Olvasói levelek

A fiók alapján

  • .
  • 2008. május 8.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. április 3.
Kedves MaNcs!
Mindig örülök, ha olvasóitok tájékozódhatnak a messzi idegenben zajló magyar ügyekről, hiszen ez ritkán fordul elő. Ám fontos, hogy az információ a lehető legteljesebb legyen. Ennek jegyében van néhány észrevételem, hozzáfűznivalóm az interjúhoz, ha lehet
1) Az INALCO mellett a Párizsi Magyar Intézetben is zajlik magyarnyelv-oktatás, itt is közel százan tanulnak magyarul, több szinten. (Van amúgy még több helyen is: magániskolákban, egyesületekben is, sőt a Sorbonne 3-on is, ahol még egy egyetemi könyvtár is létezik.) Mi kb. egy éve kezdtünk hozzá a korábban 10 éve változatlan tanfolyamok megújításához, új tananyag készül, speciális csoportok indulnak (pl nyár elején indítunk néhány napos, a Szigetre látogató kb 10 000 francia fiatalnak szóló "túlélő-felkészítő" intenzív kurzust).
2) Tudom, hogy egy cikkben rövidíteni kell, de jó, ha az egyszerűsítés dacára azt is megtudják az olvasók, hogy az INALCO "által" indított előadás-sorozatnak - melynek keretében havonta meghívnak egy-egy előadót, hogy a tanulók a realitáshoz is közelebb kerüljenek - a Párizsi Magyar Intézet minimum partner, sőt. Egyrészt teljesen együtt találtuk ki, másrészt teljes egészében mi finanszírozzuk a sorozatot.
3) Szende Tamás említi az évenként megrendezendő tudományos konferenciát is. Mint az intézet igazgatója, a magam részéről büszke vagyok rá, hogy a konferencia nálunk, a mi termeinkben zajlik, örömmel adunk ingyenes próbalehetőséget és szállást a bemutatóra készülő diákoknak és a konferencián részt vevőknek is. Ahogyan fontosnak tartom azt is, hogy sok év óta most először hívjuk meg (és fizetjük az utazásukat) a vidéki lektoroknak -éppen erre a rendezvényre.
4) Az interjú utolsó állításával (már csak a fentiek fényében is) pedig finoman vitáznék. Azt mondja Szende Tamás, hogy semmilyen segítséget nem ad a Magyar Állam az INALCO-nak. A Párizsi Magyar Intézet a magyar állam kulturális, oktatási és tudományos képviselete. Nem tudom, korábban hogyan volt, de úgy érzem, most harmonikus a viszonyunk és amit tudunk, megteszünk az itteni magyar oktatás segítéséért. Ez így van jól, ez a dolgunk. A könyvtárunk minden Párizsban tanuló diáknak hasznos. Mindenkinek jó, hogy már többet van nyitva, mint korábban, jó, hogy már vannak ingyen használható számítógépek, ahonnan elérhetőek máskülönben zárt hazai adatbázisok, archívumok, és az is jó, hogy már tartunk DVD-ket és CD-ket is. Mondom: nem különösebb érdem ez, de jó, hogy így van. És nem baj, ha erről tudnak az olvasók, hiszen az ő adóforintjaikból tesszük mindezt.
Derdák András
igazgató, kulturális tanácsos
Párizsi Magyar Intézet

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.