„Amikor újra egymilliárd főre esik vissza a Föld népessége, az már nem lesz rossz. Csak a kínlódás, mire addig eljutunk…” – mondja a közgazdász azzal a kíméletlen mosollyal, amely csak könyvelők, demográfusok és statisztikusok arcára ül ki, amikor számokkal zúzzák szét mások dédelgetett álmait, gondosan felépített terveit, maradék reményeit.
A miniszterelnököt csak pár dolog érdekli a világon, így például a foci, az olimpia, a világrendszerváltás és a családja gazdagodása. Mégis meglepően hat, hogy a „countryside boy”, aki „csak Magyarországot szeretné szolgálni”, mennyire nem ismeri a countryside-ot.
Ebben az országban alighanem Sulyok Tamásnak lenne a legtöbb esélye szabad embernek lenni, és visszautasítani azt a dilemmát, amit ez a rendszer a magyar népnek kínál.
A Tisza aktivistái szinte naponta töltenek fel videókat a Magyar Péter rendezvényein és a párt népszavazásán a standoknál vállalhatatlanul viselkedő fideszesekről. Jól nézzük meg ezeket a videókat: a kilátástalan őrültek kirohanásairól ugyanis épp úgy a Fidesz tehet, mint azokról, amiket maga rendelt meg.
Azok, akik elfogadók vagy akár csak a türelmi álláspontot képviselik a másságokkal szemben, többen vannak.
Az amerikai és az orosz elnök követői, csodálói a kontinens több országában is komoly társadalmi elutasítottsággal szembesülnek az utóbbi időben.
Amikor a költségvetési csalás miatt jogerős elmarasztaló ítélet után megszűnt a méhkeréki fideszes polgármester mandátuma, majd az időközi választáson újra indulva nyert, akkor nem számított a miniszterelnöknek, hogy ez milyen faramuci helyzet. Most, Varju László esetében azonban igen.
