Rendes, kormánylaphoz méltó – arcpirítóan alákérdezős – interjút közöl a Magyar Idők Palkovics államtitkárral. Az oktatásért felelős politikus szónoklata nagyjából annyiban foglalható össze, hogy aki pampog, annak kizárólag politikai indítékai lehetnek, hiszen a kormányzat is reformokat, átalakítást és előrelépést óhajt igen erősen, s természetesen mindezt a tanuló ifjúság és a pedagógusok érdekeinek a legmesszebbmenő figyelembevételével. Aki pedig ezután is elégedetlen, magára vessen. A végig burkolt fenyegetéseket tartalmazó interjú végére aztán, egy nagyon magasra feladott kérdésre már Palkovics nem türtőzteti magát tovább, inkább bedurvul.
| ||
Már a kérdés is megér egy tanulmányt:
„Mi a véleménye a kormány oktatáspolitikájával szembeni új ellenállásról, a zuglói tanárnő esetéről, aki nem kívánja értékelni a gyerekeket?”
A válasz viszont tökéletes:
„Az látszik, hogy Pukli István után kell még valaki, akit fel lehet építeni, és úgy tűnik, hogy erre a tanárnőre esett a választás. Ebben az esetben az iskolaigazgatónak és a tankerületi igazgatónak kell eljárni, és meg kell szüntetni a jogviszonyát, mert a munkaköri leírásában szerepel, hogy értékelnie kell a gyerekeket. Ha nem teszi, fegyelmi vétséget követ el.”
Közben szinte érezni, ahogy maga alá esik állása féltésében. Aztán persze még nagy álszenten azt is hozzáteszi, hogy:
„Ahogy korábban már mondtam: a gyermek nem lehet játékszer ebben az ügyben.”
Oh, a gyermek, így, m-mel, az nem lehet. Nos, erre szokták azt mondani, hogy az ilyen tényleg semmiért nem szégyelli magát.
