Az oktatási államtitkár szégyentelenül a Magyar Időkben üzeni meg, hogy rúgják ki a sztrájkoló tanárnőt

  • narancs.hu
  • 2016. március 12.

Villámnarancs

A kormány első számú hírharangját választotta Palkovics László, hogy világgá kürtölje: leszámol a polgári engedetlenkedőkkel. Semmi kétség: a páni félelem beszél belőle.

Rendes, kormánylaphoz méltó – arcpirítóan alákérdezős – interjút közöl a Magyar Idők Palkovics államtitkárral. Az oktatásért felelős politikus szónoklata nagyjából annyiban foglalható össze, hogy aki pampog, annak kizárólag politikai indítékai lehetnek, hiszen a kormányzat is reformokat, átalakítást és előrelépést óhajt igen erősen, s természetesen mindezt a tanuló ifjúság és a pedagógusok érdekeinek a legmesszebbmenő figyelembevételével. Aki pedig ezután is elégedetlen, magára vessen. A végig burkolt fenyegetéseket tartalmazó interjú végére aztán, egy nagyon magasra feladott kérdésre már Palkovics nem türtőzteti magát tovább, inkább bedurvul.

Palkovics

Palkovics

Fotó: Németh Dániel

Már a kérdés is megér egy tanulmányt:

„Mi a véleménye a kormány oktatáspolitikájával szembeni új ellenállásról, a zuglói tanárnő esetéről, aki nem kívánja értékelni a gyerekeket?”

A válasz viszont tökéletes:

„Az látszik, hogy Pukli István után kell még valaki, akit fel lehet építeni, és úgy tűnik, hogy erre a tanárnőre esett a választás. Ebben az esetben az iskolaigazgatónak és a tankerületi igazgatónak kell eljárni, és meg kell szüntetni a jogviszonyát, mert a munkaköri leírásában szerepel, hogy értékelnie kell a gyerekeket. Ha nem teszi, fegyelmi vétséget követ el.”

Közben szinte érezni, ahogy maga alá esik állása féltésében. Aztán persze még nagy álszenten azt is hozzáteszi, hogy:

„Ahogy korábban már mondtam: a gyermek nem lehet játékszer ebben az ügyben.”

Oh, a gyermek, így, m-mel, az nem lehet. Nos, erre szokták azt mondani, hogy az ilyen tényleg semmiért nem szégyelli magát.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.