Ara-Kovács Attila: Orient expressz

Mi lesz, ha a Jobbikot betiltják?

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. június 22.

Egotrip

A Fidesz Jobbikkal szembeni leszámolási kísérlete olyan pisztoly, melynek az elkövetkező drámai felvonások egyikén kell majd elsülnie. Nagy kérdés, hogy kit vagy mit sebez meg, s az is, hogy e sebesülés halálos lesz-e.

Aligha kétséges, hogy Kovács Béla hírbe hozása nagypolitikailag is precízen, a sztorihoz illő módon, titkosszolgálati módszerekkel megtervezett akció. Miközben Orbán Viktor a lehető legdehonesztálóbb dolgot állította Oroszország szándékairól és módszereiről, a rákövetkező napon a Pozsonyban megrendezett V4-es találkozón elhangzott nyilatkozatával olyan szolgálatokat tett Vlagyimir Putyin elnöknek, amiért ez utóbbi nagyvonalúan megbocsáthatja, hogy a magyar miniszterelnök leleplezte az orosz titkosszolgálat egy potenciális ügynökét. A pozsonyi - és a számtalan korábbi, hasonló - esemény tükrében az oroszoknak az is könnyen leírható veszteség, hogy a Jobbik komoly sebet kapott. Annál, amit a Kreml szolgálatában ez a párt Brüsszelben elvégezhet, sokkal többet tehet Orbán, nagyobb néppárti súllyal, gyakorlatilag korlátlan magyar parlamenti felhatalmazás birtokában.

De vajon mi a Fidesz által megtervezett következő dramaturgiai lépés? Beéri-e annyival, hogy az EP-választások előtt a szélsőjobb felé húzó magyar választói közeg színe előtt hazaárulással vádolja meg a Jobbikot, azt remélve, hogy ezzel csökkenti a támogatottságát? Beéri-e annyival, hogy Putyin előtt pojácát csinál Vona Gáborból, és Európa számára elsőként szolgáltat bizonyítékokat arra, amire a politikusok, az elemzők, a titkosszolgálatok már jó ideje figyelmeztetik a társadalmakat? Azaz arra, hogy Oroszország guruló rubelekkel és politikai hátszéllel támogatja a szélsőjobb pártokat az unió fellazítása érdekében? Mindazok fényében, ahogy eddig eljárt hasonló esetekben, nem lenne jellemző rá, hogy beérje ennyivel.

Annál is kevésbé, mert az EP-választáson - többnyire ezt jósolják a felmérések - a Jobbik lehagyja a demokratikus pártokat, s a Fidesz legnagyobb ellenzékévé válik. Ráadásul ugyanazon az antidemokratikus terepen, melyen a Fidesz oly gyakorlatiasan érte el eddigi céljait. A demokratikus ellenzéktől Orbánnak azért nem kellett tartania, mert az akkurátusan vigyázott, hogy megmaradjon az európai játékszabályok keretei között. A Jobbik nem ennyire finnyás, így Orbánnak tényleg meggyűlhet vele a baja, különösen a mai helyzetben, amelyet a Fidesz olyanná alakított, ami minden erőnek kedvez, amely nem tiszteli a demokráciát. Azaz a Fidesznek és a Jobbiknak.

Mi lehet tehát Orbán következő lépése? Például az, hogy betiltja a Jobbikot. Nem túl elegáns és végképp elfogadhatatlan eljárás demokratikus körülmények között - különösen európai perspektívából szemlélve -, de a szélsőjobb kontinentális előretörésétől rettegő demokraták nemcsak itthon, hanem előbb-utóbb Brüsszelben is megbékélnének vele. A Jobbik ráadásul nem tartozik a mainstream szélsőjobboldalhoz; Marine Le Pen és Geert Wilders kikéri magának, hogy egy napon említsék őket vele, Vonának be kell érnie a bolgár Ataka és a görög Arany Hajnal balkáni társaságával. E merész lépéssel Orbán megszerezheti magának azt az elégtételt, hogy egészen eredeti, látványos, sőt példamutató eredményeket produkáljon. Ismét meglepheti a világot. És a médiatörvényhez, a csaló választójogi törvényhez, a leépülő demokráciához képest ugyan milyen fontossággal bírna egy neonáci pártocska kiiktatása a politikai életből?

Az EP-választásokig ugyan ez a lépés kivitelezhetetlen, elvégre Kovács mentelmi jogának felfüggesztése a következő parlament dolga lenne. De az ügy már most is árthat a Jobbik választási szereplésének, a betiltás ideje pedig az őszi helyhatósági választások előtt érkezhet el, akkor, amikor a párt valódi, belpolitikai veszélyt jelent majd. Ha jobbikos színekben nem indulhatnának sem polgármesterek, sem önkormányzati képviselők, ha a közismerten jobbikosként elkönyvelt figurák eleve nem is szerepelhetnének jelöltként, a Fidesz ugyan felháborítaná antidemokratikus ellenzékét - de ha van valaki, aki egy ilyen helyzetet kezelni tud, az Orbán Viktor. És ha a Jobbik kiesik a versenyből, támogatóinak jelentékeny része - kényszerből - a szintén rendpárti Fideszre szavaz, erősen elkötelezett része pedig otthon marad. Kész haszon - gondolják majd sokan, és nem csak a fideszesek közül.

Ugyanakkor Orbánra nézve is vannak e megoldásnak kockázatai. Ha a Fidesz kiterjeszti befolyását a jelenleg a Jobbik által uralt politikai térre is, onnan már képtelen lesz visszatérni. Később, amikor aktuálissá válik a viszonyok konszolidációja, nem fog tudni elmozdulni onnan - legalábbis a párt kettészakadása nélkül, mely után a jobboldal legaktívabb része, amelyre Orbán fülkeforradalmas politikáját építette, a szélsőjobbon maradna. A Fidesz egy ideje következetesen a radikalizmus irányába menetel, s a visszautat már így sem teheti majd meg büntetlenül. Különösen nem, ha a Jobbik támogatóit még be is kebelezné. Orbánnak köszönhetően a Fidesz olyan lett, mint egy cápa: kifullad, majd megfullad, ha megállásra kényszerül. Ám mint köztudomású: a társadalmak olykor megállnak, hogy konszolidálják önmagukat; esetleg a rájuk kényszerített "különleges állapotok", a Carl Schmitt-i Ausnahmezustand után megállásra kényszerítik őket a körülmények.

A Jobbik térfelének lerohanása ellentétes a "centrális erőtér" látszatának fenntartásával. Jelenleg Orbán azt igyekszik elhitetni, hogy ő és pártja áll középen: tőle balra a kommunisták - ezek a szótárában aktuálisan átvedlettek liberálisokká -, tőle jobbra a Jobbik. Ez így nem igaz, de annyi tényszerűség mégis van ebben az állításban, hogy a Fidesz közbülső helyet foglal el azon társadalmi erők között, amelyek növekvő társadalmi aktivitást tudnak felmutatni (szélsőjobb) és azok között, amelyek képtelenek a társadalmi aktivitásra (baloldal, zöldek, liberálisok). Orbán számára ezt fenntartani kényelmes lenne. Ám tudjuk, hogy szereti a kockázatot.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.