Gyertek gyorsan, előbb kezdődött a Gyalog-galopp! – Áder János ünnepi beszéde

  • narancs.hu
  • 2016. január 1.

Villámnarancs

Az államfő nem lett jobb szónok, sem megnyerőbb személyiség az elmúlt évben, de legalább lerítt róla az erőlködés. Szövegírói viszont feladták, hogy értelmes dolgot adjanak a szájába.

Magyarország államfője e szerfelett nehéz világhelyzetben már csak a Jézuskában, illetve a klímaváltozásban bízik – tudtuk meg az éjfél után elmondott beszédéből. Mondjuk, e kettő együtt simán kimeríti az „örökzöld gondolat” fogalmát. De nemcsak az volt a baj Áder Jánossal ezen a szilveszteri éjen, hogy a karácsonyról beszélt, s arról is csak a falvédők szövegei jutottak eszébe: családi kör, mézeskalács-szeretet, s például az ingyenkonyhák előtt ez idő tájt tömegesen sorakozó magyar emberek a legkevésbé sem, hanem például az is, hogy semmit nem tanult az elmúlt ötven év magyar történelméből. S kábé ott tart, ahol Kádár János sajtófelelősei a hatvanas évek végén: az USA-ban tizenhét másodpercenként késelnek meg valakit. Áder szerint ugyanis Magyarország az egyedüli biztonságos hely ezen a bolygón, de Európában egészen bizonyosan, s ha egy rokonunk kiteszi a lábát innen, akkor aggódnunk kell, hogy épségben hazatér-e. „Mára eljutottunk oda, hogy amikor fiaink és lányaink idegen országban tanulnak vagy munkát vállalnak, nem az a legfontosabb, hogy megtalálják a számításukat. Vagy amikor barátaink külföldi tájakat indulnak felkeresni, nem az a legfontosabb, hogy milyen élményekkel gazdagodnak. Egyetlen dolog fontos a számunkra: hogy épségben viszontláthassuk őket. ”

false

 

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Áh, dehogy aljas hazugság ez, csupán egy nagyon gyenge próbálkozás megideologizálni Orbán Viktor kerítését, amit a maga tárgyi valójában lehet, hogy csak a szerb meg a horvát határra húzott fel, de az első pillanattól az egész Magyarországot fojtogatja. A viszontlátásért mutatott súlyos aggodalmakban persze van valami, hisz’ ha egyszer egy fiatal innen tényleg kiteszi a lábát, az elmúlt időszak tapasztalatai szerint nem nagyon akar visszatérni, s jó oka is van rá.

Áder ezenkívül leadta az immár megszokott, klímáért aggódó rizsát is – tudjuk, valami ENSZ-állásra hajt, azért löki minden lehetséges alkalommal. Ő lesz a nemzetközi időjárás-felelős, ha majd Orbán ráun.

A többi ugyanaz volt, mint tavaly: nehéz, nehézkes beszéd, kenetteljes hanghordozás, hamis gesztusok, súgógépre guvadó szem. Megint nagy volt neki a zakó.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.