Nagyon nem jöttek be szegény Orbán Viktor várakozásai Trumppal kapcsolatban, a Magyar Idők már mosdatja is a miniszterelnököt

  • narancs.hu
  • 2017. április 21.

Villámnarancs

Nincs könnyű dolguk.

Nehéz nem emlékezni arra, hogy Orbán Viktor milyen lelkesen üdvözölte Donald Trump megválasztását, Bayer Zsolték még szimpátiatüntetést is szerveztek Trump tiszteletére, Németh Szilárd meg pezsgővel köszöntötte az USA vezetőjét. Az új elnök beiktatása óta már három hónap eltelt, ám Orbán még a Fehér Ház közelébe sem jutott, nemhogy egy Trump-találkozó összejött volna. Azt is hiába várta a magyar kormány, hogy majd a CEU elleni támadásukkor az új adminisztráció melléjük áll, ez egyáltalán nem így történt.

Nehéz dolga lehet hát most a kormánysajtónak, lassan nem azt kell kommunikálni, hogy Trump az új barát, hanem hogy ő az új ellenség. De láthatólag ez nem okozott gondot Fricz Tamásnak, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítójának, aki nagyot ment a mai Magyar Időkben, hogy úgy tűnjön, a gonosz „globalista elit” hatalmába kerítette ezt az amúgy végtelenül jó embert.

„Donald Trump szíriai beavatkozását nyugodtan felfoghatjuk úgy, hogy az elnök alávetette magát a demokrata és republikánus elit hagyományos oroszellenességének, amely a globalista pénzügyi körök geopolitikai terveinek, az egypólusú világrend megteremtése koncepciójának is tökéletesen megfelel” – írja a Fricz, de azt is nyugodtan hozzátehetné, hogy a háttérhatalom kerítette hatalmába Trumpot.

A cikk végkövetkeztetése egyébként az, hogy most némi fenntartással és realistán kellene kezelni Trumpot, nem szabad elájulni, sőt még megváltónak sem érdemes tartani. Persze, Fricz szerint Orbánra mindig lehet számítani: „Jobb, ha csak magunkra számítunk. Az a legtöbb esetben bejön.”

Ez nyilván így van, ha a derék CÖF-alapító mondja, ám mi mégis idéznénk egy korábbi, november 17-i írását, amelyben Trumpot úgy üdvözli, mintha maga a messiás jött volna el közénk: „Trump kristálytisztán látta ezt, és tudatosan vállalta a brutálisan nagy erőkkel szembeni küzdelmet annak érdekében, hogy a világ jelenlegi, alapvetően eltorzult, igazságtalan, globális uralomra épülő szerkezete megváltozzon. (…) Trump tehát valójában nem egy párt, hanem egy társadalmi mozgalom vezetőjeként lépett fel, amely mozgalom a Wall Street-i bankár- és multinacionális elit (tehát a nem amerikai, hanem globális erők) ellen lép fel, azaz nem politikai, hanem társadalmi küzdelmet vív.”

Változnak az idők.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.