Balog Zoltán és a virágzó civil szektor meg a megértett oroszok

  • narancs.hu
  • 2015. február 4.

Villámnarancs

Angela Merkel talán már el is felejtette, hogy Budapesten járt, de vezető politikusaink még mindig a látogatásán pörögnek. Egymást letromfolva igyekeznek minél nagyobbakat… khm, mondani.

A sokáig vezető Szijjártó Péter külgazdasági minisztert Orbán papja, Balog emberi erőforrásügyi miniszter tegnap egy pompás huszárcsínnyel, vagyis az MTI-nek adott nyilatkozatával beelőzte. Immár ő a legnagyobb mesemondó széles e szekértáborban. De figyeljék csak a részleteket, azokban lakik… a ki is? Ja, az emberi erőforrás.

Így tehát

„a kancellár megértette, Magyarországnak szüksége van az együttműködésre az oroszokkal”.

Meg azt is nyilván, hogy

„a szankciópolitika senkinek nem érdeke”.

A kedvencünk persze az, amikor hosszan fejtegeti, hogy Németországban mást jelentenek a szavak, mint Magyarországon. No nem azért, mert ott németül mondják ki őket, itt meg magyarul, sokkal inkább azért, hogy Balog eljusson remeklése egyik csúcsához, a liberális szó értelmezéséhez. A németek ugyanis azt szabadságpárti értelemben használják. Ja, mi meg zsidózunk vele – ezt természetesen csak mi tesszük hozzá. Balog ennél kicsinyt drámaibb:

„Azt a liberalizmust, ami Németországra jellemző, ne keverjük össze azzal, amit számunkra a liberálisok hoztak.”

És ez milyen, hogy:

„Magyarországon a civil szektor virágzik.”

Milyen lenne? Csúcs! Na végre, ezt is megtudta a Merkel. Most már csak azt kellene jól megjegyeznie, hogy CÖF, CÖF, CÖF…

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.