Mivel az Orbán-kormány legalább két éve az unió ellenében rakja magát, és mivel ez az arány az elmúlt jó pár évben nem változott, ez azt jelenti, hogy az Európa-ellenes nemzeti szabadságharc programja megbukott. Nagyjából kétharmaddal. Ha Orbán arra indult, hogy a magyar választópolgárok többségét meggyőzi az unióból való távozásunk, vagy legalábbis kijjebb állásunk kívánatos voltáról, mint ahogy minden, az elmúlt két évben a tárgyban elmondott szövegének ez volt a logikus megfejtése, akkor most már jól látjuk: a meggyőző többség az uniót, és nem őt választaná. Hogy ebbe bele se kellett volna mennie, az egy dolog: a hübrisz kicsit elvitte a kormányfőt, biztos azt hitte, hogy nincs az a szemenszedett hazugság vagy szörnyű ostobaság, amit a nép ne hinne el csak azért, mert ő mondja; hogy a nemzet vele együtt ég a magyarságküldetés lázában. Orbán mindevvel honfitársaink legrosszabb énjét akarja megszólítani: a sértettségre, a Nyugattal szembeni kisebbrendűségi komplexusokra meg a pőre haszonlesésre apellált. De úgy látszik, van egy jobbik énjük is. Valahol! (Itt jegyeznénk meg, hogy ugyanezen felmérés szerint a "nemzetközi pénzügyi körök" meg az IMF megítélése már korántsem ilyen szívélyes: honfitársaink majd fele véli úgy, hogy ezektől igenis meg kell védeni az országot. Amiből arra következtethetünk, hogy az uniót lényegesen kevesebben gondolják zsidó vircsaftnak.)
Mindezt a kormányfő talán maga is érzékelte, ezért volt a nagyköveteknek tartott múlt heti fejtágítón visszafogottabb, a direkt sértegetések helyett a "birodalmazás" lájtosabb verzióját húzta elő - a "brüsszeli bürokrácia" ostorozása az európai euroszkeptikus pártok sztenderd gyakorlata. Ugyanakkor abból, hogy Magyarország uniós beágyazottságát legfeljebb az ország negyede adná fel, nem csak neki kéne levonnia a tanulságokat. Az EU, illetve a legfontosabb tagállamok döntéshozói, amikor eddig, tisztesség ne essék, szartak arra, hogy Orbán hogyan köpködi őket minden adandó alkalommal, eddig legalább arra hivatkozhattak, hogy ha nagyon hepciáskodnak, Orbán felmérgeli magát, és "kivezeti" Magyarországot az unióból. Sub rosa hivatkoztak is. Ez az analízis, ami jövőbeni eseményeket találgat, lehetne akár jó is; példát arra, hogy a nacionalizmus miként tudja elvenni egy-egy nemzet eszét, láttunk épp eleget Kelet-Európában. De úgy tűnik, mégsem jó ez az analízis.
Amiből viszont az következik, hogy érdemes lenne az eddigi töketlenség helyett kicsit konkrétabb megoldásokkal próbálkozni. Emlékeznek arra, hogy amikor 1989 nyarán Bush elnök (az idősebb) az épp átalakuló Magyarországra látogatott, az egyik nyilvános fellépésén milyen felirattal fogadta őt egy rokonszenves, fiatal, liberális párt? "Ne adjatok pénzt a kommunistáknak!" Ez remek ötlet volt, nagyon hazafiatlan, de remek. És még csak nem is okvetlenül arról beszélünk, hogy az uniónak azért kéne felfüggesztenie a strukturális és kohéziós alapokból érkező meg az agrártámogatásokat, valamint megvonni Magyarország szavazati jogát az uniós döntéshozatali testületekben, mert Orbán Viktor folyton sértegeti Brüsszelt, a németeket, az EP-képviselőket, mindenkit, aki szembejön. (Például a magyar kormány hivatalos álláspontja szerint az Európai Parlamentben a Tavares-jelentést megszavazó képviselők üzleti érdekek szolgálatában állnak: azaz megvették őket, mind a 370 korrupt disznót, baszki, kilóra!) Vagy, mert ez jó pedagógia lenne annak a megértetésére a magyar választópolgárokkal, hogy mi az, hogy Európai Unió (hovatovább ez lenne az egyetlen jó pedagógia). Vagy, mert Orbán Viktort csak így lehet megbuktatni, és így meg lehet buktatni.
Ezek jó indokok, de tudunk még jobbat. Ehhez két hírt idéznénk fel, az első jó háromhetes, miszerint a Magyar Aszfalt Kft. és a Közgép társulása majd' 30 milliárd forintért építi meg a 85-ös főút Csornát elkerülő szakaszát; a beruházásnak, amelynek a 85 százalékát az unió állja, a költségeit előzetesen úgy 18 milliárdra becsülték. A másik hír friss: az európai fejlesztési pénzek elosztásáért felelős kormányhivatal, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség ezentúl a miniszterelnökség felügyelete alá tartozik majd.
Lehet persze olyan magyarázatunk is, hogy a kormányfő épp azért telepíti maga alá az európai pénzt, mert máshol szétlopnák (szétlopják, szétlopták), vagyis a kormányfőtől független elemek lopnak, lopnának, loptak. Na ja. Meg lehet olyan magyarázat is, hogy pont azért telepíti maga alá, hogy még célzottabban, ügyesebben, precízebben lehessen lo... felhasználni. De ez tök mindegy. Az olyan sztorikkal, hogy a fejlett világból az ún. fejlődő országokba érkező ilyen-olyan származású és rendeltetésű segélyek, fejlesztési és beruházási pénzek hogyan verték tönkre a gyarmati sorból épp felfelé szabaduló protoállamocskák politikáját és gazdaságát, tele vannak a történelemkönyvek. Azt is tudjuk, hogy a nagy nyugati világcégek az afrikai országokban vesztegetésre szánt pénzeket sokáig még az adóalapjukból is leírhatták. De ez később meg lett bánva, és ma már egyáltalán nem számít jófejségnek. Az lett ugyanis a vége, hogy az összes nyomorult, távolról viccesnek tűnő, ám közelről egyáltalán nem szórakoztató harmadik világbeli diktátor a Nyugat pénzén lépett először a politikai ellenfelei, később mindenki más nyakára. S lehet, hogy az uniónak momentán nincs jogi eszköze Magyarország kizárására a támogatási alapokból: de találják ki! Holnap. Ma. Annyira nem lehet nagy trükk például a magyar közbeszerzési szabályok átvilágítása. Vagy az ordító túlszámlázások szankcionálása. Vagy a pártpénztárakba vándorló uniós források útjának a feltárása. Hisz mégiscsak a saját pénzük! És bármennyire pusztítóak is lennének az azonnali, rövid távú hatások, evvel biztosan többet tenne az unió a magyar demokráciáért is meg ennek az országnak a polgáraiért is, mintha továbbra is csak a demokrácia leromlásán lamentál.
Legalább pénzt ne küldjetek nekik - a többit elintézzük mi!
