Európai mércével C kategóriás karácsony előtti zsibvásár, Budapest, a Vörösmarty tér Váci utca felé eső széle. Kalotaszegi népviseletre emlékeztető öltözetet viselő asszony „Originál, originál!” kiáltásokkal kínálja nyilván hagyományosan, kézzel készített terítőjét; rojtok, virágminták, meg minden, ami szükséges az autentikusnak vélt kinézethez, és a műalkotás közepén bazi nagy népies-kackiás, piros színű varrott betűkkel ez áll: Gucci.
Lehet, hogy Jézus Krisztus mégiscsak magyar volt.
Mikuláš Černák történetének első epizódja, a Miki után a folytatás is megtölti a mozikat: a Černák minden idők legsikeresebb filmje lett északi szomszédunknál.
A tanodák – ahová önként mennek a gyerekek – szeptembertől kötelesek megadott számú középiskolás fejlesztőfoglalkozását is végezni.
Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
