A magyarországi ellenséggyár új modellt kínál

  • narancs.hu
  • 2015. július 11.

Villámnarancs

Bár a közeljövőben aligha készül olyan remek közellenség, mint a menekült, és a közmunkás ma még a buzeráns hatékonyságát is csak alulról szemléli, de helyi szinten már remekül működik.

Bár a korábbi típusok is nagyon sikeresek, az újító mozgalmat nem lehet feltartóztatni. Az ellenségfaragásban mindig is élenjáró Jobbik ózdi polgármestere a közmunkásokban találta meg az ellenséges erők legújabb ötödik hadoszlopát. Hiába, azoknak a szeme sem áll jól… Jó lesz a nap 24 órájában szemmel tartani őket.

false


Mondjuk az éberségre eddig sem lehetett panasz, hisz a Népszabadság szerint
már összevásárolt az ózdi önkormányzat mindenféle hasznos holmit, „ötszázezer forintból videokamerákat, az azokhoz szükséges memóriakártyákat, kereső távcsöveket, de még két szemüvegkamerát is beszereztek. Ezeket nemcsak a közterület-felügyelet, hanem az ózdi Start programiroda is használhatja, s a polgármester javaslatából kiderült: a cél a közmunkások ellenőrzése. Janiczák azt mondta, azért van szükség erre, mert korábban is számos atrocitás, fenyegetés érte a munkairányítókat, így pedig kontrollálni lehet az eseményeket.” Ám Janiczák újabb kamerákat akar.
Ugyanakkor az ózdi polgármester ötlete ezen és az újabb beruházások dacára is megmarad sajnálatos módon utópiának, hiszen ha minden közmunkás mellé egy rendőrt állítanak kamerával, akkor ki fogja az út szélén állva elszedni az autósok pénzét? Az mégiscsak jobb üzlet valamivel. Közmunkást szívatni az csak szimpla szórakozás, keveset hoz a konyhára. Esetleg a királyi televízió operatőreit kéne ráállítani az elkanászodó közmunkásokra, persze egy kiadós önvédelmi tanfolyam után.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.