A pofánk leszakad: a polgármester szerint azért nincs gond az ovisok térdepeltetésével, mert a gyerekek nem panaszkodtak

  • narancs.hu
  • 2017. december 14.

Villámnarancs

Mindenkit öröm töltött el.

Miután végigszáguldott a sajtón a csepregi utca különös átadásának híre, és Szél Bernadett, az LMP társelnöke az ombudsmanhoz fordult az óvodások térdepeltetése és a szaporodó babykissing miatt, Vlasich Krisztián, a város polgármestere levelet küldött a sztorit először megíró Nyugat.hu-nak, és helyreigazítást kért.

false

Fotók: Facebook/Trió Tv Dunántúl

false

Levelében többek között azt írja, hogy

  • nem politikai díszletnek használják a gyerekeket;
  • a Nyugat.hu-nak szerinte bocsánatot kell kérnie a megalázott csepregi gyerekektől és a szüleiktől;
  • szerinte a gyerekek örömmel vállalták, hogy az Alkotmány utca átadóján szerepelnek;
  • nem érkezett tőlük és a szüleiktől semmiféle panasz;
  • Vlasich szerint a településen egy népszokás, hogy a gyerekek térdepelve előadott mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot kívánnak;
  • a szalagátvágásban is örömmel vettek részt az óvodások.

Vagyis a polgármester szerint nincs itt semmi gond, csupán a gaz sajtó áskálódik.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.