Beköszönt az új bajnok: Szanyi Tibor elzavarná Tóbiás Józsefet, s pártelnök lenne

  • narancs.hu
  • 2016. március 13.

Villámnarancs

A nyár derekán ismét vezetőket választ a Magyar Szocialista Párt. A tét nem kicsi – írja Szanyi Tibor, s azonmód be is jelenti kandidálását. Reszkess, Tóbiás! Fusson, akinek nincs bora…

Apa, kezdődik! c. dolgozatában a Magyar Szocialista Párt nagy hangjáról és kisebb gaunerkedéseiről híres EU-s képviselője ismét bejelentkezik pártelnöknek. Nekiveselkedésének jogosságát igazolandó számos érvet sorol fel, így még azt is, hogy nem csak a húszéveseké a világ. „Amerikai és brit elvtársainkhoz hasonlóan mi is kénytelenek vagyunk újfent tudomásul venni, hogy az ún. fiatalítás nem jelent mindig és automatikusan megújulást, dinamizmust – sőt. Ha szilárdak az elvi alapok, a változás érdekében kellő nyitottsággal vállalni lehet és kell a friss személetű, szokatlan, újszerű megoldásokat. Az ehhez szükséges szolidaritás, empátia, bátorság és fantázia pedig korántsem korfüggő értékek. (Ellentétben persze a tapasztalattal.)”

Szanyi Tibor

Szanyi Tibor

Fotó: Németh Dániel

Az amerikai elvtársak különösen tetszenek nekünk, de kénytelenek vagyunk továbblépni, mert Szanyi dolgozatában programot is hirdet, és zászlajára tűzi Mick Jaggert és Baranyi Ferencet is.

Telis-tele vagyunk baloldali idolokkal.

József Attila, Váci Mihály, Baranyi Ferenc, (…) no, pláne John Lennon, Mick Jagger és a megannyi más művész. A világ szellemi élete masszívan balra húz. Még Ferenc pápa is velünk van!”

Ha pedig a pápa vele, akkor ki ellene? – merül fel a jogos kérdés.

A programhoz viszont akcióprogram is társul:

Vegyük vissza a Népszavát az oligarcháktól!

Szanyi Tibor további jelszavai pedig valának:

Állj a sarkadra, MSZP!

Start up, Hungary!

Állítsuk talpra Magyarországot!

 

Mit is mondhatnánk minderre? Izgatottan várjuk a fejleményeket, lessük a gigászok harcát.

De mindettől függetlenül tudjuk azt is, hogy Orbánt még éppenséggel elzavarhatja egy palotaforradalom, ám az orbánizmustól aligha lehet majd megszabadulni egy erős baloldali párt nélkül. Ilyen pedig ma még nincsen.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.