Gyűlnek az aláírások, de az Akadémia elnöke továbbra is hallgat

  • narancs.hu
  • 2016. október 31.

Villámnarancs

Immár 184-en írták alá azt a petíciót, amelyet Lovász Lászlónak címeztek „a Magyar Tudományos Akadémia különböző világnézetű és szakmai érdeklődésű tagjai és doktorai”.

A tudósok aggodalmukat fejezik ki „az utóbbi néhány évben végbemenő antidemokratikus folyamatok, különösen a sajtószabadság veszélyeztetése miatt”, s ezért azt kérik Lovásztól, hogy „az MTA vezetése mielőbb tárgyalja meg ezen kérdéseket és kötelezze el magát a mellett, hogy a magyar társadalom fent említett égető kérdéseiről tudományos feltárómunkát és vitasorozatot kezdeményez”.

Lovász László egyelőre nem reagált, ami azt jelenti, hogy tartja magát ahhoz, amit az akkor még csak 28 aláírást tartalmazó petíció nyilvánosságra hozatalakor, október 17-én mondott: „A tagság véleménye politikai kérdésekben megosztott, de én sem a bal-, sem a jobboldalt nem képviselem, én a tudomány, az oktatás, a kultúra ügyeinek képviseletére vállalkoztam. Véleményem szerint az MTA-nak ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia, és nem politikával.”

Hozzátette:

„politikai kérdésben nem alakítunk ki testületi véleményt.”

Noha nincs kétségünk az elnök jó szándéka felől, azt azért nem bánnánk, ha az elmúlt hat évre visszatekintve néhány példával is alátámasztotta volna, hogy a tudomány, az oktatás, a kultúra „ügyeinek” idehaza semmi köze nem volt a politikához.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.