Nem tudjuk, mi volt Kövér László jele az oviban, arról sem áll rendelkezésre forrás, hogy alsósként melyik oldalon állt: kovboj volt-e vagy indián, kuruc vagy labanc, a vár volt-e az övé vagy a lekvár? De az biztos, hogy míg a fiúk többsége, bizonyos realitásérzék birtokában, legkésőbb 10-12 éves korára letesz arról, hogy Winnetounak, a Tenkes kapitányának vagy Bornemissza Gergelynek képzelje magát, a házelnöknek, úgy tűnik, valami nagyon beakadt. Tegnap például a Zala megyei Orosztonyban vendégszerepelt annak ürügyén, hogy 445 évvel ezelőtt (milyen kerek évforduló!) a település határában az oszmán seregek tőrbe csalták Thury György várkapitányt, majd kivégezték.
Pánikra azonban semmi ok! – Kövér szerint. A történet nála nem ért véget, sőt most zajlik csak igazán, ugyanis a házelnök az MTI tudósítása szerint azt mondta: „A végvárak alatt sereglő új ostromlók nem hisznek sem Istenben, sem hazában, csak a pénzben és a profitban, és az ebből eredő hatalomban”, meg azt, hogy „a bajvívás ma nem lándzsahegyekkel, hanem szavazatokkal történik, s a szabadságharcot nem lövészárkokban, hanem a szavazófülkékben vívják”, és persze azt is, hogy „a magyarság kiemelkedően vívja demokratikus szabadságharcát”.
E szavakat olvasva azt tudjuk ajánlani a Kövér környezetében lévőknek, hogy valaki adjon már neki egy fakardot vagy egy dugós puskát, jól játssza ki magát, attól talán megnyugszik. Egy időre, legalábbis.
