A Figyelő újabb listája: a Soros-zsoldosok után a tudósok vannak terítéken

  • narancs.hu
  • 2018. június 19.

Villámnarancs

Akik ráadásul a gendertémáról írnak és a homoszexualitást kutatják.

Áprilisban nagy felháborodást keltett, hogy Schmidt Mária Figyelője kijött egy listával, amelyen az ún. Soros-zsoldosok szerepeltek. Most, két hónap elteltével újabb listával rukkoltak elő annak kapcsán, hogy „heves vita bontakozott ki arról, hogy a 2019-es költségvetés tervezete szerint a kabinet a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosításával átszervezi az intézmény finanszírozását”.

Ezt ugyanis jó alkalomnak gondolták arra, hogy megnézzék, az „MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában a magyar adófizetők pénzéből az elmúlt években milyen kiváló tudományos munkák születtek a szexuális kisebbségekről és a nemi szerepek átalakulásáról”.

Majd felsorolják, hányan választottak az LMBTQ-közösséghez kapcsolható kutatási témát, hányan írnak a nemek közti egyenlőségről, esetleg a romák esélyegyenlőségéről. Kiemelik, ha valaki a prostitúcióról vagy a migrációról írt, és ha a CEU-n diplomázott, ahogy azt sem felejtik el megjegyezni, ha valaki egyébiránt a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója is, a kutatási munkái mellett.

Szerepel a listán olyan, aki az idegenellenességről publikált, és olyan, aki az apasági szabadságról. Azoknak pedig külön blokkot szenteltek, akik ritkán publikálnak.

„A tudományos teljesítmény mérése nem könnyű feladat. Azonban ha egy, a Tudományos Akadémián dolgozó kutató éveken át egyáltalán nem publikál, vagy több év alatt csak 1-2 cikket tesz közzé, az mindenképp problémásnak nevezhető. Természetesen vannak ellenpéldák is, olyan kutatók, akik átlagosan évente 8-10 tudományos munkát is publikálnak. Ám azt is nehéz lenne tagadni, hogy az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában született kutatások fő irányvonala ideológiailag telített, erős liberális szemlélet jellemzi” – zárja a listát a Figyelő.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.