Vélemény

Magyar Narancs, 2008. április 17. Tisztelt szerkesztőség! Olvastam cikküket a filmek és sorozatok feliratozásával kapcsolatban, és igazán vegyes érzelmeket keltett bennem.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a múlt héten meghozta rég várt végzését a 2007. február 2-i kordonbontás ügyében. Mint emlékezetes, a Fidesz képviselőcsoportja ezen a napon szétszerelte a Kossuth téren felállított fémkorlátokat. Ezzel nevezettek a feljelentő, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szerint megvalósították a garázdaság és a rendzavarás tényállását, miáltal is szabálysértést követtek el.

Az új egészségügyi miniszter imádnivaló ember. Székely Tamást, e tündéri figurát el is halmozzák szeretettel, amerre jár. A szakmai szervezetek elismerően szóltak kvalitásairól, a gyógyszerészek kamarai közgyűlésén egyenesen megtapsolták, ellenzéki képviselők adtak hangot bizakodásuknak (majd a szakbizottságban nem támogatták a kinevezését, hisz a rajongásnak is van határa). Mintha még Éger István, az orvosi kamara elnökének nyilatkozataiban is felfedezhető volna valamiféle halvány, részleges és bizonyára ideiglenes megelégedettség; és tőle többet aligha remélhet az az egészségügyi miniszter, akit nem Éger Istvánnak hívnak. A tobzódás Székely első intézkedéseinek és azóta is hömpölygő ígéreteinek éppúgy szólhat, mint az ezután kijárni remélt engedményeknek.

Stiller Gyula halála Száz kicsapongás szűnj meg egy percre! Vad iramában álljon a labda! Gondoljunk rá, ki el van már temetve, Aki a labdát annyira szerette, Hogy életét is oda adta. Marschalkó Teofil: Temetés után (1913. november)

Az angol író, Thomas Carlyle egyszer egy üzletember társaságában vacsorázva hosszabb fejtegetésbe kezdett. Egy idő után, megelégelve a másik bőbeszédűségét, az üzletember így fakadt ki: "Ideák, Mr. Carlyle, ezek mind puszta ideák!", amire az író ezt válaszolta: "Élt egyszer egy Rousseau nevezetű ember, aki írt egy könyvet, ami mást sem tartalmazott, csak ideákat. Ennek a könyvnek a második kiadását azoknak a bőrébe kötötték, akik kinevették az elsőt."

Magyar Narancs, 2008. április 17. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2008.

A közelmúlt történései látszólag a jó öreg malthusiánus indíttatású félelmeket támasztják alá: a Föld lakossága sokkal nagyobb ütemben (eredetileg mértani haladvány szerint, amikor az új és a régi populáció hányadosa állandó) növekszik, mint az asztalra kerülő kaja mennyisége (ez a néhai angol közgazda szerint pusztán számtani haladvány szerint nő - ekkor csupán az új és a régi termelési adatok különbözete, azaz a növekmény állandó). Nincs más hátra: jöjjön az Armageddon - a háborúk, járványok, az éhínség rendet vágnak, a túlélőkkel meg végeznek az igényes filmalkotásokban többször is megénekelt, emberevő sáskák.

Helyesbítés A 2008. május 1-jei lapszám 17.

Szerbia Európát választotta, Sz. egy kis kódorgás után végre rálépett az európai útra, Sz.-ban győzött a demokrácia, ésatöbbi - talán az téveszthette meg a külföldi vezércikk- és főcímíró szakelemeket, hogy vasárnap éjjel pár ezer fős tömeg ünnepelte a belgrádi utcán a Demokrata Párt győzelmét, a radikálisok meg (a tudósítások szerint) szomorúan hazasomfordáltak székházukból. Biztos mindenki úgy gondolta, hogy csak tudják, mit és miért csinálnak.

A múlt héten nyilvánosságra hozták a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (közismertebb nevén: PANKKK) nyertes pályázóinak névsorát. A három évvel ezelőtt életre álmodott kezdeményezés célja, emlékezzünk, a klubok szubvencionálása mellett az éppen induló, zöld-, ám semmiképp sem botfülű együttesek segélyezése volt. Ahogyan az akkori kulturális miniszter, Bozóki András, a program szellemi atyja nyilatkozta a HVG-nek: "Nem a gagyi, a kommersz zene támogatása a cél, s nem is a már sikeres, befutott együttesek segítése. (...) Azt szeretnénk, ha lehetőséghez jutnának azok a kamaszok, akik a kezükbe vesznek egy gitárt, és amatőr együttest alapítanak." És ha a PANKKK alapkoncepcióját nem gondoljuk is tökéletesnek (az egészet alighanem inkább az iskolák hangszerparkjának bővítésével, ezzel párhuzamosan a zeneoktatás korszerűsíthetőségével kellett volna kezdeni), a fentebb idézett elgondolással nehéz volna nem rokonszenvezni.

Kedves olvasó, ön is meg fog halni. Ezért hasznos, ha már most belegondol, hogyan fognak erről a tényről beszélni szerettei és ellenségei (ne odaátról kelljen majd mérgelődnie). A halálnak - fontosságához illően - gazdag nyelvi repertoárja van. De vajon ugyanazt jelenti-e a meghalt, megdöglött, elhunyt, kimúlt, vagy csak stíluskülönbség van köztük? És mi a különbség a stíluskülönbség és a nem-stíluskülönbség között?

A kommunizmus emigrációba kényszerítette Márait, Faludyt, és megpróbálta emigrációba kényszeríteni Konrád Györgyöt. Évekre elhallgattatta Németh Lászlót és Kassák Lajost, szilenciummal sújtotta Csurka Istvánt és Petri Györgyöt. De még ennél is többet ártott a tiltás és tűrés, a megalázás és felmagasztalás kiszámíthatatlan, züllesztő váltogatásával. Mindez közismert; az viszont kevésbé, hogy ez a rendszer különös súllyal nehezedett rá azokra, akik egyébként a feltétlen hívei voltak. A Szépirodalmi Könyvkiadónál semmilyen kéziratot nem kellett olyan aprólékos gonddal olvasni, mint a régi harcosok emlékezéseit. "Szerzőim közül - hadd sóhajtsak fel örömmel, de szomorkodva is - Goda Gábor az egyetlen, akinek a szerkesztése politikai fejtörésre kényszerít, következésképp morális gondot okoz" - írta K. egyik lektori jelentésében, 1971-ben.

Magyar Narancs, 2008. május 1. Tisztelt Szerkesztőség! Mint a Narancs rendszeres - és többnyire egyetértő - olvasója, az előző számuk szerkesztőségi cikkéhez csupán egy kérdést fűznék: ha egy párt mind a négy, a választási kampányban kiemelt céljának a teljes ellehetetlenülését tapasztalja, akkor miért ragaszkodna - a célok megvalósításához elengedhetetlennek tartott - bársonyszékekhez? Dr.