Vélemény

Az elmúlt hetekben sokan foglalkoztak Molnár Zsolt politikai pályafutásával. A legmerészebb megfogalmazások szerint az MSZP minap lemondott budapesti elnöke valaha szkinhed volt, amit botrányos események közepette készült fénykép- és filmfelvételek látszanak igazolni. Molnár azzal védekezett, hogy soha nem volt semmiféle szkinhedszervezet tagja - amit mindenféle átvilágítás nélkül is készséggel elhihetünk neki, már csak azért is, mert a szimpatizálás a mozgalom szellemiségével vagy egy rendezvényen való részvétel valóban nem igényel szervezeti csatlakozást.

Hajlamos az ember néha úgy képzelni, hogy Kerényi Imre egy automata. Mész az utcán, látod, hogy ott áll a sarkon, hozzálépsz, bedobsz egy húszast (frászt, egy kétszázast), és egy percig buzizik. Jó, lehet ezt árnyaltabban is fogalmazni: bedobod a pénzt, bepötyögöd a titkos jelszót, s akkor kezd buzizni. Lehet, hogy a fokozatot is be lehet állítani rajta, s az sem elképzelhetetlen, hogy ezt a titkos jelszót csak egyvalaki ismeri, akiben megvan a kellő önfegyelem ahhoz, hogy csak akkor üzemelje be Kerényit, ha valamiért jól jön az útszéli buzizás. S mivel tudjuk jól, hogy Magyarországon minden ilyen állami rangot viselő kretén pórázát egyvalaki tartja a kezében, a történet szereplői beazonosítottnak mondhatók. Az automata pénz és titkos jelszó hatása alatt a megfelelő fokozaton buzizik, s akit zavar (adott esetben egy, azaz 1 darab szakmai szervezetet vagy éppenséggel Kulka Jánost), az az üzemeltetőhöz fordul a reklamációjával.

A vasárnapi választás után sok kérdés meg gondolkodnivaló nincs: nyert a Fidesz és Orbán Viktor, nagyon nyert, jobban nyert, mint két hónapja, mert több százalékot kapott, mint akkor. (Az eredmények elemzésére amúgy már csak pár oldalt kell várnia a t. olvasónak.) Ezt csak azért nem dimenzionálnánk túl, mert az ellenzék pártjai most még nagyobb mínusszal indultak, mint áprilisban, tudniillik a DK, az Együtt és az LMP szimpatizánsai vagy azok, akik közöttük őrlődtek, a legkevésbé sem lehettek biztosak abban, hogy melyik jut be, bejut-e egyáltalán valamelyik, vagy mindegyik, vagy hogy melyiket válasszák, hogy legalább egy közülük biztosan bejusson - az egész ellenzéki politizálás nagyjából kilátástalannak tűnt. Menjen szavazni, akinek két anyja van.

Úgy idézték a Miniszterelnökség jogértelmezését, mintha az maga volna a törvény szentséges betűje.

Az EBH csak akkor fogja betartatni saját határozatát, ha erre külön megkérem őket. Ezt – amint eldől, hogy lesznek-e további tárgyalások – több okból is meg fogom tenni.

Egységfrontba tömörültek a hazai konzervatív gondolkodás nagyágyúi, miután a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivált egy Conchita Wurst néven fellépő, női ruhát és sminket viselő, de szakállát is meghagyó osztrák férfi nyerte. A KDNP-től a Jobbikig, Bayer Zsolttól Havas Henrikig, Puzsér Róberttől a Magyarok Világszövetségéig sokan Európa hanyatlásának végső jelét látták abban a "gusztustalan provokációban", amit egyesek a "tolerancia diadalaként" igyekeznek beállítani.

Mostanában sokan meghalnak, akik nem haltak meg azelőtt - valahogy így szól a Karinthynak tulajdonított mondás.

A Fidesz Jobbikkal szembeni leszámolási kísérlete olyan pisztoly, melynek az elkövetkező drámai felvonások egyikén kell majd elsülnie. Nagy kérdés, hogy kit vagy mit sebez meg, s az is, hogy e sebesülés halálos lesz-e.

Kovács Béla - jobbikos EP-képviselő - mentelmi jogának felfüggesztését kérte a legfőbb ügyész, mivel a gyanú szerint az oroszoknak kémkedik. Azóta az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága zárt ülést tartott az ügyben, ahol állítólag kiderült: a vádat minden kétséget kizáróan bizonyító felvételek vannak a nyomozó szervek birtokában. Igaz, ezeket a bizottság tagjai nem látták - és e felvételeket azonmód titkosították is 2043-ig -, de azért mind a kormánypárti, mind a nem jobbikos ellenzéki képviselőket meggyőzték a vád megalapozottságáról.

A Jobbik további erősödését mutató országgyűlési választások nyomán megváltozott a párttal szembeni politikai és médiastratégia. Az Együtt-PM és az MSZP szakított korábbi gyakorlatával, és az addigi stratégia kudarcára hivatkozva immár hajlandó vitázni a Jobbikkal.

Gyakori helyzet: olyasmiről, egyszerre szak- és közügyről van szó a tévében, a rádióban vagy egy hetilapban, amihez nem konyít a nyájas olvasó. Halbiológusnak inflációról, dramaturgnak invazív akácfákról, topológusnak nyelvművelésről magyaráz a szakértőnek kikiáltott úr vagy hölgy.

EP-választási plakátjain üzen az újrázó Fidesz-KDNP-pártszövetség Brüsszelnek: tiszteletet a magyaroknak! Pedig nehezen arathattak volna győzelmet a most zárult kormányciklusban bőségesen áradó uniós pénzek nélkül, amelyek a látványos infrastrukturális beruházások megvalósítása mellett sok hazai vállalkozás túlélését is segítették, és az agrárnépességet is kiszámítható (földalapú és vidékfejlesztési) támogatásokhoz juttatták.

"Az a baj minálunk, hogy a politikusok túl sokat vitatkoznak." Na, ki mondta ezt? A kisnyugdíjas nagymamucikánk a piacon, amikor összefutott régi barátnőjével, és az időjárás kitárgyalásán végre túljutván az egyetemesebb, össznemzeti problémák megoldásának szentelhették a figyelmüket? Nem, nem ő mondta. Mert akkor az idézet úgy kezdődne, hogy "Tudod, Böbém..."