A szerk.

Jön a mentő

A szerk.

A Kúria július 4-i jogerős ítélete nem oldott meg semmit. Abban a perben, amit az OTP Bank egyik devizaadósa indított a hitelnyújtója ellen, úgy nyilvánította semmissé a hitelszerződést, hogy egyből módosította is, amivel a kontraktus nyomban újra érvényessé vált.

A szerződés életben tartása a banknak kedvez, a módosítás az adósnak; ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a bíróság csak a vételi és eladási árfolyam közti árfolyamréssel való manipuláció miatt marasztalta el a bankot, és nem azért, mert a hitelfelvételkor más árfolyamot számolt, mint később, a hitel törlesztésekor. Érthetőbben és a végletekig leegyszerűsítve: tegyük fel, hogy Ön 2006-ban felvett 10 évre 10 eurónyi forinthitelt 10 százalékos kamatra; az éves kamat tehát 100 eurócent, azaz 1 euró. (Egy szép nyugszéket akart vásárolni munka utáni jól megérdemelt pihenéséhez.) A hitelfelvételkor 2500 forint ütötte a markát, és úgy vélte, 10 éven át törleszt majd: az első évben 1+1 eurót, azaz a 250 forintos árfolyam mellett 250+250=500 forintot; a másodikban 0,9+0,9 eurót, és így tovább. Nyugszékében terpeszkedve ekkor úgy érezte: öné a világ, és mindenki boldog. Csakhogy a bank és Ön elmulasztották egyértelműen tisztázni, hogy az 1+1 eurós, valamint a többi törlesztést milyen árfolyamon számolják el. A ravaszdi bank a neki kedvezőbb magasabb árfolyamon számolta ki azt, hogy a 2 (1,8 stb.) euró fejében mennyi forintot kell Önnek törleszteni; és most azt is állítja, hogy ez a számítás megjelent a teljes hiteldíjmutatóban (THM), amiről Ön - aláírásával igazolhatóan - igenis értesülve volt. Ön szerint Ön nem tudott erről, a bank átverte Önt, és ezért a teljes hitelszerződés semmissé nyilvánítását kéri a bíróságtól. A bíróság ezek után - még egyszer - az Ön javára döntött annyiban, hogy kimondta: egy következő eljárásban tisztázni kell azt, hogy visszamenőleg milyen árfolyamon számolják el a törlesztést (vételin vagy eladásin); a bank javára meg annyiban, hogy a szerződést végül is nem semmisítette meg.

Mint fenti elbeszélésünkből jól látszik, ez a per a probléma velejét - a forint-euró (illetve forint-frank) 2006-os és 2009 utáni árfolyamának különbségéből adódó megnövekedett törlesztést - közvetlenül nem érintette. Azaz nem az volt a kérdés, hogy a bank kérhet-e 2013-ban a 2006-os 250 forint helyett cirka 290 forintot egy euróért. (Más kérdés, hogy a felperes a szerződés megsemmisítésével épp azt akarta volna elérni, hogy a hitelt a 250-es árfolyamon fizethesse vissza.) Erről a legégetőbb kérdésről, hogy tudniillik a devizaalapú forinthitel jogszerűtlen tranzakciónak nyilvánítható-e, jogerősen magyar bíróság még nem határozott a hitelfelvevő javára. (Az egyik fontosabb ilyen per például az Európai Bizottság állásfoglalását várja.) Azaz úgy fest, a devizahitelesek mindeddig sikertelenül próbálkoztak: hiába a számos pertársaság, a több száz polgári peres eljárás, az ügy érdekében munkálkodó jogászok serege - a devizahitel-szerződések érvényben maradnak.

Hacsak a kormány, megelégelve a magyar igazságszolgáltatás packázását, közbe nem lép, és át nem írja a jogot. Hogy ezt hogyan fogja megtenni, ha megteszi, a lapzártánk utáni napon tartott kormányülésen derül ki, ha kiderül. Hogy miért, az viszont már most jól látszik. A fent ismertetett per utolsó előtti tárgyalási napját követően, június végén, ha nem is túl népes, de annál ijesztőbb tüntetés vonult végig Budapest belvárosán: azt, hogy a csőcselék akasztani akart volna, eddig nagyjából megúsztuk, és még arra sem volt példa, hogy rendőröknek kellett volna a lincseléstől megvédeni a bankfiókok alkalmazottait. Az artikulálatlan indulatoknak nyelvet a Jobbik ad: a párt állandó utcai akciókat helyezett kilátásba, meg azt, hogy a képviselői a bankokhoz láncolják magukat, ha nem "oldódik meg" a devizahitelesek baja. Értsd: ha a bankok nem engedik el az adósok tartozását. És minthogy a Fidesz számára a Jobbik megerősödése, az a lehetőség, hogy a szélsőséges párt nagy szeleteket csíp le a fő kormányerő jobbszéléből, legalább annyi veszélyt tartogat, mint a baloldal feljövetele, nem hagyhatja, hogy a Jobbik elorozza tőle ezt a témát. A politikai motiváció világos: ezért veri Orbán, Lázár és Rogán a bíróságokat, és ezért igyekszik a kétharmad kormánya a bíróságok szerepét átvenni, ezért villantott Navracsics a HírTV-ben új "mentőcsomagot", ezért pörögnek ellenőrizhetetlen hírek már az autó-, az áru- és a vállalati hitelek kiváltásáról is. Megint az van, ami már sokszor volt: a Jobbik parlamenti számarányát messze meghaladó erővel húzza jobbra az egész magyar politikát.

Senki nem állítja, hogy a devizahitelek ügyében a kormánynak, ennek, bármelyiknek, semmi dolga ne lenne. Ahogy azt sem, hogy e játszma három szereplője - a hitelfelvevők, a bankok és az állami szabályozó - közül bármelyik ártatlan és ennélfogva a felelősség alól felmenthető lenne. A bankok ész nélkül hiteleztek, a hitelfelvevők ugyanígy verték magukat adósságba: ha tudták, hogy nemcsak hitelt vesznek fel, de valutaspekulációba is bonyolódnak, azért hibáztak, ha ezt nem értették meg, azért. De a felelősség kérdése csak annyiban érdekes, amennyiben a megoldást segítheti; a morális ítélkezésnél előbbre valók a gyakorlatias szempontok. Most valakinek, de inkább valakiknek fizetni kell. A bankoknak egy részt. A hitelfelvevőknek egy másik részt. A nagyobb közösségnek - az adófizetőknek - egy harmadikat: azért, mert ez, ha tetszik, ha nem, az ő problémájuk is. Az éppúgy, hogy több tíz-, netán százezer honfitársunk elveszti a tetőt a feje fölül, mint hogy berogy a magyar pénzügyi közvetítő rendszer, hogy a "szerződés" fogalma végképp értelmét veszti, és hogy senki a büdös életben üzletelni ebben az országban nem akar, és nem is tud majd. A művészet abban állna, hogy a kormány kitalálja a legkevésbé rossz és legkevesebb normát sértő megoldást. Ha a buktát a lehető legkevésbé igazságtalan és a lehető legkevesebb társadalmi költséggel járó módon tudná elosztani.

Eddig ez a kormány nem jeleskedett ebben. A 2011. év végi végtörlesztés jórészt azokon segített, akik valahogy amúgy is boldogultak volna; a jómódúakon, akik a tartozásukat egy összegben ki tudták fizetni. Az árfolyamgát ugyan elodázza, de meg is drágítja a teljes törlesztést. Az a program, melynek keretében az állam átvenné a bedőlt hitelek fedezetéül szolgáló lakásokat és szociális bérlakásként adná ki a bebukóknak, mindeddig nem bírt lábra kapni; e terv kudarcának esszenciája a lényegében üresen álló ócsai lakópark. Most semmi nem tűnik könnyebbnek és rövid távon politikailag kifizetődőbbnek, mint kizárólag a bankokon és a bíróságokon leverni a balhét. Ez lenne az utolsó előtti felvonás.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.