Döbbenetes adatok cáfolják Balog Zoltán halandzsáját

  • narancs.hu
  • 2016. október 31.

Villámnarancs

A miniszter szerint a roma felzárkóztatás szinte minden tekintetben javult. Igen?

„Az elmúlt három évben két szempontot (a korai terhességet és a középfokú beiskolázást) leszámítva a romák helyzete minden tekintetben javult, ráadásul arányosan jobban, mint a nem roma szegények helyzete” – mondta pár hete az Indexnek híres puritánozós interjújában Balog Zoltán. Közölte azt is, hogy az ő életét olyan „témák határozzák meg”, mint az oktatás, az egészségügy, vagy a roma felzárkóztatás.

A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat konferenciáján

A Keresztény Roma Szakkollégiumok konferenciáján

Fotó: MTI

Ám egyre inkább úgy tűnik, jobb lenne, ha Balog más témák után nézne. A Magyar Nemzet mai cikkében olvasni arról a KSH-jelentésről, amelyben lesújtó adatokat közölnek a hazai cigányságról.

Balog egyik kedvencéről.

Tehát akkor olvassunk bele a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb elemzésébe.

A szerint ugyanis a 15–64 éves roma népesség 80 százalékának még mindig legfeljebb általános iskolai végzettsége van, miközben a nem roma lakosság esetében ez az arány 20 százalék. „Egyebek között ez a megdöbbentő képzettségbeli hátrány érvényesül a munkaerőpiacon is: a lapunk által megismert legfrissebb adatok szerint 2015-ben a munkaképes romáknak 39 százaléka volt foglalkoztatott, szemben a nem romák 65 százalékos mutatójával” – írja a lap.

Mégis úgy tűnik, épp ez utóbbi szomorú adattal igyekezett Balog alátámasztani dicsőséges romapolitikáját, ugyanis a KSH-elemzés megjegyzi, ennek ellenére „2015-ben az előző évihez képest javultak a romák foglalkoztatási mutatói, sőt a javulás mértéke felülmúlta a nem roma népességre jellemzőt”.

Azt a miniszter már nem kötötte az orrunkra, hogy e fantasztikus javulás – ahogy az elemzésben írják – „jórészt a közfoglalkoztatás bővülésének köszönhető: a dolgozó romák 42 százaléka közfoglalkoztatás keretében dolgozott 2015-ben, így minden ötödik közfoglalkoztatott roma volt”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.