Ara-Kovács Attila: Orient expressz

Mi lesz, ha a Jobbikot betiltják?

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. június 22.

Egotrip

A Fidesz Jobbikkal szembeni leszámolási kísérlete olyan pisztoly, melynek az elkövetkező drámai felvonások egyikén kell majd elsülnie. Nagy kérdés, hogy kit vagy mit sebez meg, s az is, hogy e sebesülés halálos lesz-e.

Aligha kétséges, hogy Kovács Béla hírbe hozása nagypolitikailag is precízen, a sztorihoz illő módon, titkosszolgálati módszerekkel megtervezett akció. Miközben Orbán Viktor a lehető legdehonesztálóbb dolgot állította Oroszország szándékairól és módszereiről, a rákövetkező napon a Pozsonyban megrendezett V4-es találkozón elhangzott nyilatkozatával olyan szolgálatokat tett Vlagyimir Putyin elnöknek, amiért ez utóbbi nagyvonalúan megbocsáthatja, hogy a magyar miniszterelnök leleplezte az orosz titkosszolgálat egy potenciális ügynökét. A pozsonyi - és a számtalan korábbi, hasonló - esemény tükrében az oroszoknak az is könnyen leírható veszteség, hogy a Jobbik komoly sebet kapott. Annál, amit a Kreml szolgálatában ez a párt Brüsszelben elvégezhet, sokkal többet tehet Orbán, nagyobb néppárti súllyal, gyakorlatilag korlátlan magyar parlamenti felhatalmazás birtokában.

De vajon mi a Fidesz által megtervezett következő dramaturgiai lépés? Beéri-e annyival, hogy az EP-választások előtt a szélsőjobb felé húzó magyar választói közeg színe előtt hazaárulással vádolja meg a Jobbikot, azt remélve, hogy ezzel csökkenti a támogatottságát? Beéri-e annyival, hogy Putyin előtt pojácát csinál Vona Gáborból, és Európa számára elsőként szolgáltat bizonyítékokat arra, amire a politikusok, az elemzők, a titkosszolgálatok már jó ideje figyelmeztetik a társadalmakat? Azaz arra, hogy Oroszország guruló rubelekkel és politikai hátszéllel támogatja a szélsőjobb pártokat az unió fellazítása érdekében? Mindazok fényében, ahogy eddig eljárt hasonló esetekben, nem lenne jellemző rá, hogy beérje ennyivel.

Annál is kevésbé, mert az EP-választáson - többnyire ezt jósolják a felmérések - a Jobbik lehagyja a demokratikus pártokat, s a Fidesz legnagyobb ellenzékévé válik. Ráadásul ugyanazon az antidemokratikus terepen, melyen a Fidesz oly gyakorlatiasan érte el eddigi céljait. A demokratikus ellenzéktől Orbánnak azért nem kellett tartania, mert az akkurátusan vigyázott, hogy megmaradjon az európai játékszabályok keretei között. A Jobbik nem ennyire finnyás, így Orbánnak tényleg meggyűlhet vele a baja, különösen a mai helyzetben, amelyet a Fidesz olyanná alakított, ami minden erőnek kedvez, amely nem tiszteli a demokráciát. Azaz a Fidesznek és a Jobbiknak.

Mi lehet tehát Orbán következő lépése? Például az, hogy betiltja a Jobbikot. Nem túl elegáns és végképp elfogadhatatlan eljárás demokratikus körülmények között - különösen európai perspektívából szemlélve -, de a szélsőjobb kontinentális előretörésétől rettegő demokraták nemcsak itthon, hanem előbb-utóbb Brüsszelben is megbékélnének vele. A Jobbik ráadásul nem tartozik a mainstream szélsőjobboldalhoz; Marine Le Pen és Geert Wilders kikéri magának, hogy egy napon említsék őket vele, Vonának be kell érnie a bolgár Ataka és a görög Arany Hajnal balkáni társaságával. E merész lépéssel Orbán megszerezheti magának azt az elégtételt, hogy egészen eredeti, látványos, sőt példamutató eredményeket produkáljon. Ismét meglepheti a világot. És a médiatörvényhez, a csaló választójogi törvényhez, a leépülő demokráciához képest ugyan milyen fontossággal bírna egy neonáci pártocska kiiktatása a politikai életből?

Az EP-választásokig ugyan ez a lépés kivitelezhetetlen, elvégre Kovács mentelmi jogának felfüggesztése a következő parlament dolga lenne. De az ügy már most is árthat a Jobbik választási szereplésének, a betiltás ideje pedig az őszi helyhatósági választások előtt érkezhet el, akkor, amikor a párt valódi, belpolitikai veszélyt jelent majd. Ha jobbikos színekben nem indulhatnának sem polgármesterek, sem önkormányzati képviselők, ha a közismerten jobbikosként elkönyvelt figurák eleve nem is szerepelhetnének jelöltként, a Fidesz ugyan felháborítaná antidemokratikus ellenzékét - de ha van valaki, aki egy ilyen helyzetet kezelni tud, az Orbán Viktor. És ha a Jobbik kiesik a versenyből, támogatóinak jelentékeny része - kényszerből - a szintén rendpárti Fideszre szavaz, erősen elkötelezett része pedig otthon marad. Kész haszon - gondolják majd sokan, és nem csak a fideszesek közül.

Ugyanakkor Orbánra nézve is vannak e megoldásnak kockázatai. Ha a Fidesz kiterjeszti befolyását a jelenleg a Jobbik által uralt politikai térre is, onnan már képtelen lesz visszatérni. Később, amikor aktuálissá válik a viszonyok konszolidációja, nem fog tudni elmozdulni onnan - legalábbis a párt kettészakadása nélkül, mely után a jobboldal legaktívabb része, amelyre Orbán fülkeforradalmas politikáját építette, a szélsőjobbon maradna. A Fidesz egy ideje következetesen a radikalizmus irányába menetel, s a visszautat már így sem teheti majd meg büntetlenül. Különösen nem, ha a Jobbik támogatóit még be is kebelezné. Orbánnak köszönhetően a Fidesz olyan lett, mint egy cápa: kifullad, majd megfullad, ha megállásra kényszerül. Ám mint köztudomású: a társadalmak olykor megállnak, hogy konszolidálják önmagukat; esetleg a rájuk kényszerített "különleges állapotok", a Carl Schmitt-i Ausnahmezustand után megállásra kényszerítik őket a körülmények.

A Jobbik térfelének lerohanása ellentétes a "centrális erőtér" látszatának fenntartásával. Jelenleg Orbán azt igyekszik elhitetni, hogy ő és pártja áll középen: tőle balra a kommunisták - ezek a szótárában aktuálisan átvedlettek liberálisokká -, tőle jobbra a Jobbik. Ez így nem igaz, de annyi tényszerűség mégis van ebben az állításban, hogy a Fidesz közbülső helyet foglal el azon társadalmi erők között, amelyek növekvő társadalmi aktivitást tudnak felmutatni (szélsőjobb) és azok között, amelyek képtelenek a társadalmi aktivitásra (baloldal, zöldek, liberálisok). Orbán számára ezt fenntartani kényelmes lenne. Ám tudjuk, hogy szereti a kockázatot.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.