A Magyar Nemzet újra a régi: csontig nyal Orbánnak

  • narancs.hu
  • 2015. július 12.

Villámnarancs

A frissen demokratizált Magyar Nemzet nem tudja eldönteni, hogy a náci vagy a komcsi keretlegényekhez hasonlítsa-e a liberálisokat, de abban biztos, hogy Orbánt nagyon kell szeretni.

„A géppisztolyos őr most nem az állami hivatalokban ülő elnyomó ideológusok (akiknek későbbi liberális utódai ekkor még különlegesen jól felszerelt »Sztálin-óvodákba« jártak) hatalmát védi, hanem a nyugati liberális újságíró bőrébe bújva adja le sorozatát” – írja finoman szólva is tanácstalan Orbán-panegíriszében Boros János a mno.hu vasárnapi felületén.

Jövök!

Jövök!

Fotó: Facebook/Orbán

A „Svájcban végzett” szerző… tényleg, az milyen már, ha valaki odaírja a cikke alá, hogy Svájcban végzett? Na mindegy, a svájci végzettségű szerző ugyan összehord hetet-havat, de az tisztán kiderül a szövegéből, hogy Orbán Viktort a Nyugat imádja, kivált az értelmiség, csak az újságírók púposkodnak, mert azok nácik, ja nem, komcsik. Vagy a nácik előbb komcsik lettek, aztán liberálisok. Mindegy, a lényeg e bizonytalankodások dacára is ugyanaz: aki tud valamit, az nehezen mond le a megszerzett tudásáról. A Magyar Nemzet pedig egyvalamit tudott csak az elmúlt években igazán… s azt, úgy látszik, Simicska Lajos sem tudja elvenni tőlük. Bár lehet, hogy már csak vasárnaponként szabad nekik.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.