Jávor Benedek szerint jobb, ha az ellenzékiek bemennek a parlamentbe

  • narancs.hu
  • 2018. április 26.

Villámnarancs

Bojkott vagy nem bojkott – a Párbeszéd politikusa szerint inkább nem bojkott.

A hvg.hu interjút készített a Párbeszéd EP-képviselőjével, aki hajlik arra, hogy az ellenzéki pártok képviselői vegyék fel a parlamenti mandátumukat, mert így több jóra képesek:

false

„Lehet megélhetési politizálással vádolni a parlamentbe beülő pártok tagjait, de a politikát, ugyanúgy, mint mindent, erőforrásokból csinálják, és a szükséges munkának a legfontosabb forrása a parlamenti mandátum felvétele, frakció alakítása és az ebből fakadó pénz. Utána joggal és okkal kérheti számon a választói közösség, hogy ezeket a forrásokat mire használja az ellenzék. És ha ebből a pénzből módosító indítványokat gyártanak, amelyek a bizottsági ülések szintjén elvéreznek, az élettartamuk pár percig, maximum napig tart, akkor ezeket az erőforrásokat elfecsérlik. Ha arra a szisztematikus építkezésre használják, amire szükség van, és képesek ezeket az eszközöket, nemcsak a pénzt, hanem a parlamenti jelenlét biztosította nyilvánosságot is arra használni, hogy a rendkívüli módon beszűkülő társadalmi és médiatérben erősítsék az ellenzék láthatóságát, attraktivitását, akkor van értelme ezekhez a lehetőségekhez hozzájutni, van értelme a mandátum felvételének – én ezt a pragmatikus felfogást képviselem.

Nem a mandátum felvétel-fel nem vétel a kérdés, hanem az, hogy a felvétel milyen eredményekkel jár. Szerintem az előbbi nagyobb potenciált hordoz a hatékonyabb ellenzéki munkára, mint a bojkott – amire a nyári szünet után már itthon sem emlékezne senki, de az ellenzéki pártok elvesztenék a minimális infrastruktúrájukat is.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.