Nagyon nem jöttek be szegény Orbán Viktor várakozásai Trumppal kapcsolatban, a Magyar Idők már mosdatja is a miniszterelnököt

  • narancs.hu
  • 2017. április 21.

Villámnarancs

Nincs könnyű dolguk.

Nehéz nem emlékezni arra, hogy Orbán Viktor milyen lelkesen üdvözölte Donald Trump megválasztását, Bayer Zsolték még szimpátiatüntetést is szerveztek Trump tiszteletére, Németh Szilárd meg pezsgővel köszöntötte az USA vezetőjét. Az új elnök beiktatása óta már három hónap eltelt, ám Orbán még a Fehér Ház közelébe sem jutott, nemhogy egy Trump-találkozó összejött volna. Azt is hiába várta a magyar kormány, hogy majd a CEU elleni támadásukkor az új adminisztráció melléjük áll, ez egyáltalán nem így történt.

Nehéz dolga lehet hát most a kormánysajtónak, lassan nem azt kell kommunikálni, hogy Trump az új barát, hanem hogy ő az új ellenség. De láthatólag ez nem okozott gondot Fricz Tamásnak, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítójának, aki nagyot ment a mai Magyar Időkben, hogy úgy tűnjön, a gonosz „globalista elit” hatalmába kerítette ezt az amúgy végtelenül jó embert.

„Donald Trump szíriai beavatkozását nyugodtan felfoghatjuk úgy, hogy az elnök alávetette magát a demokrata és republikánus elit hagyományos oroszellenességének, amely a globalista pénzügyi körök geopolitikai terveinek, az egypólusú világrend megteremtése koncepciójának is tökéletesen megfelel” – írja a Fricz, de azt is nyugodtan hozzátehetné, hogy a háttérhatalom kerítette hatalmába Trumpot.

A cikk végkövetkeztetése egyébként az, hogy most némi fenntartással és realistán kellene kezelni Trumpot, nem szabad elájulni, sőt még megváltónak sem érdemes tartani. Persze, Fricz szerint Orbánra mindig lehet számítani: „Jobb, ha csak magunkra számítunk. Az a legtöbb esetben bejön.”

Ez nyilván így van, ha a derék CÖF-alapító mondja, ám mi mégis idéznénk egy korábbi, november 17-i írását, amelyben Trumpot úgy üdvözli, mintha maga a messiás jött volna el közénk: „Trump kristálytisztán látta ezt, és tudatosan vállalta a brutálisan nagy erőkkel szembeni küzdelmet annak érdekében, hogy a világ jelenlegi, alapvetően eltorzult, igazságtalan, globális uralomra épülő szerkezete megváltozzon. (…) Trump tehát valójában nem egy párt, hanem egy társadalmi mozgalom vezetőjeként lépett fel, amely mozgalom a Wall Street-i bankár- és multinacionális elit (tehát a nem amerikai, hanem globális erők) ellen lép fel, azaz nem politikai, hanem társadalmi küzdelmet vív.”

Változnak az idők.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.