"Olvasói levelek" - Szabad értelmezés

  • *
  • 2008. május 15.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. április 17. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2008.
május 1.

Kedves MaNcs!

Halmai Gábor "budapesti lakos", 2007. április 17-i cikkemet kifogásolva úgy vélte, hogy a BRFK akkor járt volna el jogellenesen, ha betartatta volna a gyülekezési törvénynek (Gytv.) a demonstráció megkezdése előtt legalább három nappal korábban történő bejelentésére vonatkozó, jelenleg is hatályos előírását. Cikkemnek éppen az volt a lényege, hogy rávilágítsak: a BRFK-nak semmilyen körülmények között nincs módja felülbírálni egy hatályos törvényt. Még akkor sem, ha az Emberi Jogok Bírósága egy konkrét ügyben jogellenesnek minősítette a BRFK törvénytisztelő fellépését. Még akkor sem, ha Magyarország e bíróság minden olyan ítéletét kötelezőnek tekinti magára nézve, amelyben félként szerepel. Az Emberi jogok európai egyezményét nem a BRFK-nak, hanem a parlamentnek kellene betartania, oly módon, hogy ehhez igazítja a hatályos magyar jogszabályt. Amíg ezt nem teszi, valóban megszeg egy általa ratifikált nemzetközi egyezményt.

Nem igazán érem, hogy mit várhatna el Halmai Gábor, vagy bárki más a BRFK-tól a Gytv.-vel kapcsolatban egy spontán demonstráció kapcsán, ha a bejelentési kötelezettség megszegése jogkövető magatartásnak minősülne? Ebben az esetben nemcsak a demonstráció idejét, napirendjét, helyszínét nem kellene a továbbiakban a rendőrség tudomására hozni, hanem a szervező nevét és címét sem, így a "spontán" rendezvényen történő esetleges jogsértésért és károkozásért senkit nem lehetne felelőssé tenni. Mi szükség lenne akkor a Gytv.-re? Afelől ugyanis ne legyen Halmai Gábornak kétsége: ha neki volna igaza, az érintettek gyorsan tanulnának, s a továbbiakban minden demonstrációjukat egy órával annak megkezdése előtt úgy jelentenék be a BRFK-n, hogy "most értesültünk arról, hogyÉ", így annak spontaneitásához kétség sem férhetne. Ha a BRFK mint jogalkalmazó eltérhetne a törvény betűjétől, gyakorlatilag szabad kezet kaphatna abban, kinek engedi és kinek nem, hogy éljen a gyülekezési jogával. Eddig is gyakran értelmezte kreatívan a törvényt, mi lenne ezután? Nagyra értékelem Halmai Gábor alkotmányjogászi tevékenységét, s az Országos Választási Bizottságban játszott szerepét. Éppen ezért lepett meg a személyes jelenléte a Hollán Ernő utcai, nemzetközi jogi szempontból vélhetőleg korrekt, tartalmát tekintve általam kifejezetten támogatott, de Magyarországon - akkor - tételesen törvényellenesnek minősülő rendezvényen. Ezzel a gesztusával az OBV prominens képviselője ugyanis támadási felületet kínál a kreatív "magyarvédőknek", módot adva nekik az OBV mint intézmény lejáratására az elkövetkező választások során.

Félix Péter

újságíró, emberjogi aktivista

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.