Pártunk Németh Szilárddal csapott oda a bíráknak, a rezsihuszár birkózóbajnok pedig a maga szokásos bumburnyák módján jelezte: rohadtul nem járja, hogy a bíróságok enyhe ítéleteket hozzanak olyan ügyekben (Hagyó, vörösiszap, stb.), amelyekről annak idején a sajtó megírta, hogy főbenjáró bűnök.
Németh a bírói függetlenséget „liberális követelménynek” nevezte, és persze egy kukkot sem szólt arról, hogy netán megfelelő vádiratokkal kellett volna előállniuk az ügyészségeknek… De mit is várhatnánk mást a Fidesz újdonsült alelnökétől? Németh eddigi munkássága alapján joggal feltételezhetjük, hogy nála kizárólag az számít megfellebbezhetetlen igazságnak, amit Orbán Viktor mond, meg amit megírtak a Magyar Nemzetben Magyar Időkben.
Németh azon kitételét, miszerint a Parlament igazságügyi bizottságban vitát kezdeményez az igazságszolgáltatásról, és aki ellene szól az minden bizonnyal „a magyarok ellensége”, azonban nemcsak a Magyar Bírói Egyesület, a Kúria elnöke , de még Handó Tünde is rossz néven vette. Egyebek mellett azt írták közleményükben: „a bíróságok ítélkező munkájáról alkotott vélemény csak akkor felel meg a hatalommegosztás és a bírói függetlenség alaptörvényi követelményének, ha az tényszerű, tárgyilagos és szakszerű”.
Erre a pimaszságra már Németh Szilárd sem tudott mit mondani, úgyhogy jöhetett a „népi kezdeményezés”: a CÖF máris tiltakozik a tiltakozás ellen. Közleményükben azt írják: „a CÖF-CÖKA vezetése úgy véli, hogy a független bíróságnak is figyelnie kell a társadalom jelzéseire és amennyiben elégedetlenség tapasztalható, célszerű megvizsgálni annak okát”.
Ez pedig nem jelent egyebet, csupán közkívánatra eszközölt ítélkezést. De hogy lehet kideríteni a köz akaratát? Talán egy jó kis nemzeti konzultáció megteszi. Ilyen kérdésekkel: Mit érdemel az a bűnös…? Ön felkötné azokat a büdös disznókat, akik…? Satöbbi, satöbbi.
