„Ne ítéljünk elhamarkodottan, lehet, hogy a két fél kibékül, megisznak valamit, az egyik elnézést kér, a másik megbocsát. Móricz egyszer úgy vágta szájon Kosztolányit, hogy a neves költő hónapokig nem mert előkerülni. Aztán kibékültek. Ez lenne a normális. De félek, nem így fog alakulni. És ez nem az ő hibájuk. A média semmit sem szeret jobban, mint elkapni egy ilyen esetet, és addig forgatni a szájában, addig csócsálni, öklendezni vele, míg abból egy igazi kultúrhányadék lesz. Ezt fel lehet használni példányszámemelésre, politikai állásfoglalásra, lehet belőle vezércikk az Élet és Irodalomban (amelynek a közbeszéd szerint már csak az élethez és az irodalomhoz sincs köze). Jön az önkormányzati választás – kell ennél jobb hír? Mit lehet tudni, ebből akár nemzetközi tőkét is lehet kovácsolni. Tiltakozni Brüsszelnél, kikutatva az írók esetleges származásából, vallási s egyéb hol állásából levonandó következtetéseket. És már kész is van minden ahhoz, hogy két jobb sorsra érdemes embernek kettétörjék az életét. Akik történetesen összeszólalkoztak egy kocsmában. De az egyik az ELTE-re járt, a másik a Pázmányra… Ahá! Innen már el is lehet indulni.”
Akkor induljunk el. Ezek szerint Csender Levente volna Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső meg… no, nem Kukorelly Endre, dehogyis. Inkább maga a szerző, Pozsgai, akinek – mint írja – „megvan az élményanyagom ahhoz, hogy átéljem az egészet”.
Merthogy Pozsgai volt az, akit – újszínházi művészeti vezető korában – Derzsi János színművész vágott pofán, mert valami csúnyát írt őróla. „Túlreagáltam a dolgot. Gondolom, ahogy most Tokajban a fiatal kolléga. Csak én nem az öklömmel ütöttem (hisz nem volt ott senki), hanem sajnos döfésre használtam a tollamat”, írja a tapasztalt áldozat, aki időközben – mások nagy szomorúságára – már kibékült Derzsivel. Ezt ajánlja a tokajiaknak is. „Csender Levente kemény, erdélyi srác. Szerintem meg kellene keresnie Kukorelly Endrét, és kérni, dumáljanak egyet. Aztán mindketten foglalkozzanak továbbra is értelmes dolgokkal. Csak sajnos, félek, ezek után ez nehéz lesz. Túl sok az alantas haszna másoknak ebben a történetben.”
Kinek van ebből haszna? Adott esetben például magának Pozsgainak.
