Magyar Narancs, 2008. április 3.
Kedves MaNcs!
Mindig örülök, ha olvasóitok tájékozódhatnak a messzi idegenben zajló magyar ügyekről, hiszen ez ritkán fordul elő. Ám fontos, hogy az információ a lehető legteljesebb legyen. Ennek jegyében van néhány észrevételem, hozzáfűznivalóm az interjúhoz, ha lehet
1) Az INALCO mellett a Párizsi Magyar Intézetben is zajlik magyarnyelv-oktatás, itt is közel százan tanulnak magyarul, több szinten. (Van amúgy még több helyen is: magániskolákban, egyesületekben is, sőt a Sorbonne 3-on is, ahol még egy egyetemi könyvtár is létezik.) Mi kb. egy éve kezdtünk hozzá a korábban 10 éve változatlan tanfolyamok megújításához, új tananyag készül, speciális csoportok indulnak (pl nyár elején indítunk néhány napos, a Szigetre látogató kb 10 000 francia fiatalnak szóló "túlélő-felkészítő" intenzív kurzust).
2) Tudom, hogy egy cikkben rövidíteni kell, de jó, ha az egyszerűsítés dacára azt is megtudják az olvasók, hogy az INALCO "által" indított előadás-sorozatnak - melynek keretében havonta meghívnak egy-egy előadót, hogy a tanulók a realitáshoz is közelebb kerüljenek - a Párizsi Magyar Intézet minimum partner, sőt. Egyrészt teljesen együtt találtuk ki, másrészt teljes egészében mi finanszírozzuk a sorozatot.
3) Szende Tamás említi az évenként megrendezendő tudományos konferenciát is. Mint az intézet igazgatója, a magam részéről büszke vagyok rá, hogy a konferencia nálunk, a mi termeinkben zajlik, örömmel adunk ingyenes próbalehetőséget és szállást a bemutatóra készülő diákoknak és a konferencián részt vevőknek is. Ahogyan fontosnak tartom azt is, hogy sok év óta most először hívjuk meg (és fizetjük az utazásukat) a vidéki lektoroknak -éppen erre a rendezvényre.
4) Az interjú utolsó állításával (már csak a fentiek fényében is) pedig finoman vitáznék. Azt mondja Szende Tamás, hogy semmilyen segítséget nem ad a Magyar Állam az INALCO-nak. A Párizsi Magyar Intézet a magyar állam kulturális, oktatási és tudományos képviselete. Nem tudom, korábban hogyan volt, de úgy érzem, most harmonikus a viszonyunk és amit tudunk, megteszünk az itteni magyar oktatás segítéséért. Ez így van jól, ez a dolgunk. A könyvtárunk minden Párizsban tanuló diáknak hasznos. Mindenkinek jó, hogy már többet van nyitva, mint korábban, jó, hogy már vannak ingyen használható számítógépek, ahonnan elérhetőek máskülönben zárt hazai adatbázisok, archívumok, és az is jó, hogy már tartunk DVD-ket és CD-ket is. Mondom: nem különösebb érdem ez, de jó, hogy így van. És nem baj, ha erről tudnak az olvasók, hiszen az ő adóforintjaikból tesszük mindezt.
Derdák András
igazgató, kulturális tanácsos
Párizsi Magyar Intézet
Figyelmébe ajánljuk
A Tisza Párt Nemzeti Menete: egészen új helyzetben találta magát egy magyar ellenzéki szavazó
Magyar Péter magáévá tette a Fidesz legsikeresebb dolgait, a szavazói pedig rácsodálkozhattak, hogy többen vannak és menőbb tüntetésekre járnak, mint a fideszéi.
Szerénység, elvtárs!
Ki hitte volna, hogy a magyar író Nobel-díjazása után pár nappal az ország legsikertelenebbje fogja elmagyarázni, mi az irodalmi siker?
1956 Szentesen: nem lőttek egymásra, hiszen régen együtt fociztak
Bár kiadták a tűzparancsot, 1956 őszén Szentesen véráldozat nélkül zajlott le a forradalom, ez a katonákon túl még sok emberen múlt. A gimnázium azonban számontart egy mártírt, aki Veszprémben tanított, és akiért özvegye 32 éven át járt ki a 301-es parcellához.
A béketárgyalás, ami meg sem történt
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
„A Péter azt mondta: ne féljetek. Én már nem félek” – tiszás aktivisták között Püspökladányban és Hajdúszoboszlón
Buzizás és újságosztás a piacon, nyomor a fürdőváros szélén. Hajdú-Bihar megyét elérte a változás szele, sokan kárhoztatják a Fideszt. Megnéztük a választókörzetet, ahol azt beszélik, Ruszin-Szendi Romulusz indulhat a Tisza jelöltjeként.
Fél disznó
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Ketten a gombolyagok közt
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Kinek nevét párás üvegre írták
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Dinnyék közt a gyökér
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.
Trump, a nagy béketeremtő?
Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.
Orbán Harcosok Klubjában mondott beszéde után a gonoszság még visszataszítóbb ideje következik
A kormányfő edzői utasítása értelmében az ellenféllel szemben, a nagy cél érdekében minden megengedett. A nagy cél természetesen nem más, mint hogy folytassák „a megkezdett munkát”, ami köznyelvi magyarra fordítva annyit tesz: 2026 után is nekem, Orbán Viktornak kell miniszterelnöknek lennem.