K. történetei

Goda

  • Kőszeg Ferenc
  • 2008. május 15.

Egotrip

A kommunizmus emigrációba kényszerítette Márait, Faludyt, és megpróbálta emigrációba kényszeríteni Konrád Györgyöt. Évekre elhallgattatta Németh Lászlót és Kassák Lajost, szilenciummal sújtotta Csurka Istvánt és Petri Györgyöt. De még ennél is többet ártott a tiltás és tűrés, a megalázás és felmagasztalás kiszámíthatatlan, züllesztő váltogatásával. Mindez közismert; az viszont kevésbé, hogy ez a rendszer különös súllyal nehezedett rá azokra, akik egyébként a feltétlen hívei voltak. A Szépirodalmi Könyvkiadónál semmilyen kéziratot nem kellett olyan aprólékos gonddal olvasni, mint a régi harcosok emlékezéseit. "Szerzőim közül - hadd sóhajtsak fel örömmel, de szomorkodva is - Goda Gábor az egyetlen, akinek a szerkesztése politikai fejtörésre kényszerít, következésképp morális gondot okoz" - írta K. egyik lektori jelentésében, 1971-ben.

A kommunizmus emigrációba kényszerítette Márait, Faludyt, és megpróbálta emigrációba kényszeríteni Konrád Györgyöt. Évekre elhallgattatta Németh Lászlót és Kassák Lajost, szilenciummal sújtotta Csurka Istvánt és Petri Györgyöt. De még ennél is többet ártott a tiltás és tűrés, a megalázás és felmagasztalás kiszámíthatatlan, züllesztő váltogatásával. Mindez közismert; az viszont kevésbé, hogy ez a rendszer különös súllyal nehezedett rá azokra, akik egyébként a feltétlen hívei voltak. A Szépirodalmi Könyvkiadónál semmilyen kéziratot nem kellett olyan aprólékos gonddal olvasni, mint a régi harcosok emlékezéseit. "Szerzőim közül - hadd sóhajtsak fel örömmel, de szomorkodva is - Goda Gábor az egyetlen, akinek a szerkesztése politikai fejtörésre kényszerít, következésképp morális gondot okoz" - írta K. egyik lektori jelentésében, 1971-ben.

K.-nak jó emlékei voltak Godáról. Még tizenéves korában került a kezébe A hivatal packázásai című antológia, amit a bürokrácia elleni harc jegyében állítottak össze. Ebben olvasta Goda A tűzoltófőparancsnok című mulatságos elbeszélését a falusi főtűzoltóról, aki a saját maga keltette tűzvészben leli halálát. A kitüntetésekkel elhalmozott írónak minden évben megjelent legalább egy könyve, régiek és újak vegyesen, holott az előző éviből sem lehetett eladni egy darabot sem. A kiadó úgy határozott, hogy egy prospektusban fogja népszerűsíteni a Goda-életművet. Nem mintha ettől a hegyekben álló készletek megmoccanását várta volna, hanem hogy ezzel igazolja magát. Goda ugyanis minden lehetséges helyen bepanaszolta a könyvkiadást és a könyvterjesztést, hogy könyveit szántszándékkal elrejtik az olvasók elől, mert a magafajta kommunista és urbánus írót üldözik. K. pedig örült, hogy könyvkiadói propagandista létére egy kicsit irodalmárkodhat és szerkeszthet.

Goda felesége Lengyel Judit volt, Lengyel Gyulának, a Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosának a lánya. Akkoriban, a hatvanas évek közepén még élt, sőt a házaspárral lakott Gizi asszony, a népbiztos özvegye is. Lengyelt 1937-ben a Szovjetunióban letartóztatták, majd a háború kitörésekor agyonlőtték. A két nő egy munkatáborba került, amelyet "a nép ellenségei" özvegyeinek és árváinak rendeztek be. Judit ujjai lefagytak a Gulagon, de sem ez, sem a családfő eltűnése nem tudta megingatni a két asszony hitét a szocializmusban és rajongását a Szovjetunió iránt. Minthogy a prospektuskészítés munka- és időigényes folyamatnak bizonyult, K. szinte második otthonra talált a tágas rózsadombi villában. Amikor először kínálták meg ebéddel, noha a menü rántott hús volt tört krumplival, Gizi asszony megkérdezte: "K. elvtárs szereti a francia konyhát?" Majd a feleletet meg se várva közölte: Mi, K. elvtárs, csakis a francia konyhát szeretjük." K. érzékelhette, hogy az idős hölgy tudata némiképp elszakadt a valóságtól, és ennek oka nem elsősorban az életkora volt. Egy alkalommal Goda arról mesélt, hogy amikor 1958-ban egy évig a Magyar Néphadsereg Színháza (a korábbi és későbbi Vígszínház) igazgatója volt, Páger Antal arra hivatkozva kért fizetésemelést, hogy ő, ha meg akar inni egy fröccsöt, nem mehet be holmi talponállóba, mert a munkások nyomban szimpátiatüntetést rendeznek mellette. Gizi asszony felcsattant: "De Gabi, hogyhogy a munkások? Talán a kispolgárok!"

Goda Gábor életében kétszer volt hatalmi pozícióban. Közvetlenül a háború után, a tanácsrendszer bevezetéséig a főváros kultúrtanácsnoka volt, 1957-ben pedig a felfüggesztett Írószövetséget helyettesítő Irodalmi Tanács tagja, az őskommunista írókat tömörítő Élet és Irodalom szerkesztője. Ez az írói kör úgy vélte, az "ellenforradalom" világossá tette, hogy a párt hibát követett el, amikor a igaz kommunistákkal meg a visszamenőleges hatállyal kommunistává alakult urbánusokkal szemben inkább a népieket támogatta, ha azok jó arcot vágtak a rendszerhez, később pedig kesztyűs kézzel bánt a revizionista árulókkal. A pünkösdi királyság azonban nem tartott soká, a Kádár-rendszernek nagyobb szüksége volt Illyés és Déry lojalitására, mint Gergely Sándor és Fodor József kényelmetlen támogatására. 1959-től Goda a rendszerrel balról kötekedő író lett, de hajdani érdemeire való tekintettel a támogatott kategóriába tartozott.

Ha van író, aki a rendszerváltás után alappal állíthatta volna, hogy K., az ellenzéki, a liberális, korábban, az egypárti államhatalom képviseletében cenzúrázta, az Goda lett volna. Pedig a prospektuskészítés tapasztalatai alapján Goda maga kérte, hogy az időközben szerkesztővé előléptetett K. legyen kéziratai gondozója. Az első "közös" könyvükről (Szelíd zsoltárok, 1970) írott lektori jelentéséhez K. hozzáfűzte a kihagyott vagy átírt mondatok terjedelmes listáját. Az éles megjegyzéseknek ("polihisztriók irodalmárkodási vadhajtásai", "kritikai életünk néhány izgó-mozgó sündörgője", "a mai múzeumok alpári trükk-kiállításai") soha nem volt néven nevezett címzettje, de mindegyik vágása nyilvánvalóan konkrét személyekre, eseményekre vonatkozott. Az "alpári trükk-kiállítás" például a Budapesti Történeti Múzeum A Ferenczy család című 1968-as kiállítására: a rendezők, háborgott Goda, egy kalap alá vették az ellenforradalmár Ferenczy Bénit ikertestvérével, Noémivel, aki pedig haláláig megmaradt kommunistának.

De vajon mi köze mindehhez akár a cenzornak, akinek az a dolga, hogy megakadályozza az önkényuralmi rendszer számára elfogadhatatlan művek és mondatok megjelenését? Goda szerkesztése közben K. úgy érezte, miközben cenzorkodik egy rendszer nevében, amelyről sokkal rosszabb a véleménye, mint a megcenzúrázottnak, a cenzor egyenruhájában voltaképpen zsarnok, ízlésterrorista. "A morális gondot az okozza - vallotta be 1971-ben, a következő Goda-könyvről, az Egy naplopó naplójáról írott lektori jelentésében -, hogy a szerkesztés során esetleg kihúzok olyan mondatokat, amelyeket rendkívül ellenszenvesnek találok, holott 'elmennének'. Viszont nem húzok ki olyan mondatokat, amelyek nekem tetszenek, de mások politikai érzékenységét sérthetik." A kor igénye szerint a szerkesztő a szöveg minőségéért is felelt. Csakhogy Godánál "a kuszaság néha öntudatlanul szándékos: a mondat sokértelmű értelmetlensége megfoghatatlanná satírozza az irodalmi vagy politikai támadást". Ezzel a cenzor és a szerkesztő szerepe szétbogozhatatlanul egybefonódott. Ha a szerkesztő kiegyengette a kusza mondatot, előbukkant a tartalom, amely már a cenzornak adott munkát.

Kínlódása ellenére K. igyekezett nem elfelejteni, hogy Goda valaha jó író volt, Füst Milán és Nagy Lajos felfedezettje. A mondatok szerkezetnélkülisége azonban arról árulkodott, hogy Goda diktálja a műveit, s még a letisztázott szöveget sem olvassa át. Az íródeák ebben az időben Klárika volt. Klárika a nagybeteg Judit asszony ápolónőjeként került a házhoz. Borsod megyei munkáscsaládból származott. Goda ebből is ideológiát csinált: munkáslány, fejtegette, nem antiszemita. A parasztok antiszemiták. Nyilvánvalóan azért, mert belőlük a népiek csináltak ideológiát. Goda - Karinthy nyomán - rászoktatta a lányt, hogy Mesternek szólítsa. A szerkesztés olykor a késő estébe nyúlt. K. is kapott vacsorát, a vacsorához bort, utána konyakot. Az oldott hangulatban Klárika kacarászott: "Mekkora hasa van a Mesternek" - mondta, és önfeledten simogatni kezdte a Mester hasát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.