyanígy verték magukat adósságba: ha tudták, hogy nemcsak hitelt vesznek fel, de valutaspekulációba is bonyolódnak, azért hibáztak, ha ezt nem értették meg, azért. De a felelősség kérdése csak annyiban érdekes, amennyiben a megoldást segítheti; a morális ítélkezésnél előbbre valók a gyakorlatias szempontok. Most valakinek, de inkább valakiknek fizetni kell. A bankoknak egy részt. A hitelfelvevőknek egy másik részt. A nagyobb közösségnek - az adófizetőknek - egy harmadikat: azért, mert ez, ha tetszik, ha nem, az ő problémájuk is. Az éppúgy, hogy több tíz-, netán százezer honfitársunk elveszti a tetőt a feje fölül, mint hogy berogy a magyar pénzügyi közvetítő rendszer, hogy a "szerződés" fogalma végképp értelmét veszti, és hogy senki a büdös életben üzletelni ebben az országban nem akar, és nem is tud majd. A művészet abban állna, hogy a kormány kitalálja a legkevésbé rossz és legkevesebb normát sértő megoldást. Ha a buktát a lehető legkevésbé igazságtalan és a lehető legkevesebb társadalmi költséggel járó módon tudná elosztani.

Eddig ez a kormány nem jeleskedett ebben. A 2011. év végi végtörlesztés jórészt azokon segített, akik valahogy amúgy is boldogultak volna; a jómódúakon, akik a tartozásukat egy összegben ki tudták fizetni. Az árfolyamgát ugyan elodázza, de meg is drágítja a teljes törlesztést. Az a program, melynek keretében az állam átvenné a bedőlt hitelek fedezetéül szolgáló lakásokat és szociális bérlakásként adná ki a bebukóknak, mindeddig nem bírt lábra kapni; e terv kudarcának esszenciája a lényegében üresen álló ócsai lakópark. Most semmi nem tűnik könnyebbnek és rövid távon politikailag kifizetődőbbnek, mint kizárólag a bankokon és a bíróságokon leverni a balhét. Ez lenne az utolsó előtti felvonás.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.