Csupa olyasmi olvasható bennük, ami ép ésszel elvárható kormányváltásra készülő pártoktól. A forradalom és szabadságharc lázában égő, hovatovább nemcsak a nemzet és Európa, de az univerzum további sorsát is befolyásolni óhajtó kormányzás időszakában azonban hiba volna unottan fikázni azt a földhözragadtságot, ami az MSZP-EPM-megállapodásokat jellemzi. Főleg, hogy a felmérések szerint a magyar emberek túlnyomó részének a töke nem csak a Fidesz-kormány Európa-ellenes gigantomániájával van tele (lásd alább) és küldené a búsba Orbánt a lázálmaival meg az állam testéből gátlástalanul szalonnázó truppjával egyetemben. A magyar emberek túlnyomó része nagyjából ugyanennyire idegenkedik az alternatívát fölmutatni képtelen ellenzéktől is. Az ellenzék számára egyetlen út vezet kifele ebből a helyzetből: a józan belátáson alapuló megegyezés, a kormányzóképesség minél előbbi és közös felmutatása.
Éppen ezért az enyhén túldimenzionált miniszterelnök-jelöltségnél sokkal fontosabb kérdés, hogy a leendő szövetségesek képesek-e előre megállapodni olyan fontos kérdésekben, amelyek esetleges jövőbeni kormányzásukat megalapozhatják. A jelek szerint igen. Ilyen az egykulcsos adó eltörlése, a fékek és egyensúlyok rendszerének a revitalizálása, a független intézmények rendeltetésszerű működésének a helyreállítása, trafik- és földmutyik annullálása stb.
Az is fontosabb kérdés a miniszterelnök személyénél, hogy képesek-e a közös jelöltállítás szabályait lefektetni - racionális megfontolások alapján, nem pedig kifelé kacsingató érzelmi túlfűtöttséggel (sűrű szövésű komcsizások közepette), vagy éppen az erő pozíciójából (mit ugrálsz, öcsi, nélkülünk a fasorba' se lennél!). A jelek szerint igen, bár a jelöltek konkrét kiválasztása bizonyosan nem egy konfliktushelyzettel jár majd. Újabb próba lesz, hogy a magas felek bírják-e kulturáltan kezelni ezeket a szituációkat.
Ennél többet most aligha lehetett várni; végül is elhangzottak számon kérhető (és teljesíthető) ígéretek, továbbá a tárgyaló felek deklarálták a közös indulást az egyéni körzetekben. Ne legyen kétsége senkinek: mindenben meg fognak állapodni, gond nélkül kiállítják majd a közös kormányfőjelöltet is. Meg fognak állapodni, mert per pillanat közösen is kevesek Orbán leváltásához - holott a nyugodt és viszszavonhatatlan rezsimváltás érdekében nemcsak Orbánt, hanem a Fideszt és a Jobbikot együttesen kell lenyomniuk. Meg fognak állapodni, mert választási kudarc esetén csak így állhatnak a választóik elé és mondhatják nyugodt lelkiismerettel: mi megpróbáltuk.
