A Magyar Nemzet Kertészről oktat, pedig pont nekik nem kéne

  • narancs.hu
  • 2014.08.17 14:08

Villámnarancs

Sokkal jobban tennék, ha Kertész Imre bárminő értékelésétől legalább addig tartózkodnának, míg saját és eszmetársaik idevágó disznóságaiért elnézést nem kérnek.

„Van abban valami nagyon szomorú, hogy Magyarország első irodalmi Nobel-díjasa 2002 októberében szinte még meg sem érkezett Stockholmból, idehaza már kitört a politikai botrány. Miért kapta, hogyan kapta, miért ő kapta” – e szavakkal kezdi a 85 éves Kertész Imre felköszöntését a Magyar Nemzet, s milyen igaza van!

E nagy igazmondás egyetlen szépséghibája, hogy Orbán Viktor valahai és Simicska Lajos mai kedvenc napilapja elfelejti megemlíteni, hogy azt a nagyon szomorú botrányt kik gerjesztették s vitték el egészen addig, hogy „Magyarország első irodalmi Nobel-díjasát” egyszerűen csak Imre Kertészként emlegessék minden lehetséges alkalommal. Egészen mostanáig, míg meg nem tudták, hogy Orbán Viktor ki akarja tüntetni őt.

Nos, pont ők: a komplett jobboldali sajtó, s a vele szövetséges nacionalista lumpenértelmiség. Ilyenformán a Magyar Nemzet sokkal jobban tenné, ha Kertész Imre bárminő értékelésétől legalább addig tartózkodna, míg saját és eszmetársai idevágó disznóságaiért elnézést nem kérnek.

Ahogy szokás: minden érintettől és a kedves olvasóiktól.

A Magyar Nemzet Kertészről oktat, pedig pont nekik nem kéne

Sokkal jobban tennék, ha Kertész Imre bárminő értékelésétől legalább addig tartózkodnának, míg saját és eszmetársaik idevágó disznóságiért elnézést nem kérnek.

„Van abban valami nagyon szomorú, hogy Magyarország első irodalmi Nobel-díjasa 2002 októberében szinte még meg sem érkezett Stockholmból, idehaza már kitört a politikai botrány. Miért kapta, hogyan kapta, miért ő kapta” - e szavakkal kezdi a 85 éves Kertész Imre felköszöntését Körmendy Zsuzsanna a Magyar Nemzetben s milyen igaza van!

E nagy igazmondás egyetlen szépséghibája, hogy elfelejti megemlíteni Orbán Viktor valahai és Simicska Lajos mai kedvenc napilapja, hogy azt a nagyon szomorú botrányt kik gerjesztették, s vittek el egészen addig, hogy „Magyarország első irodalmi Nobel-díjasát” egyszerűen csak Imre Kertészként emlegessék minden lehetséges alkalommal.

Nos, pont ők: a komplett jobboldali sajtó, s a vele szövetséges nacionalista lumpenértelmiség. Ilyenformán a Magyar Nemzet sokkal jobban tenné, ha Kertész Imre bárminő értékelésétől legalább addig tartózkodna, míg saját és eszmetársai idevágó disznóságiért elnézést nem kérnek.

Ahogy szokás: minden érintettől és a kedves olvasóiktól.

A Magyar Nemzet Kertészről oktat, pedig pont nekik nem kéne

Sokkal jobban tennék, ha Kertész Imre bárminő értékelésétől legalább addig tartózkodnának, míg saját és eszmetársaik idevágó disznóságiért elnézést nem kérnek.

„Van abban valami nagyon szomorú, hogy Magyarország első irodalmi Nobel-díjasa 2002 októberében szinte még meg sem érkezett Stockholmból, idehaza már kitört a politikai botrány. Miért kapta, hogyan kapta, miért ő kapta”  - e szavakkal kezdi a 85 éves Kertész Imre felköszöntését Körmendy Zsuzsanna a Magyar Nemzetben s milyen igaza van!

E nagy igazmondás egyetlen szépséghibája, hogy elfelejti megemlíteni Orbán Viktor valahai és Simicska Lajos mai kedvenc napilapja, hogy azt a nagyon szomorú botrányt kik gerjesztették, s vittek el egészen addig, hogy „Magyarország első irodalmi Nobel-díjasát” egyszerűen csak Imre Kertészként emlegessék minden lehetséges alkalommal.

Nos, pont ők: a komplett jobboldali sajtó, s a vele szövetséges nacionalista lumpenértelmiség. Ilyenformán a Magyar Nemzet sokkal jobban tenné, ha Kertész Imre bárminő értékelésétől legalább addig tartózkodna, míg saját és eszmetársai idevágó disznóságiért elnézést nem kérnek.

Ahogy szokás: minden érintettől és a kedves olvasóiktól.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?