Megszólalt a bűnbakká tett történész: Schmidt Mária félrevezette munkatársait

  • - palosm -
  • 2017. június 22.

Villámnarancs

Lejárt a szerződésébe foglalt titoktartási idő.

Amikor már azt hinnénk, hogy ennél lejjebb már nem süllyedhetne az ’56-os emlékév, mindig kiderül egy újabb részlet, ami még gyomorforgatóbbnak mutatja Schmidt Mária „munkáját”. Most a Pruck-ügy gördült tovább, mégis leginkább a NER maffiamódszereiről tudtunk meg újabb adalékokat.

A teljes Pruck-sagát most nem meséljük el újra, a lényeg az, hogy az emlékévet lebonyolító – és a Terror Házát is működtető – Schmidt-féle közalapítvány történészei egy ifjú forradalmárt rosszul azonosítottak, és amatőr módon azt írták az óriásplakátokra, hogy Dózsa László látható a képen, holott az igazság szerint Pruck Pál. De ahelyett, hogy belátta volna a hibát, Schmidt körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy aki megkérdőjelezi az ő verzióját, az ellenség, aki nem tiszteli a forradalom emlékét.

Schmidt végül egy korábbi munkatársát,

Horváth Miklós hadtörténészt, az MTA tagját tette meg bűnbaknak,

de azt azért nem mondta ki egyértelműen, hogy tévedtek. Erre egy lejáratásban már jól bevált propagandaoldalt, az Origót használták múlt héten.

Horváth ezek után lépett a nyilvánosság elé, hogy megvédje magát. Honlapján nyilatkozatot tett közzé, és az Indexnek is beszélt az ügyről, mert állítása szerint most járt le a szerződésébe foglalt titoktartási idő.

Azt mondja Horváth, hogy az origós cikkből értesült arról, hogy ő lett volna az emlékév történész-szakmai vezetője,

szerződésében szó sem volt az emlékévről,

főleg nem vezető pozícióról. Vagyis Schmidt Máriáék azért kiáltják ki utólag szakmai vezetőnek, hogy rákenhessék a baklövést. Horváth megfogalmazásában: áthárítsák „az erkölcsi felelősséget”.

Horváth azt állítja, hogy akkor látta be tévedését, amikor a Pruck család jelentkezett nála, és erre felhívta a közalapítványban is a figyelmet. Önálló nyilatkozatot viszont nem engedett a szerződése, ezért hallgatnia kellett.

Horváth szerint nyilvánosan csak azok mondhattak véleményt a közalapítványtól, akik „az első nyilatkozatokkal” egyezően érveltek. Vagyis

Schmidt Mária végig az orránál fogva vezette a közalapítvány kuratóriumát.

Most Horváth Schmidt helyett is bocsánatot kér a Pruck családtól, amire válaszul – ezt már mi tesszük hozzá – Schmidt Mária majd nyilván lehoz egy újabb mocskolódó közleményt a blogján, talán még az M1 Híradójába is beolvassa, amit szemléz majd az Origo, és tovább hazudik, további bűnbakokat keres és talál. Feltételezzük: azért, hogy ne kelljen neki magának vállalnia a felelősséget. Mert az már felérne egy vereséggel az ideológiai harcmezőn.

Ahogy Horváth is írja: a bocsánatkérésre várók listája pedig egyre hosszabb.

De vissza a rögzíthető tanulságokhoz. Schmidt azt csinál a közalapítvány kuratóriumával, amit csak akar. Ebben a közegben eleve tilos az önálló nyilatkozat, az eltérő vélemény, és ha a főnök érdeke azt diktálja, jön a revolvermédia lejárató akciója. Bárki ellen. Így mennek a dolgok Orbán kedvenc történészének háza táján.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.