Színre lépett a gödöllői polgármester új pártja, bár igazából mégsem

  • narancs.hu
  • 2017. március 18.

Villámnarancs

Hivatalosan is bemutatkozott Gémesi György pártja, az Új Kezdet. Aki erős kezdésre számított, annak csalódnia kellett.

A napokban alakult párttá az Új Kezdet, amelyet már régóta próbált megszervezni Gémesi György, Gödöllő polgármestere és a Magyar Önkormányzatok Szövetségének vezetője. A korábbi MDF-es politikusnak a párt szombati bemutatkozásán – legalábbis az alapján, amit az MTI beszámolójában olvastunk – általánosságok kijelentésén túl (a gyűlölet szítása és a politikai csatározások helyett ők egyesíteni szeretnék az embereket, az ország morális felemelkedéséhez le kell tenni újra az alapokat stb.) egyelőre nem sok mindenre futotta. Igaz, a tiszteletre méltó polgármesteri munkásságot felmutató Gémesi eddig sem retorikai bravúrjairól volt híres.

Volt persze más is: a jövő héten országos népszavazási kérdést nyújtanak be, amelyben azt fogalmazzák meg, hogy minden, 1987 és 2017 között hivatalt viselő kormánytaggal, országgyűlési képviselővel, polgármesterrel és közvetlen hozzátartozóikkal szemben indítson vagyonosodási vizsgálatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Aztán a párt alulról építkezne, de már most is országos lefedettségű szervezet, csak nem nagyon látszik, mert sokan közülük majd októberben jönnek elő a színfalak mögül, mivel félnek a személyüket érő várható retorzióktól – nos, az Új Kezdet e magyarázata igencsak régi rugóra jár. E kijelentés értelme ugyanis mindig az, hogy nagyon sokan vannak ám, még ha ez nem nagyon látszik is. Ám azok a pártok – például az MDF romjain hajdan létrejött MDNP, amire már alig valaki emlékszik –, amelyek ezzel indokolták szemmel is látható állapotukat, soha nem vitték sokra.

Meg aztán miért is nem látszik a valódi támogatottságuk? Mert híveik berezeltek? De hát rejtőzködve elég nehéz lesz megmenteni a hazát. Pedig ráférne.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.