Teszt igazolta: a hungarikummá minősített kolbász ehetetlen – Az államtitkár szerint nem is a minősége a fontos

  • narancs.hu
  • 2016. április 4.

Villámnarancs

Az államtitkár mondta és teszt is igazolta: a hungarikumoknál egyáltalán nem a minőség számít, hanem az árvalányhaj, a trikolór és még nyilván az, hogy ki fia-borja csinálta…

Lendületes cikkben számol be a Magyar Nemzet a nagy nemzeti hungarikumlufiról. Azt írják, hogy „még a közepes minőséget is csak alig-alig érik el az itthon készített, tavaly hungarikummá minősített debreceni páros kolbászok, a nagy többség szerény vagy silány hentesipari termék – derül ki a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) tesztjéből”.

Fazekasék minőségellenőrzés közben (2013)

Fazekasék minőség-ellenőrzés közben (2013)

Fotó: MTI

A kolbász után gyorsan a nemzeti büszkeségünknek is kiosztanak egy nagy sallert, amikor a gyalázatos eredmény folyományaként a tesztelők (ezúttal valóban szakemberek, nem sajtómunkások) megjegyzik, hogy „a tesztből az is kiderült, hogy a vizsgált horvát termékek szinte mind jobbak voltak, mint a magyarok, de még az osztrákok is előztek”.

Magyarán, ha emberi fogyasztásra alkalmas debrecenit akarsz enni, akkor eriggyé’ minimum Horvátországig, ott biztosan kapsz.

Szerencsére a Magyar Nemzet beidézi az illetékes államtitkárt, V. Németh Zsoltot is, aki szerint a minőség teljesen érdektelen szempont, majd ő megmondja, mi számít: „fontos, hogy legyen mellette történet, emlék, legenda, egy szerethető sztori (…) ezeken keresztül komoly önazonosság alakulhat ki, ezt kiemelt fontosságú munkának tartom”.

Az üzenet világos, egyél sárt, de nyugi, előtte átkötjük neked nemzeti pántlikával.

 

Megjegyzés

Képünk illusztráció, a Gyulahús Kft nem gyártja a cikkben szereplő terméket.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.