Vesszen az ÉS! – Csender korunk Móricza, Pozsgai Zsolt meg a Mórickája

  • 2014. augusztus 17.

Villámnarancs

Pozsgai Zsolt a Magyar Hírlapban elemezte a Tokaji Írótáborban történteket. Szeressétek Csender Leventét, és ne olvassátok az Élet és Irodalmat!

„Ne ítéljünk elhamarkodottan, lehet, hogy a két fél kibékül, megisznak valamit, az egyik elnézést kér, a másik megbocsát. Móricz egyszer úgy vágta szájon Kosztolányit, hogy a neves költő hónapokig nem mert előkerülni. Aztán kibékültek. Ez lenne a normális. De félek, nem így fog alakulni. És ez nem az ő hibájuk. A média semmit sem szeret jobban, mint elkapni egy ilyen esetet, és addig forgatni a szájában, addig csócsálni, öklendezni vele, míg abból egy igazi kultúrhányadék lesz. Ezt fel lehet használni példányszámemelésre, politikai állásfoglalásra, lehet belőle vezércikk az Élet és Irodalomban (amelynek a közbeszéd szerint már csak az élethez és az irodalomhoz sincs köze). Jön az önkormányzati választás – kell ennél jobb hír? Mit lehet tudni, ebből akár nemzetközi tőkét is lehet kovácsolni. Tiltakozni Brüsszelnél, kikutatva az írók esetleges származásából, vallási s egyéb hol állásából levonandó következtetéseket. És már kész is van minden ahhoz, hogy két jobb sorsra érdemes embernek kettétörjék az életét. Akik történetesen összeszólalkoztak egy kocsmában. De az egyik az ELTE-re járt, a másik a Pázmányra… Ahá! Innen már el is lehet indulni.”

 

Akkor induljunk el. Ezek szerint Csender Levente volna Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső meg… no, nem Kukorelly Endre, dehogyis. Inkább maga a szerző, Pozsgai, akinek – mint írja – „megvan az élményanyagom ahhoz, hogy átéljem az egészet”.

Merthogy Pozsgai volt az, akit – újszínházi művészeti vezető korában – Derzsi János színművész vágott pofán, mert valami csúnyát írt őróla. „Túlreagáltam a dolgot. Gondolom, ahogy most Tokajban a fiatal kolléga. Csak én nem az öklömmel ütöttem (hisz nem volt ott senki), hanem sajnos döfésre használtam a tollamat”, írja a tapasztalt áldozat, aki időközben – mások nagy szomorúságára – már kibékült Derzsivel. Ezt ajánlja a tokajiaknak is. „Csender Levente kemény, erdélyi srác. Szerintem meg kellene keresnie Kukorelly Endrét, és kérni, dumáljanak egyet. Aztán mindketten foglalkozzanak továbbra is értelmes dolgokkal. Csak sajnos, félek, ezek után ez nehéz lesz. Túl sok az alantas haszna másoknak ebben a történetben.”

Kinek van ebből haszna? Adott esetben például magának Pozsgainak.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.