Olvasói levelek

A fiók alapján

  • .
  • 2008. május 8.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. április 3.
Kedves MaNcs!
Mindig örülök, ha olvasóitok tájékozódhatnak a messzi idegenben zajló magyar ügyekről, hiszen ez ritkán fordul elő. Ám fontos, hogy az információ a lehető legteljesebb legyen. Ennek jegyében van néhány észrevételem, hozzáfűznivalóm az interjúhoz, ha lehet
1) Az INALCO mellett a Párizsi Magyar Intézetben is zajlik magyarnyelv-oktatás, itt is közel százan tanulnak magyarul, több szinten. (Van amúgy még több helyen is: magániskolákban, egyesületekben is, sőt a Sorbonne 3-on is, ahol még egy egyetemi könyvtár is létezik.) Mi kb. egy éve kezdtünk hozzá a korábban 10 éve változatlan tanfolyamok megújításához, új tananyag készül, speciális csoportok indulnak (pl nyár elején indítunk néhány napos, a Szigetre látogató kb 10 000 francia fiatalnak szóló "túlélő-felkészítő" intenzív kurzust).
2) Tudom, hogy egy cikkben rövidíteni kell, de jó, ha az egyszerűsítés dacára azt is megtudják az olvasók, hogy az INALCO "által" indított előadás-sorozatnak - melynek keretében havonta meghívnak egy-egy előadót, hogy a tanulók a realitáshoz is közelebb kerüljenek - a Párizsi Magyar Intézet minimum partner, sőt. Egyrészt teljesen együtt találtuk ki, másrészt teljes egészében mi finanszírozzuk a sorozatot.
3) Szende Tamás említi az évenként megrendezendő tudományos konferenciát is. Mint az intézet igazgatója, a magam részéről büszke vagyok rá, hogy a konferencia nálunk, a mi termeinkben zajlik, örömmel adunk ingyenes próbalehetőséget és szállást a bemutatóra készülő diákoknak és a konferencián részt vevőknek is. Ahogyan fontosnak tartom azt is, hogy sok év óta most először hívjuk meg (és fizetjük az utazásukat) a vidéki lektoroknak -éppen erre a rendezvényre.
4) Az interjú utolsó állításával (már csak a fentiek fényében is) pedig finoman vitáznék. Azt mondja Szende Tamás, hogy semmilyen segítséget nem ad a Magyar Állam az INALCO-nak. A Párizsi Magyar Intézet a magyar állam kulturális, oktatási és tudományos képviselete. Nem tudom, korábban hogyan volt, de úgy érzem, most harmonikus a viszonyunk és amit tudunk, megteszünk az itteni magyar oktatás segítéséért. Ez így van jól, ez a dolgunk. A könyvtárunk minden Párizsban tanuló diáknak hasznos. Mindenkinek jó, hogy már többet van nyitva, mint korábban, jó, hogy már vannak ingyen használható számítógépek, ahonnan elérhetőek máskülönben zárt hazai adatbázisok, archívumok, és az is jó, hogy már tartunk DVD-ket és CD-ket is. Mondom: nem különösebb érdem ez, de jó, hogy így van. És nem baj, ha erről tudnak az olvasók, hiszen az ő adóforintjaikból tesszük mindezt.
Derdák András
igazgató, kulturális tanácsos
Párizsi Magyar Intézet

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.