Azt már megszokhattuk, hogy Kövér előszeretettel emlegeti a 2010 óta regnáló kormányt mint a haza megmentőjét. Már azon sem csodálkozunk, ha olyat szól, hogy „hiábavalóan eltelt ötszáz év után már nem várunk hálát azokért a tragikus következményekkel is járó áldozatokért, amelyeket Európa szabadságáért és valódi értékeiért, kultúrájának és keresztény hitének védelméért is hoztunk Nándorfehérvártól az ’56-os Budapestig”. Annyit azért nyugodtan tegyünk hozzá ehhez is, hogy Kövér Lászlót ugyan senki nem látta Nándorfehérvár bástyáin, de még a Széna tér környékén sem, annál inkább, de ezt hagyjuk is.
Mert amikor arról beszél, hogy „mi a családjaink támogatásában bízunk, azt reméljük, hogy a jövőben is magyarok fogják benépesíteni ezt a földet, mi azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké, Magyarország pedig a magyaroké maradhatna” – akkor talán ez az egész nagy honmentő duma úgy lenne kerek, ha megmondaná azt is, hogy konkrétan mely családokra gondolt. A Mészárosokra, a Garancsiakra, a Vajnákra vagy netán a Habony nemzetségre?
