Tarlós István utóbbi napokban eszközölt felszólamlásaiban volt minden, csak olyasmi nem, ami a leghalványabban is utalt volna valamiféle gyerekszobára. Fővárosunk első embere oly kedvvel bunkóparasztozik, notórius hazudozózik, mint bármely tisztességben megőszült kocsmatöltelék. Nincs is ezzel semmi baj, hisz nem vagyunk egyformák. Nekünk például az tetszett legjobban, amit ma mondott a dugódíjról, nos, azt kétségkívül egy csúnya beszédéért sarokba állított napközis is megirigyelhette volna. A következő Budapestinfón nyilván azt is hozzáteszi majd, hogy pisi, kaki, pisi, kaki, aztán elpirulva kiszalad a teremből. Csak még előtte bemos egyet a nyugdíjasoknak.
| ||
Viszont komoly hibát követünk el, ha ez az „oldott” hangnem elvonja a figyelmünket Tarlós István mai legfontosabb üzenetéről: hamarosan véget ér a 65 év felettiek l’art pour l’art üdülési célú utazgatása a főváros tömegközlekedési eszközein. Azt különben is a rettenetes Horn Gyula vezette be. Igaz, a nyugdíjasturizmus e vadhajtásának kivezetéséhez kormányzati döntés kell, de lenne egy fogadásunk a tárgyban. Úgyhogy mától nyugodtan álmodhatnak a hatvanöt felettiek az őket csapatokban üldöző ellenőrökkel. „Hisz a kenyeret, a tejet, a parizert sem kapjuk ingyen” – tette hozzá az ugyancsak 65 feletti városvezető. Eztán biztos ő lyukaszt, amikor a Városházáról baktat haza tömött cekkerekkel a fonódón.
