A Magyar Nemzet újra a régi: csontig nyal Orbánnak

  • narancs.hu
  • 2015. július 12.

Villámnarancs

A frissen demokratizált Magyar Nemzet nem tudja eldönteni, hogy a náci vagy a komcsi keretlegényekhez hasonlítsa-e a liberálisokat, de abban biztos, hogy Orbánt nagyon kell szeretni.

„A géppisztolyos őr most nem az állami hivatalokban ülő elnyomó ideológusok (akiknek későbbi liberális utódai ekkor még különlegesen jól felszerelt »Sztálin-óvodákba« jártak) hatalmát védi, hanem a nyugati liberális újságíró bőrébe bújva adja le sorozatát” – írja finoman szólva is tanácstalan Orbán-panegíriszében Boros János a mno.hu vasárnapi felületén.

Jövök!

Jövök!

Fotó: Facebook/Orbán

A „Svájcban végzett” szerző… tényleg, az milyen már, ha valaki odaírja a cikke alá, hogy Svájcban végzett? Na mindegy, a svájci végzettségű szerző ugyan összehord hetet-havat, de az tisztán kiderül a szövegéből, hogy Orbán Viktort a Nyugat imádja, kivált az értelmiség, csak az újságírók púposkodnak, mert azok nácik, ja nem, komcsik. Vagy a nácik előbb komcsik lettek, aztán liberálisok. Mindegy, a lényeg e bizonytalankodások dacára is ugyanaz: aki tud valamit, az nehezen mond le a megszerzett tudásáról. A Magyar Nemzet pedig egyvalamit tudott csak az elmúlt években igazán… s azt, úgy látszik, Simicska Lajos sem tudja elvenni tőlük. Bár lehet, hogy már csak vasárnaponként szabad nekik.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.