Gimnáziumi osztálytársai szerint annak idején radikális, szélsőjobboldali eszmék hatása alatt állt ugyan, de hát a haját nem vágatta le; ezt bizonyítandó még az érettségi tablón lévő fényképét is magával hordja, hátha valaki az utcán véletlenül megállítja, és rákérdez. (A Molnár Zsolttal készített interjúnkat lásd: "Egyetlen forintot sem kaptam a Fidesztől", magyarnarancs.hu, 2014. május 12.)
Göncz Árpád köztársasági elnök gyalázatos kifütyülésének az idején (1992. október 23.) Molnár 18 éves volt, nem volt bőrfejű, csak együtt ordibált a radikális szélsőjobbal. Aztán eltelt pár év, elvégezte a jogot, kicsit fogalmazott az ügyészségen, majd némi fideszes megbízások és egy ügyvédi praxis kísérlete után 2002-re kiderült, hogy igazi politikai és közéleti karriert a szocialisták új budapesti potentátjai tudnak kínálni számára: az MSZP éppen felívelő pályán volt, s ezt a hullámot próbálták meglovagolni a fővárosban Hagyó Miklós és társai. Ez Molnárnak is minden másnál gyorsabb politikai és közéleti karriert tett lehetővé.
Hagyó Miklós neve az olvasóban a fővárosi önkormányzatnál és annak cégeinél napvilágra került gazdasági machinációk emlékét idézi fel. A valóság és a városi legendák minden bizonnyal keverednek, ám az biztos, hogy elvonják a figyelmet annak az öncélú és önérdekű csoportnak a tevékenységéről, amely 2002 után tervszerűen és összehangoltan szervezte meg magát előbb az MSZP fővárosi, majd később az országos szervezetének bevételére. (Hagyóról és csapatáról lásd: A hatalombróker, Magyar Narancs, 2010. április 22.) E sorok írója - akkor még az MSZP tagjaként - a Budapesti Központi Pártszervezetben tevékenykedett, és több éven keresztül meghívottja volt az MSZP Országos Választmányának is. Veres János pénzügyminiszter politikai tanácsadójaként két ciklusban is részt vettem az MSZP parlamenti frakciójának ülésein, s volt alkalmam szembesülni Molnár Zsolt és társai tevékenységével.
Működés közben
Sokunk számára csak 2009 folyamán vált egyértelművé, hogy milyen maffiaszerű módszerekkel működik az MSZP-n belül az a csoport, amelyhez Molnár Zsolt is csatlakozott, s amely végül nagyjából birtokba is vette a fővárosi MSZP-t. (A történet összefoglaló leírása megtalálható az Egységek és kétségek című, 2009 októberében készült dolgozatomban.) Számos fővárosi kerületben a szervezett beléptetéseket és átjelentkezéseket követően rapid módon lecserélték a vezetőséget, majd birtokba vették a Budapesti Párttanácsot, illetve az MSZP fővárosi elnökségét is. Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök lemondása után, amikor az MSZP valóban nehéz helyzetben volt, az akkor már Hagyó és társai által irányított Budapesti Párttanács gyakorlatilag puccsot szervezett az MSZP országos elnöksége ellen: egy bizalmatlansági indítványt fogadott el "az MSZP-ben kialakult helyzet, valamint a választók előtti bizalom és hitelesség erősítésére" (sic!), amely egyértelműen Lendvai Ildikó pártelnök és a pártelnökség ellen irányult. 2009 nyarán az MSZP rendkívüli kongresszusa ezt a puccskísérletet meghiúsította, ám a budapestieknek az év végén volt még egy próbálkozásuk a választások előtti jelölésekről döntő decemberi pártkongresz-szus politikai ellehetetlenítésére. A kezdeményezők között ott volt Molnár Zsolt is, aki ekkor már több éve a II. kerületi MSZP elnöke volt. Szép karrier, ha meggondoljuk, hogy csak 2004-ben lépett be a pártba. A balegyenes.infón ma is olvasható írásban részletesen összefoglaltam a 2010-es választásokat megelőző jelölési machinációkat, amelyekkel szemben az MSZP elkötelezett tagjai számos fórumon próbáltak fellépni - sajnos eredménytelenül. Az írás végén felhívtam a figyelmet arra, hogy ha a baloldal és a szociáldemokrácia a fővárosban foglyává válik egy öncélú és önérdekű politikai maffiának, akkor az hosszú időre visszavetheti a magyar baloldal történelmi esélyeit. És nem akartam hinni annak a jeles párttársamnak, aki írásom olvasása után már akkor keserűen jegyezte meg: sajnos, ezen már túl vagyunk.
Miképpen működött az MSZP-ben Molnár Zsolt és a Hagyó-klán többi tagja? Először csak egy kevesek által ismert történetet idézek fel. 2008-ban az MSZP-SZDSZ-koalíciónak iszonyú kihívást jelentett a nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság. Az év végén hatalmas erőfeszítésekkel sikerült a fő folyamatok várható alakulásának megfelelő, szakmailag hiteles és politikailag még kezelhető költségvetést összeállítani 2009-re. A koalíciós és más egyeztetések már megtörténtek, és közeledtünk a költségvetés elfogadásához, amikor egy hétfői frakcióülésen szokatlan dolog történt: gyakorlatilag az összes budapesti képviselő megjelent, még Hagyó Miklós is, és végig ott is maradtak. A reggel 10-kor kezdődött ülésről 11 óra tájékán már sokan eltávoztak bizottsági ülésekre, egyeztetésekre, más hivatalos eseményekre. Közvetlenül a frakcióülés vége előtt Hagyó Miklós szót kért, és egy sokmilliárdos módosító javaslatot terjesztett elő Budapest számára. Számunkra, akik tudatában voltunk annak, hogy micsoda iszonyú erőfeszítéssel sikerült a válság kellős közepén egy kompromisszumos - és egyébként korábban a fővárosi illetékesekkel is egyeztetett! - költségvetést összerakni, egyértelmű volt, hogy Hagyóék az utolsó pillanatban egész egyszerűen meg akarják puccsolni a költségvetést. Veres János pénzügyminiszter drámai hangon és kivételesen a felháborodását sem palástolva verte vissza a kezdeményezést, s szerencsére a hagyóista képviselők még az alacsony részvétel mellett is kisebbségben maradtak a frakcióban. De maga az eljárás sokat elárul a fővárosi MSZP-ben eluralkodott öncélú, a szocialista párt szempontjait negligáló módszerekről.
Társak
2010. június 18-án, az MSZP budapesti küldöttértekezletének idején Hagyó Miklós korábbi főpolgármester-helyettes gyanúsítottként éppen előzetes letartóztatásban volt a Fővárosi Önkormányzatnál történt (vagy feltételezett) visszaélések miatt. Az MSZP budapesti elnöksége azonban egy olyan beszámolót terjesztett a helyi küldöttértekezlet elé, amelyben egyetlen szó sem volt arról, hogy a testületnek mi az álláspontja, mi a véleménye a felmerült botrányos ügyekről, amelyekkel tele az országos sajtó. Mondhatták volna azt is, hogy megvizsgálták, elemezték a dolgokat, és az egész Hagyó-ügy rágalom, koncepciós eljárás - de ezt sem mondták. Hallgattak, és ez a hallgatás mindennél rosszabb volt. Felszólalásomban egyértelműen megfogalmaztam, hogy a budapesti pártvezetésnek politikai felelősséget kell viselnie azért, hogy az országgyűlési választásokon a magyar baloldal és a progresszió bástyája, Budapest is elesett. Szó szerint hazugnak neveztem a beszámolót a sokatmondó mellébeszélése miatt, és látván, hogy a jelenlévők többsége - köztük természetesen Molnár Zsolt is -, a Hagyó-klán lekötelezettje, meg is neveztem a hallgatás okát: "A beszámolóban egyetlen szó sincs arról, hogy ez a Hagyó hogyan építette fel saját hálózatát a Magyar Szocialista Párt fölé. És tudjátok, miért nincs? Mert ez a hálózat, ez a klán ti vagytok: a budapesti elnökség és a mamelukjaitok. Akik eddig is itt voltatok, akik eddig is itt osztottátok és szerveztétek a listás helyeket, a pozíciókat, az fb- és ig-tagságot magatoknak és kegyenceiteknek, szóval egymásnak. Ti vagytok azok, akik megfenyegetitek azokat, akik nem a ti kottátokból akartak énekelni. Ti vagytok azok, akik rágalmakat és hazugságokat terjesztetek azokról, akik bírálni merészeltek titeket. Ti vagytok azok, akik eddig is csak a saját személyes érdekeitek és politikai karrieretek szerint politizáltatok, nem pedig a magyar szociáldemokrácia érdekei szerint és vallott erkölcsi elvei mentén." Ne legyen senkinek se kétsége: a Hagyó-árvák, azaz Molnár Zsolt, Horváth Csaba, Havas Szófia, Tóth Csaba és társaik által már akkor egyértelműen uralt és irányított budapesti küldöttek többségi szavazattal elfogadták a hazug beszámolót.
Molnár Zsolt és a Hagyó-jelenség megítélése szempontjából rendkívül leleplező a következő beszélgetés, amelyet az érintett országgyűlési képviselő maga mesélt el nekem. A fővárosi botránysorozat legkritikusabb időszakában az MSZP frakcióülésén az illető kemény szavakkal szólt Hagyó Miklós tevékenységéről és annak politikai következményeiről. Az ülést követően Molnár Zsolt odament hozzá, és a következő kérdést szegezte neki: "Milyen alapon támadod te a Hagyót, amikor te is üzleteltél vele?" (A kérdésből feltételezni lehet, hogy Molnár tudhatott egyet s mást Hagyó ügyeiről, bár mostani megnyilatkozásaiban ezt tagadja.) Teljesen nyilvánvaló, hogy Molnár arra számított, az illető képviselő mentegetőző szöveggel fog erre reagálni, és ezzel elárul valami "terhelőt" saját magáról. Ám képviselőtársa szó szerint elküldte Molnárt az anyjába, kikérve magának még a feltételezést is. Molnár kénytelen volt visszakozni, s állítólag csak ennyit mondott: ja, én ezt csak úgy hallottam.
Molnár erkölcsi érzékének teljes hiányát és politikai dilettantizmusát mindennél jobban mutatja a következő eset. A Budapesti Központi Pártszervezet tagja volt az az M. Balázs is, akit a Zuschlag-ügy hatodrendű vádlottjaként egy év letöltendő börtönre ítéltek. 2011. február 15-én, mielőtt bevonult volna a börtönbe, megjelent a pártszervezetünk taggyűlésén, méghozzá az akkor még budapesti pártalelnök Molnár kíséretében, aki igen érzékeny búcsút vett tőle: "Balázs sokat tett ezért a közösségért, sok kampányt végigharcolt." Továbbá: "A budapesti elnökségnek az a véleménye, hogy helyes, hogy most ő nem vállal tisztséget. De - folytatta Molnár - a Magyar Szocialista Párt egy szolidáris párt, és az egymás iránti szolidaritás nem csak akkor kell, hogy megnyilvánuljon, amikor minden rendben van. (...) Bajban ismerszik meg az ember - mondta vigasztalóul az MSZP budapesti alelnöke az elítélt köztörvényesnek -, és helytelen döntés lenne ilyenkor, ha kitaszítanánk." És végül, hogy mindannyian értsük a dörgést: "Balázsnak köztünk van a helye, ebben a budapesti elnökség egyetért. Balázs a közösség tagja marad, és amikor kijön (mármint a börtönből), akkor újra számítunk a munkájára" - fejezte be mondandóját az MSZP budapesti alelnöke. Többünknek a gyomrunk fordult fel ettől a történettől, amelyet aztán annak a hétnek a végén szó szerint ismertettem a Baloldali Tömörülés platform országos gyűlésén, történetesen Mesterházy Attila pártelnök jelenlétében. De minden maradt a régiben. Ha igazak a hírek, utóbb Molnár még "szabadulóbulit" is szervezett a börtönből kijövő M.-nek egy elegáns belvárosi pubban, aki ezt követően ismét MSZP-s e-mail címmel levelezett.
Visszavágás
Molnár csak 2012-től elnöke a szocialisták budapesti szervezetének, de már korábban is meghatározó befolyása volt az MSZP országos szervezetére. Pártstratégiai vezetőként 2011 őszén terjesztett az MSZP országos fóruma elé egy elképesztően színvonaltalan anyagot. Sok rossz, semmitmondó, tartalmatlan vagy alkalmatlan politikai vagy pártszöveget volt alkalmam olvasni az elmúlt évtizedekben, de ehhez hasonló primitív baromságot, mint amit Molnár képes volt az MSZP Országos Választmánya elé terjeszteni, még nem. Volt ebben szó "a pártműködés közegéről", meg hogy "az egyes közcélok támogatása is felszínesebbé, aktuálisabbá vált, amiből következik az egyéni értékrendek töredezett jellege, az egyéni inkonzisztencia" (sic!), meg hogy "a pártok aktív támogatói (...) rövid távú, intenzív, valamilyen ügy melletti elköteleződést az ügyből levezetetten igénylő együttműködést keresnek". Azt is megtudtuk belőle, hogy "a közös ellenségképp (így, két p-vel - L. A.) katalizálja a szerveződést, de önmagában nem épülhet rá tartós, koherens idea, egy új, jobb és igazságosabb Magyarország jövőképe". Az intellektus és a fogalmazási készség teljes hiányát mutatja a következő részlet is: "Ismert probléma a mai struktúrában, hogy az egyes döntési pontokon keletkező döntések következményeit számos esetben a párt más tisztségviselői, eltérő szintjei és szereplői viselik. Ez a felépítmény megítélésünk szerint a demokratikus döntéshozatal mezőiben helyes, ahol a reálisan megvalósítható legszélesebb közösségek hoznak meg egy személyi döntést, egy stratégiai irányválasztást, de utána az operatív működésben már a hatékonyság és a felelősség érvényesítésének gátja." Az ülésen elmondott tiltakozásom után összefoglaló elemzésemet Kutyapecér a felsőházban címmel tettem közzé a balegyenes.infón, igaz, nem neveztem meg a botrányos mű szerzőjét. Akkori írásom fő tézise, hogy "a politikai elemzés és a következtetések levonása a szocialista párt számára elkerülhetetlen lesz. Az egyik első lehet például az, hogy nem emel országos politikusi posztokra olyan törtetőket, akik egy kutyapecér nyelvi készségével és intellektusával rendelkeznek".
A szöveg szerzője ezt már nem hagyta szó nélkül. Koncepciós pártfegyelmi eljárást folytattak ellenem, amelynek csaknem teljes anyagát és körülményeit már nyilvánosságra hoztam. A történet jól érzékelteti az MSZP budapesti szervezetét okkupáló klán gátlástalan módszereit. 1.) Az elsőfokú fegyelmi eljárást úgy folytatták le, hogy ismételt kérésem ellenére sem bocsátották rendelkezésemre azt, hogy mi is a vád ellenem. 2.) Egyértelműen bizonyítható, hogy az elmarasztaló fegyelmi határozatot még a tárgyalást megelőzően megfogalmazták és legépelték. 3.) Megszervezték, hogy fellebbezésem a kijelölt etikai bizottsághoz ne jusson el a jogvesztő határidőn belül, és ezzel ellehetetlenítsék a fellebbezésemet.
Ez utóbbit a zuglói MSZP-szervezettől viszszakapott tértivevényes levélen a "Nem fogadta el" postai jelzés bizonyítja.
Összetartás
Hát igen, a zuglói MSZP-szervezet. Amelynek történetesen az a Tóth Csaba volt az elnöke, aki korábban fura beléptetések és kizárások közepette lett Vas megyei MSZP-elnök, majd botrányos bukását követően - a hírek szerint Hagyó Miklós aktív közreműködésével - hirtelen a zuglói MSZP-szervezet elnökeként bukkant fel. Elgondolkodtató, hogy 2010 októberében a mandátumáról lemondó Horváth Csaba helyére őt jelölték parlamenti képviselőnek a budapesti területi listáról. A parlament honlapja azonban arról tanúskodik, hogy 2010-ben az MSZP Vas megyei képviselői Tóth képviselői mandátumának igazolásakor nem szavaztak; s képviselői esküjének letételekor tüntetőleg ki is mentek a teremből. Molnáréknak pedig pont ilyen ember kellett az ellenem indított koncepciós etikai eljárás lebonyolításához. (Tóth ma is képviselő, az MSZP jelöltjeként a kormányváltást akaró választók, jobb híján, kénytelenek voltak rá szavazni, mert hát az ő választókerületét az MSZP nem akarta átadni.)
Molnár Zsolt kezdettől figyelemmel kísérte a koncepciós fegyelmi ügyet, tudott annak alvilági részleteiről és módszereiről. Az egyik tárgyalás alkalmával engem, aki bőven apja lehetnék, büdösnek és mosdatlannak nevezett, akit ki fog vezettetni az MSZP székházából. Amikor aztán odáig fajult a dolog, hogy a budapesti etikai bizottság új elnöke, Simonka Csaba is otromba hangú, fenyegető leveleket írt nekem, betelt a pohár: 2012. április 12-én nyílt levelet írtam Mesterházy Attilának A cselszövés hálójában címmel, amelyben bejelentettem, hogy minden szervezeti kapcsolatot megszakítok az MSZP-vel. Havas Szófia, a Budapesti Központi Pártszervezet elnöke, aki szintén a Hagyó-Molnár-klán lekötelezettje, ezt a lépésemet az elmúlt két év legjobb hírének nevezte, miközben "hazug, rágalmazó szellemi levelibékának" titulált.
Az MSZP elnökéhez írt üzenetemben nemcsak a szervezettel való személyes szakításomat jelentettem be, hanem komoly politikai figyelmeztetést is megfogalmaztam: "Nem a szociáldemokrata értékeknek, nem büszkén vallott és nyíltan vállalt politikai és morális elveimnek fordítok hátat, hanem annak a budapesti polipnak, amelyben ezen elvek képviselete másodlagossá, ugyanakkor a hazugság és a cselszövés uralkodó normává vált. (...) Az MSZP budapesti szervezetében egy olyan csoport jutott meghatározó pozícióba, amely a pártot saját hitbizományának tekinti, s ennek megőrzése érdekében semmiféle morális korlátokat nem fogad el. (...) A teljesítményhiányos politikai parvenük térnyerésének eredményeképpen eluralkodott az intellektuális igénytelenség. Kétségbeejtően ostoba szövegeket olvastam magukat a szervezet és a választási listák élére pozicionáló akarnokok tollából. Ezeket az embereket intellektuális hiányosságaik alkalmatlanná, morális hiátusuk pedig méltatlanná teszik a politikai győzelemre. Velük nemcsak nem lehet, hanem nem is érdemes legyőzni a fideszes ellenforradalmat."
Amire két évvel ezelőtt nyomatékosan felhívtam az MSZP elnökének figyelmét, annak a következménye mára mindenkinek világos. Az, hogy egy politikai kalandor egy ifjúkori tévelygése miatt távozik a fővárosi MSZP-szervezet éléről, nem változtat a lényegen, hiszen például az MSZP és a kormányváltó szövetség kampányfelelőseként elkövetett kapitális baklövései nem képezik kritika tárgyát. Molnár gyors, ám érdemtelen karrierje nem egyedi eset, nem kivétel, bár őszintén remélem, hogy nem az MSZP-t általánosan jellemző gyakorlat. Más akarnokok, listamanipulátorok, hiteltelen táskahordozók és "új undokok" változatlanul ott ülnek különböző párttisztségekben, és ebből következően az MSZP parlamenti frakciójában is - mindemellett tisztelet a jó néhány kivételnek.
Ha az MSZP valóban meg akar újulni, ha be akarja tölteni azt a történelmi küldetését, amely döntően a modern szociáldemokráciára hárul hazánkban a parlamenti demokrácia és a köztársasági eszme helyreállítása és egy gazdaságilag fejlődő, szociálisan igazságos, valóban európai Magyarország megteremtése érdekében, akkor szakítania kell a Molnár-féle elvtelen törtetőkkel, politikai nímandokkal, felkészületlen percemberkékkel, egyéni ambíciók érvényesítésére szerveződött klánokkal.
A szerző közgazdász, nyugdíjas.
