Ez ma a Fidesz: menekülnek, nem válaszolnak, és még a szemedbe is nevetnek

  • - gm -
  • 2018. április 1.

Villámnarancs

Nem tudnak mást adni, csak mi lényegük.

Bár az utóbbi időben a Fidesz-vezetés egy jó része ilyen-olyan botrányok miatt már nem mer kiállni a választók elé (az állítólag megvezetett Kósa Lajost például parkolópályára kellett állítani a kampány idejére, még egy laza lakossági fórumra sem lehet elengedni, csak a legnagyobb titoktartás mellett), néhány kormánypárti politikust azért ki kell engedni az emberek közé, elvégre kampányolni is kell valahogy. Ezekből a megjelenésekből születnek általában azok a jelenetek, amelyek

nagyon pontosan megmutatják, hol tart ma a Fidesz, és mit gondol a választókról.

Erre a hétre például három találkozás is jutott, a valódi újságírók háromszor tettek kísérletet arra, hogy a NER lelkes haszonélvezői mondjanak már valamit arról, ami ebben az országban zajlik. Az eredmény: Mészáros Lőrinc szépen megüzente, hogy a kormányváltás után is sikeresebb lesz (halvány mosoly a kamerába), tegnap pedig az örök bujdosó Rogán Antal jelezte, hogy tessék a jobbikos korrupciós botrányokkal foglalkozni, ő aztán nem válaszol, „pápá”,

majd többször is belemosolygott a kamerába.

Megjelent még Hollik István, aki valószínűleg a párt eminens tanulója, mert pont ugyanazt csinálta, amit Rogán.

Hogy mi látszik mindebből? Hát, leginkább az, hogy tojnak ők már mindenre, ami nem tud a zsebükbe vándorolni, és közben üzenik is mindenkinek, akinek ez nem tetszik: így jártatok, jól kiröhögünk benneteket!

Az arrogancia és a gőg ennek a rendszernek állandó kísérőjelensége már évek óta,

nincs ebben semmi újdonság, de most már a választási kampány idejére sem tudják visszafogni magukat. Simán vállalhatónak tartják, hogy öntelten belemosolyognak a kamerába, és tesznek a válaszra. Persze, a félelemkeltés és a hazugságkampányok miatt bőven vannak, akiket egyelőre ez nem zavar, de közben minden egyes menekülés, minden egyes rohanás és bujkálás, minden egyes cinikus vigyor azt harsogja szerte az országban: ez ma a Fidesz, ezt tudják kínálni. És ahogy látszik, nem is akarnak ők már mást nyújtani.

Borítókép: Index-videó/YouTube/N1 TV

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.