"Olvasói levelek" - Szabad értelmezés

  • *
  • 2008. május 15.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. április 17. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2008.
május 1.

Kedves MaNcs!

Halmai Gábor "budapesti lakos", 2007. április 17-i cikkemet kifogásolva úgy vélte, hogy a BRFK akkor járt volna el jogellenesen, ha betartatta volna a gyülekezési törvénynek (Gytv.) a demonstráció megkezdése előtt legalább három nappal korábban történő bejelentésére vonatkozó, jelenleg is hatályos előírását. Cikkemnek éppen az volt a lényege, hogy rávilágítsak: a BRFK-nak semmilyen körülmények között nincs módja felülbírálni egy hatályos törvényt. Még akkor sem, ha az Emberi Jogok Bírósága egy konkrét ügyben jogellenesnek minősítette a BRFK törvénytisztelő fellépését. Még akkor sem, ha Magyarország e bíróság minden olyan ítéletét kötelezőnek tekinti magára nézve, amelyben félként szerepel. Az Emberi jogok európai egyezményét nem a BRFK-nak, hanem a parlamentnek kellene betartania, oly módon, hogy ehhez igazítja a hatályos magyar jogszabályt. Amíg ezt nem teszi, valóban megszeg egy általa ratifikált nemzetközi egyezményt.

Nem igazán érem, hogy mit várhatna el Halmai Gábor, vagy bárki más a BRFK-tól a Gytv.-vel kapcsolatban egy spontán demonstráció kapcsán, ha a bejelentési kötelezettség megszegése jogkövető magatartásnak minősülne? Ebben az esetben nemcsak a demonstráció idejét, napirendjét, helyszínét nem kellene a továbbiakban a rendőrség tudomására hozni, hanem a szervező nevét és címét sem, így a "spontán" rendezvényen történő esetleges jogsértésért és károkozásért senkit nem lehetne felelőssé tenni. Mi szükség lenne akkor a Gytv.-re? Afelől ugyanis ne legyen Halmai Gábornak kétsége: ha neki volna igaza, az érintettek gyorsan tanulnának, s a továbbiakban minden demonstrációjukat egy órával annak megkezdése előtt úgy jelentenék be a BRFK-n, hogy "most értesültünk arról, hogyÉ", így annak spontaneitásához kétség sem férhetne. Ha a BRFK mint jogalkalmazó eltérhetne a törvény betűjétől, gyakorlatilag szabad kezet kaphatna abban, kinek engedi és kinek nem, hogy éljen a gyülekezési jogával. Eddig is gyakran értelmezte kreatívan a törvényt, mi lenne ezután? Nagyra értékelem Halmai Gábor alkotmányjogászi tevékenységét, s az Országos Választási Bizottságban játszott szerepét. Éppen ezért lepett meg a személyes jelenléte a Hollán Ernő utcai, nemzetközi jogi szempontból vélhetőleg korrekt, tartalmát tekintve általam kifejezetten támogatott, de Magyarországon - akkor - tételesen törvényellenesnek minősülő rendezvényen. Ezzel a gesztusával az OBV prominens képviselője ugyanis támadási felületet kínál a kreatív "magyarvédőknek", módot adva nekik az OBV mint intézmény lejáratására az elkövetkező választások során.

Félix Péter

újságíró, emberjogi aktivista

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.