A Tizenhetedik című magazin saját bevallása szerint „a XVII. kerület teljes területét lefedi, levélszekrényekbe történő közvetlen kézbesítéssel, a kerület 87 ezer lakosa mellett lapunk eljut a kerületkörnyék agglomerációjának közel nyolcvanezres lakosságához is”.
Az „alapító-szerkesztő” Leander Tájékoztatási Tanácsadó és PR Iroda Betéti Társaság kiadványának impresszumában azonban nemcsak a tekintélyes példányszámról van szó, de a kiegyensúlyozottságról is. „Szerkesztőségünk egyforma távolságot tart a politikai pártoktól, tényszerűen számol be mind a kerületet irányító koalíció, mind az ellenzéknek a kerület életét, a lakosságot érintő tevékenységéről. (…) Ezen szerkesztési elvekkel elértük, hogy nemcsak a kerület fele, hanem teljes lakossága elfogadja, szereti, hitelesnek tartja lapunkat. Így a benne megjelenő cikkeket, hirdetéseket a legoptimálisabb hatásfokkal juttathatjuk el az olvasókhoz” – írják, ám az is kiderül, hogy nemcsak az nyomtatott, de az online médiában is ott vannak: „Internetes honlapunkon napi hírszolgáltatást nyújtunk, így nagy a látogatottságunk. Portálunk, illetve a TIZENHETEDIK ONLINE hírlevelünk hirdetési felületként, akciók azonnali beharangozására is nagyon alkalmas.”
Nos, ezt a fene nagy kiegyensúlyozottságot rúgta fel most egy helyi lakos, Búz Sándorné, aki elment a Vigyázó Sándor Művelődési Házba, Kovács Zoltán kormányszóvivő fórumára „a kormány gazdasági és migránspolitikájáról”. Nem is lett volna baj, hiszen egy fórumon – még ha Kovács Zoltán tartja is – a közönségnek is osztanak lapot, lehet kérdezni meg minden. Búz Sándorné azonban nem kérdezett, és ebből a nemkérdezésből lett a szenzáció. Ez a nemkérdezés ihlette meg a helyszíni tudósítót, aki ahelyett, hogy a lap „filozófiájának” megfelelően végezte volna a dolgát – leírja, Kovács Z. miről beszélt, a nézők mit kérdeztek stb. –, olyannyira Búz Sándorné hatása alá került, hogy a teljes cikket az ő fellépésének szentelte.
„Szólásra jelentkezett Búz Sándorné, halk szavú kerületi lakos, s mint mondta, az eddig elhangzottakhoz képest másfajta megközelítésből szeretne a témákhoz közelíteni. (…) Búz Sándorné kérte Kovács Zoltánt, engedje meg, hogy köszönete jeléül kezet fogjon vele. Kérte továbbá, hogy ezt a köszönetet tolmácsolja Orbán Viktor miniszterelnöknek. (…) A kézfogás némán megtörtént. (…) Az ünnepivé emelkedett pillanatot nagy csend követte. A szó szoros értelmében szinte vágni lehetett a csendet. A pár másodperces hallgatásból a jelenlévők többségének örömteli egyetértését lehetett kiérezni. A jelenet az elejétől a végéig nem tartott tovább két percnél. A hatás leírásához már nem kellenek további szavak…”
Ezek után kíváncsian várjuk a folytatást, a helyi ellenzék, a civil kezdeményezések, szakkörök stb. eseményeiről, pontosabban az azokon történt ünnepivé emelkedett pillanatokról, természetesen a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében.
